12. forduló: BVSC-ZUGLÓ – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 3:0 (2:0)

  • 2019-11-03

2019.11.02. 19-óra, BVSC Szőnyi úti stadion:

Kires 5 –

Szabó M. 4, Varga D. 5, Pintér 4, Orosz 6 –

Horváth N. 6, Gerhardt 5, Demeter 4, Jencsik 4 (Mészáros 60p 5), Szabados 4 (Kozma 74p 0) –

Kocsis 4 (Pethő 67p 4)

Dr. Hevesi Tamás:“Kár a gyorsan bekapott gólokért, de sajnos túl sok idő kellett, hogy felvegyük ennek a meccsnek a ritmusát. Jobb csapat az ellenfél, jobb, tapasztaltabb játékosokból állnak, megérdemelten nyertek. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakra is.”

A hazaiak egy fájó döntetlennel, a mieink pedig két papírforma szerű vereséggel, érkeztek el a szombat esti mérkőzéshez. Előzetesen a tavalyi újonc, nagy hagyományokkal, NB1-es múlttal rendelkező Zuglói csapat volt a mérkőzés egyértelmű esélyese. Akik nem mellesleg a bajnokság legnagyobb esélyesei is. A tavalyi BLSZ2-es pontvadászatban élen végző együttest a BLSZ1-re teljesen lecserélték. A jelenlegi csapatban szinte kizárólag, tavaly még MB1-2-3-ban szereplő játékos játszik. Az egyik legnagyobb név Balogh Béla, aki az MTK csapatából igazolt nyáron Zuglóba. Ennek megfelelően menetel – az újra NB-s terveket szövögető – a sárga-kék csapat. 7 győzelmük mellett, 3 döntetlen szerepel a nevük mellett, ezzel jelenleg a 2. pozíciót foglalják el a tabellán. Ráadásul hazai pályán ezidáig még gólt sem kaptak! Érdekesség még, hogy a hazaiak szakosztályvezetője az a dr. Horváth Gábor aki éveken át (jobb hátvédként) játszott a csapatunkban.A sárga-kékek az elmúlt héten – nagy meglepetésre – pontot veszítettek a Gázgyár otthonában, de ez láthatóan még csak elszántabbá tette őket. A mieinknél a sérült Berencsit Kires váltotta a kapuban, Gellérfi lebetegedett, Maczinó nem ért rá, ellenben Horváth N. visszatért és végre volt esély Mészáros pályára lépésére is.Sajnos igencsak megilletődötten kezdtünk a szemerkélő esőben. Az első 12 perc igencsak kapkodóra sikeredett. Szerencsénkre, talán a csúszós pálya is bennünket segített abban, hogy nem kerültünk még ennél is nagyobb hátrányba. Mindenesetre a 2. percben a bal oldalon vezettek a hazaiak támadást, az oldalvonal mellett még Szabó M és Demeter is menthetett volna, de nem voltak elég határozottak, így a labda bejátszásra került középre, ahol Simon átvette, majd 17-ről ballal laposan kilőtte a bal alsó sarkot. A vetődő Kires csak beleérni tudott az erős és pontos lövésbe 0:1.

Sajnos a korai gól meg is fogott bennünket, bizony volt is néhány további meleg pillanat a kapunk előtt, mielőtt a 10. percben megkaptuk a következőt. Volt hogy Kiresnek kellett kifutva tisztáznia csatár elől, de volt, hogy a védőink szereltek az utolsó pillanatban a büntetőterületen belül. Aztán egy balról elvégzett szögletnél szinte teljesen magára maradt középen Balogh, aki 6 méterről könnyen, szinte felugrás nélkül csúsztatott a hosszú jobb alsóba 0:2. Ennél a szitunál nem igazán voltak a védőink a helyzet magaslatán, még csak felugró játékos sem volt a hazai játékossal.

A továbbiakban sem volt jó a helyzetünk. Kiresnek kellett bravúrral védenie egy 16-oson belüli, bal alsóba tartó lapos lövést, majd Szabó M. tisztázott az ötösön belül szögletre egy hazai támadó elől. Nehéz időszak volt, bizony kellet a fiúknak negyedóra arra, hogy feljöjjenek és felvegyék a BVSC által diktált játék magasabb fordulatszámát.

A félidő közepére békésebb mederbe került a meccs. Stabilabbá vált a védekezésünk és bár a hazai mezőnyfölény megmaradt, a kapu előtti meleg szituációk már elmaradoztak. Így a rémálomszerű kezdés után a félidő végére eltűntek a fejünk felől a súlyos vereséget vizionáló, sötét felhők.

A második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. A hazaiak rengeteg oldalváltással fűszerezve, elsősorban a szélen szervezték a támadásaikat. Viszont ekkor már “utazó sebességen volt” a csapatunk és elsősorban a védelmünk. Varga, Pintér és Demeter felváltva takarított középen, Szabó M és Orosz pedig a két szélen. Fotó: BVSC honlapEközben középpályán is egyre inkább felbátorodtunk és egyre többször tudtuk kis játékkal áthozni a labdát az ellenfél térfelére. Igaz, hogy a ezek a támadásaink legföljebb egy távoli szabadrúgásra, vagy esetleg szögletre voltak elegendőek, de legalább mi is megmutattuk, hogy a pályán vagyunk. A hazai kapusnak egy beadás lehúzása és két középre tartó távoli lövési kísérleten kívül számottevő dolga nem akadt az egész mérkőzésen.

Ezért is sajnálatos az 55. percben bekapott 3. gól. A félpálya és a bal oldali oldalvonalánál az addig szinte hiba nélkül játszó Orosz nem engedett ki egy pontatlan hazai (Murai) átadást, elvétette a labdát, Schrammer megszerezte tőle, majd a jobb szélen végigvágtázott, Kires feleslegesen messze kiszaladt elé a 16-oson kívülre, a szélső mellette is eltolta a labdát, majd 12 méterről, mielőtt a visszafutó belső védőink lezárhatták volna a kapu felé vezető utat, az üresen maradt kapunkba passzolta a labdát 0:3.

A második félidő 60. percében Mészáros (1,5 év után) ismét kék-fehérben lépett pályára bajnoki mérkőzésen! Az utolsó fél órában Kires védett egy 10 méteres erős lövést, illetve a hazaiak kihagytak egy nagy ziccert is, 7 méterről nagy helyzetben tévesztették el a kapunk bal oldalát. A meccs hajrájában még Orosz révén komolyan is veszélyezhettünk volna, de szélső védőnk 20 méteres, kedvező helyről elvégzett szabadrúgása magasan a kapu fölé szállt.

A gyorsan bekapott gól(ok) hamar meghatározták a játék képét (és eldöntötték a meccset). Mire felvettük a játék (az ellenfél) ritmusát, már két gólos hátrányba kerültünk. Ezen a meccsen nincs mit nagyon morfondírozni, a tisztes helytállás meglett és a második félidőben egy kicsit talán fel is nőttünk az ellenfélhez. Azonban csodák nincsenek, a fák sem nőnek az égig és az NB-s múlt sem véletlen. A hazaiak gyorsabban, pontosabban játszottak (és tudnak is játszani) a mieinknél. Az elmúlt 3 meccsen nem sikerült a bravúr. Újpest, REAC és végül a BVSC ellen sem sikerült a pontszerzés (sőt még a gólszerzés sem). Ezek a csapatok minden tekintetben (és különösen lehetőségekben) jóval előttünk járnak. Azt viszont bizton állíthatjuk, nem mi vagyunk az idegen test ebben a bajnokságban. A BLSZ1 nagyon megváltozott, már csak a nevében az “Amatőr” futball csúcsa, itt bizony kő kemény profi csapatok vannak stadionokkal, jól megfizetett játékosokkal és szakmai stábbal, apparátussal. Ami egyrészről jó, mert például élmény volt játszani a sokat megélt, villanyfényes Szőnyi út stadionban, másrészről viszont nem lehet versenyezni ezekkel a csapatokkal, sok sikerélményre a jövőben nem számíthattunk ellenük. Az elkövetkező hetekben egy kicsit visszatérünk a saját világunkba, ismét “klasszikus” Blasz egyes meccseket fogunk játszani. Amiket viszont nagyon kellene hozni.

Előbb szombaton (17-órai kezdéssel) az Ikarust fogadjuk a Fáy utcában, majd utána elmaradt meccset pótlunk Budafokon (20-órai kezdéssel) a Svábhegy vendégeként.