Szezon áttekintő 2019 ősz!

  • 2019-12-14

Némi ijedséggel és jó hajrával fejeztük be az előző bajnoki szezont. Végül ennek köszönhetően a 11. helyen végzett a csapat, ami biztos bentmaradást jelentett, bár ez az csak utolsó pillanatban derült ki. Az utolsó fordulókig kérdéses volt, hány budapesti NB3-as csapat esik ki, illetve hogy a bajnok Kelen végül osztályt tud-e lépni. Mindenesetre még egy ilyen évet nem kívánhattunk az elmúlt években az élbolyban szereplő együttesünknek.

Ehhez képest a következő bajnoki idényre, még az előzőnél is keményebb mezőny jött össze. Föntről (a magasabb szintet képviselő REAC, Újpest kettőshöz) a Csepel és a Pénzügyőr esett vissza, lentről pedig az NB2-es terveket szövögető BVSC érkezett. Így aztán minden (klasszikus BLSZ1-es) csapatnak fel kellett kötnie azt a bizonyos nadrágot.

Az átigazolási időszakban – bár komoly mozgás volt a keretben – olyan nagy bomba nem robbant. A legnagyobb mozgás a kapus poszton történt, Berencsi kivételével mindenki távozott, helyettük Kires visszatért Ausztriából és Kiss pedig a THSE-ből igazolt hozzánk. Gergely kiválása miatti űrt, a védelem bal oldalára érkező Orosz Botond (Ikarus) játszhatta be. Középpályán Szabados megtartása és Horváth Norbi folyamatos játékának lehetősége tűnt a legnagyobb erősítésnek. Elől pedig a távozó Vécsi góljait, a szintén visszatérő Kocsis (BVSC) pótolhatta az új pontvadászatban.

Fogadkozásból nem volt hiány, ennek ellenére (a többi csapathoz képest a felkészülést későn kezdő) együttesünk a felkészülési meccseken nem brillírozott. Megszokhattuk, hogy a csapatunk az elmúlt években nemhogy felvette, hanem jobbára fel is múlta a Pest Megyei 1. osztály tagjait. Most viszont, Tököl 4:5, Zsámbék 3:1, CSO-KI Sport 1:4, Törökbálint 2:4 volt az eredménysor.

Ráadásul másfél hét felkészülés és egyetlen egy edzőmérkőzést követően máris pályára kellett lépnünk a Magyar Kupa selejtezőiben. A sokkal jobb erő állapotban lévő (a felkészülést már 1 hónappal korábban megkezdő) Vízművek viszonylag simán (1:3, gól: Pethő) túllépett rajtunk.

A szezont – Vécsi távozása miatt – új csapatkapitánnyal kezdtük meg, a játékosok és a vezetők szavazatai Szabados Krisztián karjára tették a szalagot, helyettesek pedig Kóródi Viktor és Demeter Viktor lettek.

Az előző évhez hasonlóan, néhány hét múlva ismét a vizesekkel kerültünk szembe a bajnoki rajton, de sajnos most nem sikerült a visszavágás. Alakuló csapatunk lemásolta a kupa eredményt a Vízművek ellen (1:3, gól: Szabó Zs.). A folytatásban a szintén szebb napokat is látott Gázgyárt fogadtuk. Bár győzni szerettünk volna a 0:2 után a 2:2-es (gól: Kocsis, Jencsik) végeredmény elsőre nem is tűnt rossznak, bár utóbb, látva a Gáz vergődését azért fájó lett ez a pontvesztés. Ezután az Unione elleni presztízs következett a Kerület stadionban. A játék itt már nem volt különösebben rossz, azonban a gyenge helyzetkihasználásunk a vesztünket okozta (1:2, gól: Kocsis). Csak emlékezzünk Pethő és Balazsin hajrábeli zicceire!

Az első sikeresebb sorozatunkhoz érkeztünk. A Budapest Kupa 1. fordulójában a BLSZ3-as Kormányőr ellen 6:0-al (gól: Gerhardt 2, Jencsik, Balazsin, Kocsis, Pethő) léptünk tovább. Majd egy újabb kötelező következett, most a bajnokságban, az újon Közterület ellen. Az eredmény szorosabb meccset mutat mit ami végül valójában volt (2:1, gól: Pethő, Jencsik), de azért nagyon kellett és emlékezetes is marad Jencsik parádés szabadrúgás gólja.

És itt érdemes megállni egy pillanatra. Elképesztő sérülés és leállási hullám vette kezdetét a csapatnál. Szabó Zsolt, Balazsin és Csete dőlt ki előbb a fél évre, majd folyamatosan jöttek a különböző indokú leállások. Még a szezon indulása előtt Sztranyovszky G., Sikorszki, Gergely, majd a szezon elején Kóródi, Örkényi, aztán a szezon második felében Kovács D., Kovács Zs. és Mizsei hagyta ott a csapatot.

Innentől kezdve hétről hétre nem csak az eredményesség, hanem sokszor a keret összerakása és a csapat átszervezése is folyamatosan napirenden volt. Talán a fordulópontot a Testvériség elleni sima hazai vereségtől (1:3, gól: Kocsis) datálható. Ezt követően játékban, felállásban, összeállításban és taktikában komoly (és a fentiek miatt kényszerű) átalakuláson ment át a csapat. Olyanok kerültek be a kezdőbe, akik előtte kevesebb lehetőséget kaptak és olyan posztokra ahol korábban nemigen játszottak. A változáshoz és a fejlődéshez idő kellett, de ha voltak is kisebb megtorpanások, a csapat összességében játékban és eredményességben is kezdett előrelépkedni.

Szünet következett (számunkra) a bajnokságban, a Svábhegy MK meccse miatt pihenhettünk a 6. fordulóban. De nem maradtunk játék nélkül, Szentendrére látogattunk és győztünk a Pest Megyei I. osztály sereghajtója ellen (4:0). Aztán korábbi kiváló játékosunk Karakas Csaba BLSZ4-es csapata ellen játszottunk a Budapest Kupa 2.- fordulójában és léptünk könnyen tovább (5:0, gól: Mizsei, Orosz, Szabó M., Balazsin, Kocsis). A 7. játéknapon, a bajnokságban a hozzánk hasonlóan nehéz helyzetben lévő Csep-Gólt fogadtuk és bár az 1:0-ás (gól: Kocsis) győzelem szoros meccsre utal, a játék képe alapján ez valójában egy magabiztos győzelem volt. A 8. forduló hozta meg az első bravúrosnak mondható győzelmünket. Az utóbbi időben nem sok babér termett számunkra Budafokon, most viszont nagyot küzdve elhoztuk a 3 pontot a Promontor utcából (2:0, gól: Kocsis, Gerhardt). Ezidőtájt csatlakozott a szakmai stábhoz a csapatunk korábbi játékosa Horváth Zoltán is aki nem vitásan új impulzusokat adott a játékosainknak.

A folytatásban ismét idegenben, a kiváló tavaszt produkáló SZAC vendégeként léptünk pályára. Az első félidőben imponáló játékkal és nem mellesleg Gerhardt hatalmas góljával két gólos előnyre tettünk szert, azonban a hazaiak a második félidőben feltámadtak és bizony Berencsi bravúrjai is kellettek, hogy elmaradjon a nagy fordulat (2:2, gól: Kocsis, Gerhardt).A nehéz meccsek pedig még csak most következtek – ráadásul, futsal válogatott feladatai miatt, néhány hétre Horváth Norbit is elvesztettük – sajnos ezeken a meccseken nem is tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. Újpest (0:2), REAC (0:2) és a bajnokaspiráns BVSC (0:3). Ez utóbbi meccsen legalább annyi örömünk lehetett, hogy 1,5 év külföldi kiküldetés után visszatért és máris pályára lépett a Szőnyi úti mérkőzésen a korábbi kedvenc, Mészáros Dominik is. Ezeken a meccseken nem csak, hogy gól nem rúgtuk, de helyzetünk sem nagyon adódott. A negatív sorozat után így különleges jelentőséggel bírt a bajnokság hajrája. A 13. fordulóban az Ikarus elleni 90 perc. A vártnál nehezebben (a hajrában 10 emberrel játszva) végül csak behúztuk a győzelmet (2:0, gól: Szabados 2). Ekkor további kiesők nehezítették a csapat összeállítást. Az utolsó meccseken már sérülés miatt Demeterre és Pintérre sem számíthatott a szakvezetés!

Hétközi, a 6. fordulóból halasztott mérkőzés következett a Svábhegy ellen. Amit a csapat türelmes, taktikus játékkal – a vártnál magabiztosabban – hozott (3:0, gól: Szabados, Jencsik, Gerhardt).

Ekkor azt hittük, hogy a csapat már hozta, amit hozni kellett. De a srácok nem így gondolták! A 14. fordulóban Pasaréten a tavaly még NB3-as Pénzügyőr vendégeként léptünk pályára és egy rendkívül fordulatos meccsen bravúr győzelmet arattunk az esélyesebb ellenfelünk ellen (2:1, gól: Maczinkó, Kocsis). A sikerből még az sem von le semmit, hogy a hazaiak közel 1 órán keresztül 10 emberrel játszottak.

A szezon zárófordulójában a BVSC-vel a bajnoki címért küzdő Csepelt fogadtuk, amolyan búcsú meccsen, mert ekkor már az is kiderült, hogy 6 év után elhagyjuk a hazai Vasas pályát. A jó hangulatú meccsen kissé megilletődve kezdtünk, hiszen a 7. percben már 0:2 volt az eredményjelzőn, aztán viszont nagyon összekapta magát a csapat és sokszor a kapujához is szorította az esélyesebb vendégeket. Igaz ez végül csak a szoros eredményre volt elég (2:3, gól: Pethő, Kocsis).

Ezzel a 10. helyen telel a csapat, közel 50%-os teljesítménnyel. Jócskán elszakadva a veszélyzónától. Csapatunk házi gólkirálya a bajnokságban Kocsis Balázs lett 8 találattal. Emellett még a Budapest Kupában is állunk, februárban a 3. fordulóban a Csep-Gól vendégeként lépünk majd pályára.Eseményekkel, változásokkal teli szezonon vagyunk túl. Sok sérülés, fájdalmas, csalódást keltő leállások mellett néha alul, de sokszor felül teljesített a csapat. Az elmúlt évekhez képest más rendszerben, más erényeket csillogtatva játszik a csapat. Mondhatjuk, hogy ez a változás a játékosok kiesése miatt kényszerű, de talán törvényszerű is volt. Jelenlegi kerethez (és az ellenfelekhez) sokkal inkább igazítható a stabil védekezésen alapuló kontra játék, mint a korábbi, sok labdajáratáson és labdabirtoklások alapuló látványos támadó foci. Ráadásul utóbb be is is bizonyosodott, hogy ezt is hatékonyan tudja játszani a csapat. Emellett a szezon során végig hatalmas gondot jelentett, hogy bár legalább 25 fős a keret, a kiesések (leállás és sérülés) miatt folyamatos létszámhiánnyal küzdöttünk. Sajnos saját utánpótlás hiányában még arra sem volt lehetőség, hogy U19-ből pótoljuk hiányzókat. Végig kb. 14-15 fő közül lehetett csak válogatni és ez a szezon hajrájában még rosszabbra is fordult. Jellemző, hogy az utolsó mérkőzésen már olyan “kényszer” visszatérők ültek a padon (Kóródi, Gergely és Mészáros személyében) akik lábában nem is volt edzés.

Ebben a félévben igen kellemes meglepetést okozott Berencsi, Orosz, Gerhardt, Pintér, Maczinkó, Jencsik, Pethő és a szezon első felében 1 meccs 1 gólt vállaló Kocsis, de csapatunk ászai, Kires, Varga, Horváth és Szabados sem maradtak adósak a jó teljesítménnyel. Tavasszal új lapot nyitunk a csapatunk történetében. Az már biztos, hogy új otthonra, új hazai pályára kell találnunk.

A szezonzárón (év búcsúztatón) az is kiderült, hogy 2019. legjobb 43-as játékosa Horváth Norbert lett.

Idén 70 éves egyesületünk jövőre is komoly kihívásokkal nézd majd szembe, hiszen az egyre inkább NB3-ra hajazó BLSZ1 jövőre sem lassít. Kiélezett küzdelem várható mind a bentmaradásért és a feljutásért egyaránt, sőt, nézve az NB3-as tabellákat, komoly az esély arra, hogy a következő bajnokságban még tovább is erősödik a Budapest I. osztályú pontvadászat.