22. forduló: RAFC – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 3:2 (2:1)
2016.04.09. szombat 16:30, RAFC sporttelep, Pirosrózsa utca:
Graeser 4 –
Kavalecz 4, Probáld 5 (Örkényi 46p 4), Kóródi 5, Gergely 4 –
Demeter 4 (Fodor 46p 4) –
Mészáros 4 (Faragó 64p 6), Birinyi 5, Spáth 5 (Kocsis 76p 0), Makk 4 (Érsek 61p 4) –
Vécsi 6
Gól: Spáth (31p), Vécsi (72p)
Gólpassz: Makk, Érsek
Sárga: Makk (53p), Érsek (80p), Örkényi (80p)
Dr. Hevesi György:„Sajnos megint saját késünkbe dőltünk, megint fegyelmezetlenül játszottunk, megint olyan dolgokat erőltettünk, ami ezen a pályán már sokadjára nem jött be. Viszont talán megint jobb, ha a pályára fogjuk, úgy esetleg könnyebben megbarátkozunk ezzel a kudarccal.”
Győzelmi kényszer, mumus ellenfél, rossz minőségű füves pálya. Nem túl jó kilátások. Viszont a csapat jó formában van és minden szempontból egységes. Ellenfelünk hétközben kiélezett meccsen a Budapest Kupa döntőjébe jutott. Ez minden bizonnyal lelkileg erősítette, viszont fizikálisan gyengítette őket. Nem vitásan előzetesen nehéz lett volna meghatározni a mérkőzés kimenetelét. A mieinknél a bőség zavarával küzdhetett a szakvezetés. Majdnem mindenki rendelkezésre állt a mérkőzés előtt. Egyedül Reményiről kellett lemondani, mert a játékos sportorvosija lejárt a mérkőzés előtt.
Az első félidő közel egyenlő erők küzdelmét hozta. A hazaiak inkább hosszú labdákkal, a mieink inkább a lapos passzokkal próbálkoztak. Aki egy kicsit is ismeri a RAFC pálya jelenlegi állapotát az könnyen kitalálhatja, hogy melyik taktika érvényesült inkább. A 7. percben jött az első hazai helyzet, de Graeser jól zárta a szöget a kiugró és kisodródó játékossal szemben. Hamar érkezett a válassz, Mészáros ível a sárga védelem mögé, pont a mélységből érkező Spáth lábára, aki tiszta helyzetben kicsit hosszan vette át a labdát és a kapus lábbal a mezőnybe tudott tisztázni előle.
A 12. percben előnybe került a hazai csapat. Egy jobb oldali szöglet után középről a túloldalra került a labda, amit ismét középre játszottak a hazaiak, de másodjára sem sikerült tisztázni. Így a „hosszún” Vörös Péter egy lövőcsellel elküldte az őt immel-ámmal támadó Makkot, majd mivel más nem támadta meg, éles szögből 6 méterről a vetődő Graesert érintve a hosszú alsóba tekert 0:1.
A gól után némi fölényben kerültünk. Legalábbis többet volt nálunk a labda. Ebben az időszakban volt még egy két lehetőség is mindkét oldalon. Nálunk Vécsi kísérletezett kétszer is a 16-os környékéről, de a kapus mindkét esetben a helyén volt, a hazaiak második betörési próbálkozásánál pedig Graeser védett a rövid sarok elöl. Voltak egyéb lehetőségek is, amiből más pályákon (pl. műfüvön) nagy eséllyel ziccer alakult volna ki, de itt még helyzet sem lett belőlük.
A 31. percben egyenlítettük. Makk átadása után Spáthoz került a labda a hazai 16-oson belül, irányítónk a 11-es pont magasságából balról középre játszotta a labdát, többen érkeztek volna a passzra, végül azonban senki sem ért bele, de legalább megzavarták a hazai hálóőrt és így a labda akadálytalanul a hosszú sarokba jutott 1:1.
A félidő hajrájában volt esély arra, hogy a vezetést megszerezzük, de nem így történt, sőt! A 38. percben egy bal oldali beadás után a hosszú oldalra került a labda, az alapvonal közeléből visszatett átadásra Vörös István érkezett, másodperceket várhatott, mert senki nem támadta, végül 6 méterről a tehetetlen Graeser mellett a kapu közepébe helyezett 1:2.
A második félidőben jelentősen változott a játék képe. A hazaiak az eredmény tartására rendezkedtek be. Különösen az után, hogy a 65. percben egy gyors kontrát vezettek végig. Kapus kirúgást követően, a félpályánál (Fodor által rosszul) megcsúsztatott labdával Bernd iramodott meg, lefutotta Örkényit és 11 méterről a kifutó Graeser mellett a bal alsó sarokba pöccintett 1:3.
Veszni látszott minden, hiába borult fel a pálya, nem érződött hogy ebben a meccsben benne lenne egy nagy fordulat. Mégis kaptunk egy esélyt. A 72. percben egy középre gyömöszölt labdával Érsek került lövő helyzetbe a büntető területen belül, el is vállalta, de a lába csak a felületét sértette a bőrgolyónak, ami lesgyanús helyzetben lévő Vécsihez perdült, centerünk viszont 5 méterről egyből a kapu jobb oldalába küldte a labdát 2:3.
Köszönhetően a gólnak és Faragó beállásának a végére jobban, racionálisabban játszottunk. A hátralévő időben a hazaiak mindent elkövettek a játék tördeléséért. Sokat szabálytalankodtak és fetrengtek, de tény, hogy ezzel sikerrel perceket vettek el a meccsből. Ennek ellenére még így is lett volna esély az egyenlítésre. A hajrában Vécsi fejesét a léc alól paskolta ki a kapus. És az utolsó pillanatok is hoztak izgalmakat. A 90. percben Vécsi tört be a büntetőterületen belülre, kicsit balról 11 méterről egészséges lövést küldött a léc alá amit a kapus bravúrral ki tudott ütni, pont középre, az érkező Érsek elé, aki kapásból tüzelt, ez is jó kis lövésre sikeredett, de a fortuna most sem a mi oldalunkra állt, mert a gólba tartó lövés egy befutó védő hátáról végül szögletre pattant.
Kevés olyan pálya van Blsz szerte, ahol annyira idegenben éreznénk magunkat mint itt. Ez a pálya nagyon nem fekszik nekünk, bárki is legyen az ellenfél. Ráadásul mintha ez már a fiúk vérébe is ivódott volna. Csak túl akarnak lenni ezeken a meccseken. Ez most is nagyon látszódott. Egy ilyen összjátékra kevésbé alkalmas pályán, három gólt „engedni” az ellenfélnek luxus. Itt nehéz tudatos játékot játszani, nehéz irányítani, kontroll alatt tartani a meccset. Ezért nehéz több gólt is szerezni. Ezért tilos gólokat kapni. Így különösen érthetetlen az első két gólnál mutatott alibi védekezésünk. Itt mindig ugyanúgy kapunk ki, vagy veszítünk pontokat. Kár, hogy a fiúk nem tanulnak a hibájukból és már sokadjára lépnek ugyanabba a folyóba és a végén csodálkoznak, hogy (újra meg újra) vizesek lettek. Több volt ebben a meccsben és sajt magunk miatt nem jött ki a több belőle. A jövő héten egy kötelező feladat következik, szombaton 18-órai kezdéssel az UTE Bánka Kristóf sportközpontban, a Voyage SE vendégeként lépünk pályára.
(A fotók egy része a RAFC facebookos oldaláról lettek átvéve)