27. forduló: 43. SZ. ÉPÍTŐK SK – HEGYVIDÉK SE 1:1 (1:0)

2017.05.13. szombat 15-óra, Mészöly Kálmán műfüves pálya:

Ivancsik 0 –

Juhász 5, Demeter 5, Kóródi 6, Takács 6 –

Balazsin 5 (Dévényi 77p 0), Horváth N. 6, Örkényi 5 (Kablawi 63p 0), Mészáros 6 –

Kocsis 5, Vécsi 6

Gól: Mészáros (44p)

Gólpassz: Horváth N.

Sárga: Kóródi (60p), Demeter (72p), Balazsin (77p)

Dr. Hevesi Tamás:„Azt gondolom, hogy ma a szenvedélyesebb csapat akarata szerint alakult a mérkőzés. Nálunk valakit még, mást már nem érdekel ez a bajnokság. Ez megengedhetetlen. Amíg a játékosok egyéni, vélt pitiáner sérelmeikre figyelnek, sebeiket nyalogatják, addig kicsúszik a talaj a talpunk alól. Oda lesz az amiért az egész évben dolgoztunk. Ez szégyen.”

A bajnokság hajrájához érve az éremért folytatott harcért és a kiesés elkerüléséért (figyelemmel az NB3 létszámának ismételt csökkentésére) egyaránt kiélezett küzdelem folyik. Eközben a csapatok végső erőiket vetik be az utolsó fordulókra. A mieinknél az elmúlt sikeresen megvívott fordulóhoz képest három helyen is kényszerű változtatást kellett eszközölni a kezdőben. Szendrei helyett a nemzetközi strandfoci körútjáról visszatérő Ivancsik kezdett a kapuba, a mezőnyben az múlt héten kiállított Gergelyt Takács pótolta és a családi programon részt vevő Szabó Zsoltot Örkényi helyettesítette. A vendégek jelenleg a 10. helyen állnak a bajnokságban. Az elmúlt 6 mérkőzésükön nem tudtak nyerni. Ősszel viszont megtréfáltak bennünket, a csípős hidegben lejátszott mérkőzésen 1:1 lett az eredmény.

Már az első pillanatokban kiderült a vendégek rendkívül kellemetlen taktikája. Cél a minél előbb a robosztus támadókra feljátszani a labdát. Az első percekben Ivancsiknak két alkalommal is meg kellett birkóznia a nála jóval magasabb, testesebb vendég játékosokkal, de kapusunk állta a sarat és magabiztosan húzta le a beadásokat. A 8. percben veszélyeztettünk először. Egy beadás után lecsorgó labdát Vécsi 20 méterről irtózatos erővel vágott egyből kapura, Nándori azonban jó reflexel fölé boxolta a léc alá tartó labdát.

Az első negyedóra végén állt rá mindkét csapat az utazó sebességre. Fölényben játszottak a mieink, de a vendég kontrák sem voltak veszélytelenek. Elsősorban Scheffer Bencével bírtak nehezen a védőink. Ügyesen tartotta meg a labdákat és több esetben is jól játszotta meg a társait. Nálunk a Horváth-Mészáros-Vécsi hármasban volt potenciál, csak hát a befejezések nem nagyon akartak sikerülni.

A 20. percben meleg pillanat alakult ki a kapunk előtt, egy Schefferre feljátszott labdát a támadó egyből középre Bánkhoz játszotta, az átadás hosszúra sikeredett, de a kifutó Ivancsik is elmérte az átadás irányát és végül bravúros vetődéssel kellett elütnie a labdát a támadó elől. A másik oldalon akár gólt is szerezhettünk volna. Vécsi labdájával Mészáros húzhatott kapura, de már csak a kapussal szemben állva 7 méterről a jobb sarok mellé emelt!

A félidő hajrájában több ígéretes támadást is vezettek a mieink, de, vagy egy védő lába, vagy a kapus keze volt jókor jó helyen. Ennek ellenére a félidő utolsó perceiben csak sikerült a vezetést megszerezni. A 44. percben Horváth Norbi ugratta ki Mészáros egy remek mélységi passzal, aki elvitte a labdát a kapus mellett is, egészen a gólvonalig futott, majd mielőtt a visszafutó védők beérhették volna a kapuba passzolt 1:0.

Az első félidőben – a múlt héthez hasonlóan – a helyzetek kimaradtak, de kívülálló azt gondolhatta volna, hogy ez a meccs az első gólig lehet nehéz és a félidő végén ez a gól meg is született. Így jó eséllyel egy sok gólos második játékrészre lehetett számítani.

Sok összetevője van annak, hogy miért nem alakult így, az egyik a 2. félidő elején történtek. A 48. percben Bánk kavargatott a 16-os vonalánál, háttal a kapunak. Hárman szorosan körbevették, a csatár pedig középre akarta játszani a labdát, ami pedig – a játékvezető szerint – a közvetlenül mellette álló Kóródi kezét érte. 11-es! Megjegyezzük, hogy a mezőnybe az ilyen jellegű, fél méterről a leszorított kézre rárúgott kezezéseket folyamatosan vétlennek ítélte meg a játékvezető és továbbot intett.

Ráadásul a Kóródi elmondása szerint a lágyékát és nem a kezét érte a labda, de ez már másodlagos. Az ajándékgyanús büntetőt Bánk végezte el és a balra mozduló Ivancsik mellett a kapu közepébe lgurított 1:1.

Ekkor még azt gondolhattuk, hogy sebaj, van még közel egy félidő a mérkőzés eldöntésére. Ennek megfelelően alakult a továbbiakban a játék képe. Egyre nagyobb nyomást gyakoroltunk a vendégekre, tulajdonképpen egy-egy kivétellel a Hegyvidék térfelén játszódott le a második félidő.

És a helyzetek is megvoltak. Legalább 6-7 olyan helyzetet dolgoztunk ki, a további 5-6 lehetőség mellett amiből könnyen gól születhetett volna, de nem ezen a napon.

Csak a legnagyobbakat soroljuk fel. Volt, hogy Mészáros az alapvonalról egészen majdnem a kapufáig cselezte be magát és itt nem sikerült 1 méteres passzt adni a középen helyezkedő Vécsi-Kocsis kettősnek. Máskor Vécsi mehetett kapura, pontos középre játszását a hosszún tisztán érkező Balazsin a gólvonalról nem tudta a kapuba tuszkolni! Hasonló helyzetben Demeter inkább az éles szögből való kapura lövést választotta, minthogy senkitől sem zavartatva megfogta, majd a teljesen egyedül középen helyezkedő Vécsihez játszott volna a labdát.

De Vécsi 16 méteres emelése is alig, centikkel ment fölé, vagy Mészáros szólója után 9 méteres lövését blokkolták a védők. Balazsin törhetett Kocsis remek labdájával kapura, de 8 méterről a kapussal szemben állva méterekkel mellé lőtt! Aztán Horváth 16 méteres lövése után megpattant a lövés egy védőn, de a vetődő Nándori még korrigálni tudott és a bal alsó elől szögletre tudta paskolni a labdát.

Említhetnénk még Kocsis gólba tartó lövését is, amit a szöglet után fentragadó Kóródi „blokkolt”. És ez még csak a helyzetek lehetőségek zöme volt. Mert számtalan blokkolt, elpasszot, elcselezett, korán ellőtt lehetőség is volt a mieink előtt. A vendégek tulajdonképpen egyszer veszélyeztettek igazán a második játékrészben. Egy szöglet után Bánk 7 méterről alig fejelt fölé.

Gól viszont nem született. Valami hiányzott, de az nagyon. Talán a szív, a kreatívitás, vagy az erő a döntő pillanatokban. Rengeteg kimaradt helyzet mellett persze beszélhetnénk a vendégek ajándék 11-eséről, de a látottak alapján ennek ma bőven bele kellett volna férnie. Az elmúlt héten ennél kevesebb helyzetből szereztünk 5 gólt, ma a gólvonalról sem ment a 2. Ez így nagyon nehéz. Ezt a játékot akarni, szeretni, élvezni kell és nem letudni. Mert ha így gondolkodunk, akkor a mieinknél jóval szerényebb csapatok ellen sem lehetünk sikeresek. Mindenesetre a jövőre nézve tanulságos lehet a vezetőknek, hogy elkényelmesedett, saját magukat remek játékosnak tartott, de győzelemért már különösebben tenni nem akaró játékosokból álló kerettel mit kívánnak tenni a jövőben. Lehet, hogy eljött az ideje egy jelentősebb frissítésnek.

Mindenesetre ezzel a játékkal és pontvesztéssel a dobogó is veszélybe került, mert láthatóan más csapatok még élvezik és küzdenek célokért és nem csak a bajnoki cím az egyetlen lehetőség. A jövő héten a szétesőfélben lévő (az elmúlt héten a Kelen ellen 10 gólt kapó) FFC ellen lépünk pályára. A mérkőzésre szombaton 14-órai kezdéssel a Goldball parkban kerül sor.