26. forduló: II. KERÜLETI UFC – 43. sz. ÉPÍTŐK SK 3:2 (2:1)

2018.05.05. szombat 17-óra, Kolozsvári T. utca, műfüves pálya:

Balla 4 –

Szabó M. 4, Pásztor 4, Kóródi 4, Gergely 5 –

Varga 4, Mészáros 4, Szabados 4, Balazsin 4 –

Nagy D. 4, Vécsi 5

Gól: Kóródi (1p), Nagy D. (58p)

Gólpassz: Balazsin, Balazsin

Sárga: Nagy D. (22p), Balazsin (44p), Varga (82p)

Dr. Hevesi Tamás:“A technikai és fizikai képességek mellett legalább ennyire fontos a mentális képesség, a tűz és az ész megfelelő aránya. Ez utóbbi kettő ma nem, vagy nem megfelelő mértékben volt meg nálunk. Pedig idegenben 1:0-ról indulni több mint előny és mi ezt elvesztegettük. Így a meccs után, a mai fejemmel már máshogy sakkoztam volna a rendelkezésre álló játékosokkal, bár sok variációs lehetőségünk nem volt ma. Össze kell szednünk magunkat a hátralévő mérkőzésekre, mert különben néhány kellemetlen meglepetés még érhet bennünket.”

2016. novembere óta először tértünk vissza a Kolozsvári T. utca pályára. Akkor az első helyen álló csapatunk meglepő és fájdalmas vereséget szenvedett a BLSZ1-es újonc zöld-feketéktől (1:3). Ezzel a vereséggel oda lett az őszi elsőség, illetve a bajnokság hátralévő részében többet nem is lépett fel a dobogó tetejére csapatunk. A körülmények azóta sem sokat változtak, az esélyek most is mellettünk szóltak. Talán csak a kis méretű pálya lett még egy kicsit keményebb.

Sajnos a csapatunk környékén nincsenek jó hírek, mert az utóbbi időben soha nem tapasztalt „fogyásnak” indult a keret. Ez most jutott a csúcsra. Olyannyira, hogy amennyiben gyors igazolással nem kerül hozzánk két játékos ezen a héten (Szabados és Borsos), akkor még arra is lett volna esély, hogy nem, vagy nem 11-en állunk ki szombaton a sereghajtó ellen.

Egy gyors számadás a hiányzókról. Szendrei külföldön, Sikorszki és Pándy-Szekeres belföldön, Keglovics (hetek óta), Hangya és Németh (hónapok óta) ismeretlen helyen tartózkodott. A sérültjeink közül Fodor és Birinyi majd talán ősszel, de Juhász, Örkényi és Horváth „idei” játékára sincs sok esély. Friss sérültjeink Kavalecz és Demeter. A Budafok elleni meccsen kiállított Szabó Zsoltot pedig június 3-ig eltiltották. Ez 14 ember, a keret több mint fele.

Ilyen előzmények után, nyárias napsütésben indult a meccs. Ráadásul a felforgatott csapatunk úgy kezdett ahogyan reméltük. Az 1. percben Balazsin jobb oldali szögletére középen Kóródi robbant be és 5 méterről védhetetlenül a léc alá bólintott 1:0. Továbbra is támadásban maradtunk. Percekkel később egy hazai kapu előtti kavarodás közben, lövések és passzok után, kezezés miatt háromszor is 11-est kiáltottak a „lelátón”, de a bíró sípja néma maradt.

Aztán mintha a minket zavart volna meg a gyors előny! Változatos játék alakult ki a pályán a mieink birtokolták a labdát, de a hazaiak veszélyesen kontráztak . A 8. percben akár egalizálhattak volna, amikor is egy 8 méteres lövés után a bal oldali kapufa melletti oldalhálót súrolva ment mellé a labda. A túloldalon, egy jobb szélről belőtt labdáról Gergely és Kóródi alig maradt le. Az idő múlásával egyre veszélyesebbek lettek a Kerület kontrái. Egy alkalommal Kóródinak kellett a kapunk fölé mentenie egy élesen kapu elé lőtt labdát, majd Balla fogott meg egy ziccert Bagyinszkyvel szemben (videó).

És jött az egyenlítés is! A 33. percben Bagyinszky lódult meg a térfelünk közepén kapott labdával, Pásztor velem ment ugyan, de csak kísérte, a hazai játékos pedig a 16-os vonaláról átemelte a kapujából kiinduló Ballát. A labda a keresztléc éléről a gólvonal elé pattant, ezt még menthettük volna, de sem Pásztor, sem Szabó M., sem pedig a lassan felkászálódó Balla sem igazán igyekezett, így aztán Bagyinszky odaszaladt a gólvonal előtt pattogó labdához és egy lépésről az üres kapuba bólintott 1:1.

De ezzel nem volt még vége! A 44. percben mi indíthattunk (volna) létszámfölényes kontrát, de Nagy D. a félpályánál elpasszolta a labdát, amiből a hazaiak fordulhattak, a bal szélen az ezen a mérkőzésen középhátvédet játszó, csapatkapitány Kocsis lódult meg, Szabót megverte, majd kissé éles szögből, 10 méterről nem túl erős, de annál pontosabb lapos lövéssel célozta meg a hosszú alsót, a labda pedig a kapufát érintve pattant a hálóba 1:2.

Sokkoló volt az első félidő. Különösen azért mert jól kezdtünk és pillanatok alatt előnybe is kerültünk. Aztán érthetetlenül, mindenáron tovább erőltettük a támadásokat és a hazaiak pedig megkontráztak bennünket. A hazaiak láthatóan jobban alkalmazkodtak a hazai pálya előnyéhez, a kis méretű, kemény pályán mindenhova odaértek és párharcokra kényszerítették a mieinket, ami igencsak megnehezítette a folyamatos játékunkat. Támadásban nem voltunk elég elszánták és pontosak, hátul pedig szellősség és pontatlanság jellemzett minket.

Fordulás után kissé felpörögtünk. Egyből támadólag léptünk fel és ez helyzetekben is megmutatkozott. Viszonylag hamar jött is az egyenlítés. Az 58. percben Vécsi ment el a bal szélen, beadás a hosszún az érkező Balazsint találta meg, aki az ötös sarkáról egyből visszarúgta a labdát az ellenkező sarokra, ahol az érkező Nagy D. egy lépésről, bevetődve testével a kapuba sodorta a labdát 2:2.

És bizony ezek után nagyon közel voltunk a vezetés megszerzéséhez is. Több kisebb, nagyobb helyzet mellett 3 hatalmas ziccert is elpuskáztunk. Előbb Kóródi 5 méterről, a kapu torkából, tiszta helyzetben fejelt a jobb alsó mellé!

Aztán Vécsi harcolt meg egy labdáért és került nagy helyzetbe, de 6 méterről milliméterekkel a jobb kapufa mellé helyezett!

A végén pedig egy kis tűzijáték következett. Mészáros Balazsin passzát követően cselezte be magát a büntetőterületen belülre, tisztára játszotta magát, majd 6 méterről Horváthba vágta a labdát (vagy a kapus védett nagyot, ez nézőpont kérdése). Mészáros a kipattanót üggyel-bajjal Vécsihez pöccintette, aki szintén 6 méterről ismételhetett, de Horváth ismét a helyén volt és ezt is védeni tudta!

Aztán ráadásként még egy Vécsi beadás, de Balazsin lemaradt a hosszún.

Majd egy Balazsin pontrúgás után a hazai kapus bizonytalankodott, de nem voltunk elég agilisek és így a hálóőr öklözve korrigálni tudott Szabados és Vécsi elől.

Aztán ahogy lenni szokott a sok kimaradt helyzet megbosszulta magát. A 70. percben a félidő első érdemi hazai akciója góllal ért véget. Egy jobb oldalon folydogáló hazai támadás során senki sem támadta a hazai jobb szélsőt, csak immel-ámmal kísérgettük a játékost, aki a 16-oshoz közelítve gondolt egyet és élesen, keresztbe a hosszú ötös sarkára passzolta a labdát, ahol Bacsek érkezett, Szabó (ismét) lemaradt, Balla nem jött ki és a hazai játékos estében a kapu közepébe passzolta a labdát 2:3.

Hidegzuhany a javából! A hátralévő időszakban is próbálkoztunk mindennel, két igencsak büntetőgyanús szituációban is néma maradt a spori sípja. Előbb egy beadásra érkezett volna Vécsi, de a lövés pillanatában Maczinkó hátulról fellökte a játékosunkat, majd nem sokkal később az alapvonal közelében két hazai védő nem igazán értette meg egymást, végül az egyikük kézzel oldalra ütötte a labdát!

A hajrá pillanataiban még a teljesen kinyíló csapatunk mellett két helyzetet is elpuskázott a Kerület, az első elkerülte a kapunkat, a másodiknál Balla védett vetődve a rövid bal felső előtt. Az eredmény viszont már nem változott. Lassan kimondhatjuk, új mumus született! Hajdanán nem szívesen jártunk a dimbes-dombos Hidegkúti pályára, aztán kevés babér termett számunkra a Pestszentimrei kopogón, vagy az utóbbi időben a RAFC pályán sem szereztünk sok pontot. Most nagyon úgy néz ki, hogy az új „kedvenc” a Kolozsvári T. utcai pálya lesz! Pedig minden jól indult, a gyors gólnak biztonságot kellett volna adnia, de mi zavarodtunk meg, a második félidőre összébb szedtük magunkat, de akkor meg szerencsénk nem akadt. A dobogó most már nagyon messzinek tűnik és legyünk őszinték, nem is nagyon érdemelnénk meg. Ezt láthatóan amúgy is jobban akarták a pályán kívül lévők, mint maguk a játékosok. Az utolsó 4 (illetve a halasztott Unione meccsel 5) bajnokin rendhagyó módon, eddig nem ismert, új célok lebeghetnek a csapat előtt. A hogyan álljunk ki? Mert sajnos darabra elfogyott a csapat és ez a hátralévő meccseken sem fog nagyon változni. Ha szerencsénk van, sikerül tovább halasztani a keddi Unione elleni meccset, a hétvége meg szerencsére még messze van, addig még a holtak is félépülhetnek…