12. forduló: TFSE – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 0:0
2017.11.08. szerda 19:30, dr. Koltai Jenő sportközpont:
Szendrei 0 –
Juhász 5 (Kavalecz 63p 5), Demeter 5, Pásztor 4, Kóródi 6, Gergely 6 –
Mészáros 6, Horváth N. 5 (Birinyi 46p 6), Örkényi 5 (Balazsin 62p 4), Keglovics 7 –
Vécsi 4
Sárga: Mészáros (33p), Keglovics (79p)
Dr. Hevesi Tamás:“Tartottunk a körülményektől, a kemény talajtól és a rossz látási viszonyoktól. De jól alkalmazkodtunk és végig kezünkben tartottuk a mérkőzést, azonban ma képtelenek voltunk betalálni. Az ilyen pontvesztés ajándék az ellenfeleinknek és a riválisainknak.”
A 12. forduló záró mérkőzését rendhagyó időpontban játszottuk le. A szerdai játéknap egyben azt is jelentette, hogy erre a hétre igencsak feltorlódtak a mérkőzések, mert néhány nap múlva, szombaton már a Tesi érkezik hozzánk. Ezért a csapatvezetés igyekezett jól beosztani az erőinket és egy kicsit spórolni a hétvégére is. Vidéki elfoglaltsága miatt nem tarthatott a kerettel Szabó Zsolt és egyetemi tanulmányai miatt Szabó Marci. Mellettük most nem került keretbe Nagy sem.
A TF-ről nincsenek jó emlékeink. Az elmúlt években csak egyszer futottunk össze. Tavaly, az akkor még Blsz2-es egyetemisták a Budapest Kupából ütötték ki a mieinket (1:2). Azóta megnyerték a Kupát és feljutottak az 1. osztályba. Ahol viszont igencsak szenvednek, eddig mindössze 3 pontot tudtak szerezni és ezzel sereghajtók a pontvadászatban. Ennek ellenére azt nem mondhatnánk, hogy nem képesek a bravúrra. Néhány fordulóval ezelőtt a bajnokaspiráns REAC-tól csentek el pontot hazai pályán.
Apropó hazai pálya. Ha valamitől előzetesen tartottunk, akkor az a pálya és a körülmények. A kőkemény talaj és a derengő reflektorok. Emellett a mérkőzés egy kis mez mizériával kezdődött, ugyanis a hazaiak – az előzetes mezegyeztetés ellenére – hasonló mezben akartak pályára lépni mint a mieink. Bírói felhívásra váltottak, de az sem lett jobb, végül a mieink vettek fel megkülönböztetőt a jobb láthatóság kedvéért.
Az első percben a visszahúzódó hazaiak, Demeter utolsó emberként elkövetett labdavesztése után Kocsi révén megugrottak, végül belső védőnk a 16-osnál beérte a támadót és szerelni tudta. Ezt követően viszont már a mieink uralták a játékot. A saját térfelüket megszálló hazaiak között kevés volt a terület, de amikor lehetőség adódott akkor Horváth, Keglovics és Mészáros révén nagyszerű rágyorsításokkal veszélyeztettünk. Az első játékrészben 3 hatalmas helyzetet alakítottak ki a mieink. A 20. perc környékén előbb Mészáros átadásával Keglovics került ordító ziccerbe, de 6 méterről a kapust találta el. Majd, Keglovics passzával Mészáros került tiszta helyzetbe, a 16-os jobb oldali sarkától egyedül mehetett a kapura, de 6 méterről a gólvonalon ragadt Barsiba rúgta a labdát! Néhány percre rá Demeter hosszú átadásával Gergely ment el a bal szélen, remek lapos középre centerezése után a gólvonalon mentettek becsúszva Vécsi elől! A félidő hajrájában még volt egy 17 méteres Demeter szabadrúgás, amely néhány centivel kerülte el a jobb felső sarkot.
Végső soron az első játékrészben jól alkalmazkodtunk a külső körülményekhez és a TF brusztos, angol 2. osztályt idéző mindenhonnan ívelgetős játékához. A mezőnyben sokszor olyan szikrázó összecsapások voltak, hogy inkább elfordítottuk volna a fejünket.
Fordulás után, még az eddigiekhez képest is növelni tudtuk a fölényünket. Sokszor már már nyomasztóvá vált a hazaiak számára a játék. Egyúttal pedig mintha fáradtak is volna az egyetemisták, ha nem is fizikálisan, de mentálisan biztosan. Egyre több üres területen, egyre több veszélyes támadás jellemezte a játékunkat. És futószallagon jöttek a helyzetek. Ráadásul nem is akármilyen helyzetek! Nem hitt az ember a szemének! Ezekre mondják, hogy nehezebb volt kihagyni, mint berúgni.
Ebben élen járt Mészáros Dominik. Hihetetlen, hogy egymaga mennyi helyzetet puskázott el, miközben zseniális dolgokat csinált. Volt itt minden. Két alkalommal a 16-osn belül került tiszta lövőhelyzetbe, de gyatrán mellé-fölé emelt, két alkalommal pedig az ötösig cselezte be magát. Előbb a 16-os vonalán fordult le az emberéről, majd az ötösig vezette be a labdát és onnan milliméterekkel a bal alsó mellé spigózta a labdát, majd nem sokkal kérőbb a bal szélről, egy zseniális testcsellel indulva egészen az ötösön (!) belülre jutott, a környékén senki, a kapus feküdt és 2 méterről a fekvő kapus kezét találta el!!! Hihetetlen! Emellett a többiek is hadilábon álltak a befejezésekkel. Vécsi fejese alig ment mellé, de csapatkapitányunknak volt a büntetőterületen belül 3-4 jó lehetősége, amikor rossz döntést hozott. Mellette Keglovicsnak is adódott 1-2 nagy lehetősége. Különösen az volt hatalmas, amikor Mészáros hozta fel a labdát, a 16-os vonalánál Keglovicshoz játszott, aki – szintén – egyedül vihette a kapusra, de – ő is – a Barsiba lőtt! Nem beszélve az utolsó, ziccerben elrontott passzokról, rossz döntésekről.
A hazaiak ebben a játékrészben a hajrában veszélyeztettek először és utoljára, Marton balról húzott befelé és éles szögből leadott félmagas lövését Szendrei a mezőnybe öklözte.
„Ha nem látom, nem hiszem”! Ebben a szezonban összesen nem volt annyi helyzetünk, mint ezen a mérkőzésen. Ráadásul nem is játszottunk rosszul. Egy rendkívül harcos, elszánt ellenféllel szemben uraltuk a játékot, játszottuk a focit és egy rakás, nem is akármilyen helyzetet dolgoztunk ki. Azonban erre a „helyzetkihasználásra” nehéz mit mondani. Rúgott gól nélkül viszont nehéz nyerni. Ismét egy negatív meglepetés, ismét egy fájó pontvesztés, ráadásul a sereghajtó ellen. Sajnos ma nem voltunk elég profik, elég könyörtelenek a kapu előtt. Így aztán egy sok gólos (akár kiütéses) győzelem helyett, kínos pontosztozkodás lett a vége. A folytatásban egy tényleg nehéz meccs következik. Szombaton 16-órai kezdéssel a Vasas pályán fogadjuk, a közvetlen rivális Testvériség csapatát.