6. forduló: RAFC – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 2:1 (1:1)
2016.09.24. szombat 16-óra, Pirosrózsa utca:
Ivancsik 7 –
Lovász 5 (Kavalecz 70p 0), Demeter 5, Kóródi 5, Gergely 5 –
Mészáros 5 , Szabó 7, Kablawi 6 (Fodor 73p 0), Érsek 5 –
Vécsi 5, Kocsis 6 (Dévényi 70p 0)
Gól: Kocsis (32p)
Gólpassz: Érsek
Sárga: Kóródi (62p)
Dr. Hevesi Tamás:“Nehéz hét állt mögöttünk, sokat kivett belőlünk ez az időszak. Frissítenünk kellett és nagyon elégedett vagyok azzal amit az új fiúk ma mutattak. Végig fölényben játszottunk, csak a kapu előtti élesség hiányzott, ami a mentális fáradságnak is köszönhető. Jövő héten frissebbek leszünk és javítunk.
1 hét alatt 3 meccs, erre a meccsre át is alakult a csapat.
Megterhelő hét végére érkezett csapatunk. THSE, Békéscsaba után végül a RAFC elleni mérkőzés következett. A csapatvezetés komoly változtatás mellett döntött ezen a mérkőzésen, a korábbi, elmúlt hét végi és hétközi kezdőhöz képest több mint a fél csapat lecserélésre került. Így friss lábak kerültek a kezdőbe, a fiatalok közül Ivancsik, Kablawi, Szabó, a régiekből pedig Lovász, Gergely és Kocsis. A vendégek hozzánk hasonlóan jól kezdtek a bajnokságban, a mérkőzés előtt a 3. helyen álltak, eddig csak az Inter talált fogást rajtuk, igaz ellenük nagy zakóba szaladtak bele (1:5). Blsz1-es létünk alatt nem sok babér termett számunkra a Pirosrózsa utcában. Bárhogy is álltak a csapatok a bajnokságban, bármilyenek is voltak az előzetes esélyek ez a pálya (és lehet, hogy az ellenfél) mindig kifogott rajtunk.
Itt még élt a remény, hogy meg tudjuk szakítani a RAFC elleni idegenbeli rossz sorozatot.
A pálya nem változott. Az egyenletlensége, mindig komoly hátrány jelentett, a rövid passzos játékot alkalmazó csapatunk számára.
Két csatárral kezdtünk, Vécsi mellé Kocsis (11) került a csapatba.
A mérkőzés jól kezdődött számunkra. Rossz pálya ide, rossz pálya oda, Kablawi-Szabó belső kettősünk remekül alkalmazkodott a körülményekhez és kiválóan járatták a labdát, mozgatták a csapatot. Már a 2. percben Mészáros révén veszélyeztettünk, éles beadásáról alig maradtak le a középen érkezők. Folyamatosan a hazai térfélen pattogott a labda. Rengeteg beadás érkezett jobbról Mészáros, balról Érsek révén, de valahogy mindig odalettek a lehetőségek. Vagy egy kicsit pontatlan volt a labda, vagy egy hajszállal előbb ért oda egy sárga játékos és kicsúsztatta, kifejelte, kirúgta a labdát. A legközelebb talán 20. perc környékén álltunk a gólhoz, amikor is Mészáros jobb oldali beadását a hosszún Gergely10 méterről félfordulásból kapura bombázta, de a labda a kapus kezét érintve a kapufára, onnan vissza a mezőnybe vágódott!
Mészáros sokat volt játékban, de a hatékonysága megkérdőjelezhető volt ezen a meccsen.
A félidő közepén a hazaiak kétszer is veszélyeztettek. Két Ivancsik bravúrra is szükség volt ahhoz, hogy ne kerüljünk hátrányba. Előbb egy kontrából, a jobb szélen Etler iramodott meg, Gergely kíséretében és szorításában egészen a 16-oson belülre jutott, kiinduló Ivancsik azonban leért a hosszúra tartó lapos lövésre!
Ivancsik első bravúrja, fiatal hálóőrünk leért a lapos lövésre.
Nem sokkal később pedig egy 17 méteres rövid felső tartó szabadrúgást kellett szögletre piszkálni a fiatal hálóőrünknek. A 32. percben megszereztük a vezetés a hazai térfélen, a középkör közelében Érsek kapott labdát, egyből indította a leshatárról mozgó Kocsist, aki higgadtan elvitte a labdát a kapus mellett és kicsit kisodródva, balról, 8 méterről higgadtan a kapuba gurított 1:0.
A 32. percben Kocsis révén nálunk volt az előny, ekkor még úgy nézett ki, hogy ez a gól valaminek a kezdete és nem a vége.
A félidő hátralévő részében is a RAFC térfelén maradt a labda. Több veszélyes helyzet, kavarodás is volt a hazai kapu előtt, de a második gól csak nem akart megszületni. Sőt a 42. percben egyenlítettek is a sárga mezesek. A 16-osunk vonalán Kóródi és egy hazai játékos próbált egy magasra pattanó labdát elérni, mindketten magasra emelték a lábukat, de a mi játékosunknak sikerült elérnie a „bőrgolyót” és így felszabadítani. A játékvezető meglepő módon lefújta az esetet és közvetett szabadrúgást ítélt befelé. Csak ő tudja, hogy mit látott, mindenesetre a lelátón (és a pályán) a legvérmesebb hazai szurkolók és játékosok nagy örömmel fogadták ezt az ajándékot. Merthogy komoly (akár mérkőzést döntően befolyásoló) ajándék volt az néhány perccel később ki is derült.
A spori így látta, meg is adta.
A középről, a 16-os vonaláról elvégzett közvetett szabadrúgás, irányt változtatott a sorfalon, Ivacsik elugrott jobbra, a labda irányába, az viszont egy játékos testéről középre csorgott, három hazai játékos is becsúszva érkezett a labdára, amit végül Janta sodort a kapuba 1:1.
A hazaiak pedig köszönték és Janta (4) gólra is váltották.
Hideg zuhany volt a hazaiak egyenlítése, nem volt benne a mérkőzésben. Ráadásul a játékvezető is komoly részesedést vállalt a RAFC góljában. Egy biztos nélküle biztos nem jöhetett volna létre ez a találat.
A játékvezető sajátos ítéletei miatt a csapatunk a meccset, a játékvezető pedig a csapatunk szimpátiáját veszítette el!
Fordulás után az első 15 perc kiegyenlített játékot hozott. Az 55. percben Ivancsiknak kellett kivetődve tisztáznia a kapura törő Etler elől (az esetsorán kicsit meg is rúgták a kapusunkat).
Ivancsik második félidei, talán egyetlen közbeavatkozása. Bravúrosan – testi épségét nem féltve – vetődött ki kapusunk, meg is szerezte a labdát.
A 60. percben megszerezte a vezetést a hazai csapat. Egy félpályáról felpasszolt labdát rosszul vett át a 16-os közelében a hazaiak egy szem támadója, ezzel megzavarta a védőinket, a labda össze vissza pattogott a 16-os vonalán, már úgy nézet ki, hogy nem lesz már semmi a „támadásból”, amikor a labda végül Gergely lábáról a tiszta helyzetben lévő Henrik elé pattant aki 13 méterről higgadtan a jobb alsóba helyezett 1:2.
A meccs – számunkra – egyik üde színfoltja volt, a nyáron Csepelről érkezett fiatal középpályás Szabó Márton játéka.
A mérkőzés hátralévő részében felborult a pálya. Ha az első játékrészre azt mondhattuk, hogy a hazaiak térfelén pattogott a labda, akkor erre a félidőre az volt a jellemző, hogy a hazaiak büntetőterületén belül. Klasszikus nagy helyzetet kevés alkalommal tudtak kialakítani a mieink, de azzal, hogy folyamatosan érkeztek a 16-oson belülre érkező labdák állandó veszélyben volt a hazai kapu. Azonban a hazaiak mindig jobban, vagy gyorsan reagáltak ezekben a szituációkban. Számukra nem derogált arra rúgni a labdát amerre álltak. A cél szentesítette az eszközt!
Adódott ma mindenféle lehetőség előttünk, itt Lovász és Vécsi együttes erővel, fejjel támadja a hazai kaput.
A számtalan kapu előtti kavarodáson kívül (tulajdonképpen ez erről szólt az egész második játékrész) Szabó 18 méteres lövése (ami alig ment a kapu bal oldala mellé), Vécsi 17 méteres szabadrúgása (amit a kapus vetődve szögletre ütött) jelentett igazi gólhelyzetet. Ezen kívül Érsek Robi 11-es szituációja okozott vérnyomás emelkedést a kispadunkon. Szélsőnk balról befelé, a büntetőterületen belülre tört, amikor a kicselezett védő egyszerűen utána, a lábára ugrott és kezével-testével gáncsolva a játékosunkat a földre vitte! Sok kérdést nem merülhetett fel az esettel, mert a büntetőterületen belül volt, játékosunk már maga mögött hagyta a védőjét, aki végül rávetődve, nem is a lábával, hanem a kezével-testével gáncsolta őt. A játékvezető ítélete (mint a mérkőzés után a technikai vezetőnknek részére adott válasza, mely szerint „a védő elcsúszott”) sajátosra sikeredett, továbbot intett!
Ha nem szándékos a szabálytalanság, akkor nincs szabálytalanság!
Ez azért így sajátos értelmezést ad a szabálykönyvnek. Mely szerint amennyiben véletlenül szabálytalankodunk (és nem szándékosan) akkor az nem fault! Ez igen, bravó! Az eset során (némileg érthető módon) a vendég kispadon elpattant egy húr és a vehemensen reklamáló Emecz Viktort a lelőtóra küldte a következetes játékvezető.
Érsek gólpassza révén Kocsis gólt szerzett és kiharcolt a büntetőt is, de csak az egyiket adta meg a bíró.
A mérkőzés hajrája nyomasztó fölényünkkel telt. A hazaiak amerre álltak rugdalták el a labdát. Ezt eredményesen tették, mert végül kihúzták (újabb) kapott gól nélkül a meccset.
A hajrá jellemző pillanatai közül egy. A hazaiak 16-osa megszállva.
Hát azt gondoltuk, hogy semelyik veretlenségi sorozat sem tarthat örökké, de azt nem, hogy így törik meg az. Persze előzetesen a pálya és az ellenfél miatt benne volt meccsben a vereség lehetősége, de a játék képe alapján ezt a meccset hozni kellett volna. A nyomasztó fölény, hatalmas labdabirtoklás, a sok lehetőség sem volt ma elég. Hiába játszottunk mezőnyben jól, a kapu előtt nem voltunk elég élesek. És persze ott voltak a rutinos, célfutballt játszó hazaiak és a pártatlannak nem nevezhető Rábel Alfréd játékvezető. Neki is köszönhetően, ma érezhetően nagyon idegenben voltunk!
Szabó Márton megalkuvást nem tűrő játékára, reméljük a jövőben is lehet számítani!
Mohamed Kablawi (18) a rossz talajon is rendkívül labdabiztosnak mutatkozott.
Ivancsik Norbertnek kevés dolga akadt, de amikor kellett rendkívül magabiztosnak mutatkozott.
A negatívumok mellett azért ne menjünk el pozitívumok mellett sem. A felforgatott csapatunkban bevetett (újabb) három tinédzser remekül helyt állt! Ivancsik Norbert, Mohamed Kablawi és Szabó Márton bizonyította, hogy bármikor lehet rájuk számítani, mert kimagasló teljesítményekre képesek.
Lovász elől a jól védő hazai portás öklözéssel ment.
Sajnos úgy néz ki, hogy ezen a pályán továbbra sem terem számunkra babér. Általában itt ugyanezen séma szerint veszítjük el a mérkőzéseinket. Ma nem csak a vezetésből sikerült vesztenünk, hanem úgy, hogy szinte végig nyomasztó fölénybe játszottunk. Csak, hát a máskor oly erősnek és könyörtelennek tűnő támadóink mondtak ma csődöt és a kapu előtt rendre rossz döntéseket hoztak (igaz a védőink sem álltak a helyzet magaslatán a 2. gól előtt).
Ma a csapatunk jó játéka és nyomasztó labdabirtoklási fölénye egy pontot sem ért.
A jövő héten egy papíron könnyebb mérkőzés következik, szombaton 17-órai kezdéssel a Műegyetem csapatát fogadjuk a Fáy utcában.