Szezon összefoglaló 2017/18 ősz:

Bajnoki ezüstérmesként vágtunk neki az új szezonnak. Csak a legvérmesebb szurkolóink remélték azt, hogy az új idényben is tartható az évek óta folyamatos, helyezésekben is megmutatkozó fejlődés. Egyrészről ennek önmagában is bajnoki címet kellene jelentenie, másrészről pedig a REAC és az Újpest II érkeztével az eddigiekhez képest más, magasabb kategóriájú (és lehetőségű) csapatok érkeztek a bajnokságba. Ennek ellenére előzetesen a dobogó, de minimálisan az első 5 hely valamelyike reális elvárásnak tűnt a csapattal szemben. Legalábbis ezt tűzte ki a csapat elé a vezetés.

Így aztán a felkészülési menetrend ennek megfelelően, igencsak erőltetett menetre lett összeállítva. A heti 2 edzés mellett, 2 mérkőzés is szerepelt a programban. Az elsőként (1 edzés után) az Nb3-as Monor ellen 1:4, majd a Blsz1-es Pestszentimre ellen 3:3, aztán sorban az UTE U19 3:2, a Pest Megye 1. osztályú Viadukt ellen 4:1, a III. Kerület U19 ellen 3:1 és a főpróbán a Blsz2-es BVSC ellen 1:3 lett a eredmény.

Emellett természetesen folyamatos volt a mozgás a kereten belül. Távozott Graeser (II. Kerület TUE), Ivancsik (Energia FC Gyöngyös), Probáld (Diósi FC), Érsek (Csömör FC), Dévényi (Airnergy FC), Lovász (BVSC), Ferenczi-Bakó (Salem University FC). Mellettük érkezett Nagy Dominik (Fejó-Therm Kft. Baracs SE), Pásztor Ádám (Műegyetem FC), Keglovics Bence (Hatvan FC), Varga Őrs (UTE U19), Németh Viktor (PVSK), Sikorszki Péter ( Sárospataki TC).

Az előszezonban elindultak az MK selejtező mérkőzései is. A tavalyi számunkra sikert hozó sorozatban, idén is 3 meccset kellett (volna) hozni ahhoz, hogy a főtáblára jusson a csapat. Az első fordulóban a Blsz2-es KISE ellen még nem volt gond (9:0), de a következő meccsen már búcsúztunk a sorozattól, a Pestszentimre állta utunkat (0:4). Összességében nem voltak különösebben jók a kilátások a bajnoki rajtra, valahogy nem úgy tűnt, hogy összeállt volna a csapat. A főpróbákon a Pestszentimre és a BVSC elleni rendkívül szerény teljesítményt nyújtott a csapat. Ráadásul, már mondhatjuk a szokásoknak megfelelően, a bajnokság első 5 fordulóiban a sorra a legnehezebb ellenfelek érkeztek elénk.

A rajton a nagy mumus a RAFC-al találkoztunk. A csapat azonban minden várakozást felülmúlt és simán nyert idegenben 4:1-re. A folytatás már nem sikerült ilyen jól. Az Ikarus ellen egy ki-ki meccsen a hajrában bekapott góllal 1:2, az Újpest ellen tartalékos csapattal, nagyot küzdve 0:2, a Gázgyár ellen pedig egy már megnyert meccset buktunk el a 90. és 93. percben kapott gólokkal (2:3).

Az elmúlt években elszoktunk attól (vagy mondjuk úgy, hogy nem volt jellemző), hogy a csapat zsinórban 3 vereséget szenved el. Mélyre kerültünk – különösen a Gázgyár elleni nehezen emészthető mérkőzés után – és innen kellett felállni.

A következő mérkőzésen sikerült a Hegyvidék csapatát két vállra fektetni 4:2. Majd következett az éllovas, profi csapat, REAC elleni meccs. Sajnos nem tudtuk megráncigálni az oroszlán bajszát, sőt komoly vereségbe szaladtunk bele (1:6). Ez a meccs mutatta meg igazán, hogy ez már nem a tavalyi csapat, mert az a gárda biztos nem adta volna ilyen könnyen a bőrét…

A 6. forduló után csupán 2 győzelemmel és 4 vereséggel álltunk a 13. helyen! Hétközi Budapest Kupa meccsen – még tartalékosan – sem jelentett gondot a Blsz4-es Rúg-6 FC kiverése (8:1). De az új kezdett első mérkőzését az Újbuda FC elleni hazai meccs jelentette. A bajnokság előtt meglepetésre esélyes csapatként aposztrofált Újbudaiak ellen magabiztos játékkal nyertünk (3:1). Majd a Magyar Kupa selejtező „visszavágójaként” Pestszentimrére látogattunk, ahonnan Kóródi 89. percben szerzett fejes góljával elhoztuk a 3 pontot (2:1). Gondoltuk, hogy evés közben jön meg az étvágy, de az Unione ellen, egy kiegyenlített meccsen végül megosztozkodtak a pontokon a csapatok (1:1). Igaz Vécsi kihagyott büntetője és Szabó felső léces szabadrúgása miatt azért nekünk lehet inkább hiányérzetünk.

Azonban mégsem torpant meg a csapat! A következő fordulóban Budafokról hoztuk el a 3 pontot, ráadásul közel 1 órán át 10 emberrel játszva, mégis igen imponáló játékkal. A 11. fordulóban a II. Kerület TUE ellen egy nyögvenyelős elsőt, egy könnyedebb második félidő követte és így a győzelem sem maradhatott el (2:0). Majd egy hétközi meccs következett a sereghajtó TF ellen. Tartottunk az egyetemisták Csörsz utcai otthonától, a fény és talaj viszonyoktól. De nem ezen múlott, hanem a helyzetkihasználáson, Mészáros Dominikék még a gólvonalról sem tudtak betalálni ezen az estén (0:0).

Ezután, az őszi szezon hajrájában két közvetlen rivális elleni mérkőzés következett (közte a Vízművek elleni kötelező). A Testvériség elleni mérkőzésen parádézott a csapat, az idény talán legjobb meccsén győztük le viszonylag simán a Tesit (4:2). Ráadásul ezen a meccsen is sikerült egy kiállítást összehozni, így ekkor is (Keglovics kiállítása miatt) egy félidőn át emberhátrányban játszottunk. A Vízművek ellen elsőre (és az első félidőre) nagyon simának tűnt minden, de aztán a sok kimaradt helyzet majdnem megbosszulta magát, szerencsére csak majdnem (2:1).

Végül az idény nagypályás zárására hazai pályán, a Kelen SC ellen került sor. A ködös, nyirkos időben nem igazán ment a csapatnak a játék, nem is sikerült megszerezni a 3 pontot, a rendkívül szervezetten játszó fiatal vendég csapat ellen (1:1).

Összességében felemás szezonon vagyunk túl. A gyenge rajt, köztük fájó és súlyos vereséggel, valamint a korai Magyar Kupa búcsúval bizony a csapat lelki állapotára is jelentősen hatott. De aztán a 6. fordulót követően – amikor is a csapat mindössze 2 győzelemmel és 4 vereséggel még a 13. helyen vesztegelt – elindult valami. A következő 9 mérkőzésből már igencsak látványos statisztikát hozott az együttesünk (6 győzelem és 3 döntetlen). Mindezek ellenére nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Az idei szezonban is voltak rendkívül fájó pontvesztések, elég ha a Gázgyár (2:3), az Unione (1:1), vagy a TF (0:0) elleni pontvesztéseket említjük. Ezek mellett talán csak a Pestszentimre elleni derbit említhetjük, amikor is egy döntetlen „szagú” meccsen, az utolsó pillanatban magunk javára tudtuk fordítani a meccset és így mi jutottunk plusz pontokhoz.

A játékunkban is jelentős változások következtek be az elmúlt évhez képest. Tavaly a legjobb védekezés a támadás címszó alatt, egy labdabirtokláson alapuló, kifejezett a támadójátékot előtérbe helyező stílus jellemezte a mieinket. Ezzel szemben ebben a szezonban már láthatóan kevesebbet birtokoltuk a labdát, így komolyabb teher is hárult a védelmünkre. És a védelem zömében – különösen a bajnokság második felétől – állta is a sarat! Ezzel viszont a támadó harmadban nagyobb terek nyíltak, amit a gyors és kreatív támadóink sokszor ki is használtak elől. Mégis ebben a szezonban kevesebb helyzetünk adódott és kevesebb gólt is szereztünk ezekből a lehetőségekből. A játékunk is kevésbé volt látványos idén, mint tavaly. De ne feledjük, ez nem csak rajtunk, hanem a riválisainkon is múlott, akik többsége alaposan beerősített erre a szezonra.

Előzetesen az idei BLSZ I-ben az első 5 hely valamelyikének elérését tűzte ki célul a csapat elé a vezetőség, illetve azt, hogy a csapat végig harcban legyen a dobogó valamelyik fokáért. A minimális cél, az 5. hely jelenleg megvan, de az élboly, a dobogó elég messzinek tűnik (7 pont).

A góllövő listán Vécsi Gabi újra hozta magát 14 meccsen 11 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. Azonban ebben a szezonban a mögötte, a további gólvágók igencsak lemaradtak, az őt követő Keglovics 4, Gergely, Mészáros és Demeter mindössze 3 gólos.

A hagyományainknak megfelelően (2000 óta minden évben), idén is megválasztásra kerültek 2017 legjobbjai. Az Év Gólpasszolója Balazsin András, az Év Góllövője Vécsi Gábor, az Év III. Labdarúgója Demeter Viktor, az Év II. Labdarúgója és az Év Labdarúgója (immár harmadik alkalommal) Vécsi Gábor lett.

A csapat december 16.-án (címvédőként) a BLSZ Téli teremtorna selejtezőiben szerepelt és végül a 2. helyen jutott tovább a 2018. január 6.-i (17-órakkor kezdődő) középdöntőbe. A felkészülés majd január 18.-án kezdődik a február végén kezdődő tavaszi szezonra.