3. forduló: INTER CDF SE – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 1:0 (0:0)

2015.08.29. szombat 16-óra, Könyves Kálmán Krt., Siketek (Goldball) műfüves pálya:

Kires 4 –

Kavalecz 4, Probáld 6 (Nika 75p 0), Sztranyovszky 5, Gergely 4 –

Fodor 4 (Vég 58p 4), Szabó 5, Demeter 4 (Reményi 89p 0) –

Bakay 4, Vécsi 4, Mészáros 5 (Makk 91p 0)

Sárga: Szabó (56p), Demeter (83p), Sztranyovszky (91p)

Dr. Hevesi György: ”Szerintem az osztályban ilyen vereségeket csak mi tudunk összeszedni…”

Visszatértünk a két éve még otthonunknak számító Siketek-Goldball pályára. Szerencsére az idő itt sem állt meg. A régi öltözők és az orosz sztyeppére emlékeztető „füves” pálya is felújjításra került. Az ellenfelünk is némi nosztalgiázásra adott okot. Az idegenlégiósok csapatával sok nagy csatát vívtunk, még Blsz2-ben. Többnyire kellemetlen emlékekkel. Előzetesen a mérkőzés kimenetele kiszámíthatatlan volt. A Blsz2-es bajnokságot 100%-osan nyerő Inter ellenünk rajtolt a bajnokságban. Felkészülésükről kevés, terveikről annál több hírt lehetett hallani.

Az optimális összeállítás valószínűleg csak az edzők fejében létezhet, a valóságban soha nem jöhet létre. Ma Kovács, Érsek, Örkényi, Boldog választott más programot magának a foci helyett, Freud és Bita bemutatkozására pedig legalább a jövő hét végéig várni kell. A csapat új szerelésben lépett pályára. Már csak az volt a kérdés, hogy a szépség egyben jó játékkal is párosul-e?

Az első 20 percben egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült. Náluk volt a labda, a mieink pedig becsülettel tolódtak. A megszerzett labdával nem sok mindent tudtak kezdeni a fiúk, általában az pillanatokon belül visszakerült az Interhez. Láthatóan fizikálisan és dinamikusan is fölényben volt a hazai csapat. Ez lehetőségekben is megmutatkozott. Az első percekben egy mélységi beadás után Sztranyovszky estében bele tudott csúsztatni a labdába, így arról a mögötte érkező hazai támadó lemaradt, más kérdés, hogy a labda alig kerülte el a kapunkat. A 10. percben akár büntetőt is ítélhetett volna a játékvezető, a védelmünk mögé ívelt labdára Kingsley rajtolt és a 16-oson belül a kifutó Kiressel ütközött…a játékvezető továbbot intett. A következő időszakban szöglet után két alkalommal is lövő helyzetbe kerültek az Inter játékosai, de kaput szerencsére nem találtak. Ebben az időszakban nem csak a középpályásaink tudtak előrefelé keveset nyújtani, de néha a védelmünkben is a zavar, a megnem értés jelei mutatkoztak.

Az ívószünet után viszont némileg megváltozott a helyzet. Elsősorban a bal oldalon, Mészáros révén ébredezni kezdtünk. Középpályásunk lefordulásai és megindulásai után Vécsi került helyzetbe két alkalommal is, de egyszer a kapus vetődve védett, másszor pedig ugyan gól lett az akcíóból, de az asszisztens előtte lest látott. A 38. percben váratlan fordulat következett be a mérkőzésen. A félpályánál egy taccs után Gergelyt könyökölte le Zámbó és mivel neki már volt egy sárga lapja, mehett is zuhanyozni.

A szünetben a hazaiak és a játékvezetők is cseréltek. A mérkőzést vezető Gelb Tamás helyett (feltehetően sérülés miatt), ifjabb Kovács Imre ragadta magához a sípot. A második félidőben már zömében a kékben játszó csapatunknál volt a játékszer. A hazaiak visszahúzódtak a térfelükre és láthatóan a gyors játékosaik révén a sikeres kontrákban reménykedtek.

A 2. félidő akár egy vendég góllal is indulhatott volna. Szabó ütempasszával Bakay lépett a 16-oson belülre, azonban nem tudta ellöbbölni a labdát a kivetődő kapus mellett, akiről szögletre perdült a játékszer. A másik oldalon Sztranyovszky mentett nagyot. Egy oldalról bejátszott labda már túljutott kapusunkon Kiresen, belső védőnk azonban pár méterről szögletre vágta a labdát a berobbanó támadó elől.

Az 50 és 60. perc között két 11-es gyanús helyzet is borzolhatta a vendég kispadot. Előbb Mészáros lőhetett a 16-oson belülről, de egy hazai védő az ötös sarkán kézzel blokkolta a lövést, majd Fodor próbálkozott 17 méterről, de most is útban volt (a 16-oson belül) egy hazai kéz. A „cserespori” sípja mindkét esetben néma maradt.

A 68. percben a semmiből és ritkán látható szerencsés góllal szerzett vezetést az Inter. Etiosa végezhetett el szabadrúgást a kapunktól 32 méterre. Azt nem tudni hogy mi volt a játékos eredeti szándéka, mert a nem túl erős és pontos lapos lövése sem a 16-os sarkán, berobbanásra váró támadókat, sem pedig kaput nem találta volna el. Ellenben a kettő között, a 16-os és a körív találkozásánál, egyedül helyezkedő Sztranyovszkyt igen, aki olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az nem a mezőnybe, hanem a lábáról a kapura perdült. Kires a „lövés-beadás” (a büfé) irányába mozdult, a megpattanás miatt azonban vissza kellett vetődnie. Úgy nézett ki, hogy meg is lesz neki a labda, de végül az a keze-hasa alatt a kapu közepébe vánszorgott 1:0.

A mérkőzés hátralévő részében – ha nem is ellenálhatalnaul – de folyamatosan támadtunk. A helyzeteink is megvoltak. Gergely beadásából Bakay 6 méterről senkitől sem zavartatva az „üres kapu” fölé fejelt. Kavalecz jobb oldali beadásáát Gergely a hosszún egyből közére játszotta, Vécsi azonban 6 méterről ajtó-ablak helyzetben a jobb felső mellé helyezett. Szabó hozta fel a labdát a hazai térfélen, Vécsiék ügyesen elvitték előle védőket, középpályásunk egy csel után kapura is húzott, azonban 14 méterről (már a kapussal szemben) lövés helyett az újabb cselt választotta és szerelni tudták. Kapu előtt kavarodás után Mészáráros lőhetett 16 méterről tiszta helyzetben, de ő sem talált kaput.

A hazaiak kontrából egyszer kerültek igazan nagy helyzetbe, Queson a félpályáról kezdett szólóba, több csellel egészen a büntető területen belülre jutott, 12 méteres bal lábas lövése a bal kapufáról vágódott az alapvonalon túlra.

Az utolsó 20 perc, néha rendkívül látványos hazai időhúzással telt. Persze ez az előny és a létszámhátrány birtokában talán érthető is. Viszont az a játékvezetői következetlenség, mely szerint bizonyos csapatoknál és mérkőzéseken az a szabály, hogy a kapu mögött (a folyamatos játékmenet biztosítása, az időhúzás csökkentése érdekében) kell lennie labdának, máskor, mint jelen esetben, viszont nem kötelező, már kevésbé magyarázható. Mint ahogyan az sem, hogy mikor a csapatunk vezetői ezt kifogásolták, hogy emiatt (labdakeresgélés, visszahozás) percekig állt a játék, akkor a válasz az volt, hogy ez nem az ő dolga és utólag a jegyzőkönyvbe sem volt hajlandó beírni technikai vezetőnk ezzel kapcsolatosi észrevételét.

A vereség oka persze nem ez, nem a játékvezető, vagy a rendezési hiányosságok és még csak az sem, hogy erősebb, gyorsabb és dinamikusabb volt a hazai csapat. Sokkal inkább az, hogy láthatóan kútban van a csapat. A több mint egy félidőnyi emberelőnyt nem kihasználni luxus. Arról nem is beszélve, hogy a helyzetkihasználás tragikus. Lőtt gól nélkül pedig nehéz pontokat szerezni. Az elmúlt 3 mérkőzés mindegyikén, megvolt a félidőnként legalább 3 nagy helyzet és az összesen (legalább) 18 ziccerből csupán 1 gólt szereztünk. A mai mérkőzés után is nevethettünk volna a burleszkbe illő bekapott gólon, ha a II. félidőban csak a helyzeteink, lehetőségeink felét belőjük. Tavaly is tapasztalhattuk, hogy ebben az osztályban az élboly csapatait az különbözteti meg a középmezőnytől, hogy miközben (legalábbis ellenünk) nekik  sincs több helyzetük, ők ezeknek a helyzeteknek legalább a felét könyörtelenül kihasználják. Láthatóan a mai 43-as még nincs ezen a színten. Ameddig ez nem változik, addig csak szorongathatni tudjuk az elittet, de közéjük nem nőhetünk fel. Jövő héten a tavalyi ezüstérmes (és bennünket az előző bajnokságban oda-vissza legyőző) Ikarus látogat hozzánk, szombaton 17-órai kezdéssel.