1. forduló: UNIONE FC – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 3:0 (1:0)

2015.08.15. szombat 11-óra, Budafoki sporttelep, Promontor utca:

Kires 5 –

Supka 4 (Nagy M. 65p 4), Sztranyovszky 5, Kovács 4 (Boldog 81p 0), Gergely 4 –

Érsek 4, Fodor 5, (Nika 72p 0), Demeter 5, Makk 4 (Reményi 72p 0) –

Vécsi 4, Bakay 4

Sárga: Érsek (49p), Supka (61p), Sztranyovszky (66p)

Dr. Hevesi György: ” Az első félidő alapján akár a győzelemre, fordulás után viszont már a döntetlenre sem volt esélyünk. Egy rosszkor bekapott gól nem jelenti a mérkőzés végét, nem jelent autómatikus vereséget. Ha a szomorkodásra szánt időt a második félidőben a inkább a gólszerzésre fordítottuk volna, akkor talán a végén nem is kellett volna szomorkodnunk.”

Bajnoki rajt! Sokan várták, de talán nem mára. Délelőtt 11-óra, tűző nap, 40 fok. A nézők közül sokan emlegették a Mexicoi Irapuatot (ahol a magyar válogatott 86-ban kapott egy hatost a szovjetektől). Viszont játszani kell, mert itt az 1. forduló és ellenfélként a már már mumusnak számító Unione. A hazaiak tavaly tavasszal 15-ből 12 meccset nyertek és ezzel az tavaszi szezon dobogójára kerültek. Ahhoz képest még némileg erősödtek is. Ide igazolt a Pénzügyőr ásza Hassan és a Voyage gólvágója Benedek.

A mieink is avattak újjoncot. Bekerült a kezdőbe Demeter, Fodor és Makk. Viszont a hazaiakkal ellentétben a kedvenceinknél voltak hiányzók is rendesen. Kavalecz tavalyról hozott egy meccses eltiltása, Mészáros, Szabó Görögországi nyaralása, Vég edzői elfoglaltsága, Bita pedig műtétje miatt volt kénytelen kihagyni a nyitó fordulót.

 Az első félidő a reményeink szerint indult. Nálunk volt a labda. Jól, pontosan járattuk a labdát. Többször is csak egy passzra voltunk a helyzettől. A hazaiak visszahúzódtak, de a megszerzett labdát ebben az időszakban csak pillanatokra tudták megtartani.

A 20. perc hozta meg a mérkőzés első igazi helyzetét. Bakay kevergetett a jobb szélen, egy kis szerencsével nála maradt a labda, az alapvonal közeléből vissza, középre gurított, Vécsi „rutinosan” tovább engedte a labdát a 11-es pontnál érkező Makknak, aki a bal kapufát súrolva tekert mellé (a labda egy becsúszó hazai védő lábát is érintette). Nem sokra rá jött a következő lehetőségünk. Most Vécsi került helyzetbe, Érsek beadást 8 méterről senkitől sem zavartatva 1 méterrel mellé stukkolta (le is vehette volna a centerünk, mert a mögötte álló védő elcsúszott). Ezt követően viszont feljött a hazai csapat, 5 percre áttevődött a játék a mi térfelünkre. Ez helyzetben is megmutatkozott. Hassan tört be Földes labdájával a büntetőterületen belülre, de a kissé éles szögből leadott lövését Kire lábbal hárítani tudta. A „kontrából” meginduló Vécsi egészen a hazai 16-os jobb sarkáig futott, beadását a menteni igyekvő Scheer a saját kapujának felső lécére fejelte.

Változatos (5 percenként változó) játék alakult ki. A hazaiaknál Földes előbb egy bedobás után, 7 méterről messze fölé ollózott, majd 17 méteres lövését, biztoság kedvéért fölé piszkálta Kires. Nálunk előbb Vécsi kapkodott és csúnyán mellé lőtt jó helyzetből, majd Fodor talált el rosszul egy jól lekészített labdát.

A 42. perc hozta meg – tulajdonképpen a mérkőzést eldöntő – első gólt. Szabó a térfelünk közepén árván maradt, azonnal följátszotta a labdát a tizenhatoson helyezkedő Földesre, aki tovább löbbölte a bal szélen mélységből érkező Hassannak, aki egyből közére passzolt Keresztesinek, a hazai középpályás pedig 5 méterről nem hibázott (mögötte még ketten tisztán érkeztek a beadásra) 1:0.

A gól sohasem jön jókor, ráadásul nagyon nem is volt benne a mérkőzésben. Láthatóan rendesen fel is zaklatta a fiúkat. Bár a hátrány, az első félidő játéka alapján egyáltalán nem tünt behozhatatlannak, mégis az lett. A futballhoz hideg fej és forró szív kell. Nálunk láthatóan a 2. félidőben fordítva volt. Meghatározó játékosaink fejben kizökkentek a kapott góltól és nem is tudtak visszarázódni. Ez pedig a hazaiaknak kedvezett. Okosan és tudatosan visszaáltak és gyors szélsőik révén kontrázni próbáltak. Ezt rendkívül kis energia ráfordítással tették. Szemben a mieinkel, akik sok futással de rendkívül kis hatékonysággal játszottak a 2. félidőben.

A második félidő könnyen felejthető játékot hozott. Tulajdonképpen (a 2 további hazai gólon kívül) nem történt semmi érdemleges. Persze voltak távoli próbálkozások, beívelések, de ezek egyike sem jelentett különösebb veszélyt az Unione kapujára. A hazaiak pedig érthetően komótosan, a játékot tudatosan tördelve játszottak. A második gól, a harmatos támadásaink láttán már nem osztott nem szorzott. A 60. percben Földes lépett ki igen lesgyanus helyzetben a védőink közül, Supka utolérte és oldalról becsúszva (a lelátóról nézve) elrúgta a labdát. A játékvezető néhány másodpercet kivárt, majd (mindenki megdöbbenésére) a büntető pontra mutatott. Szabó Tibor pedig sokkal jobb játékos annál, hogy egy ilyen ajándékot visszautasítson 2:0 (videón a gól).

A második félidőben a legnagyobb szépítési lehetőséget 70. percben hagytuk ki. Nika szépen löbbőlt a védelem möge, labdája egyedül találta a tizenhatoson belül Vécsit, csapatkapítányunk nagy helyzetben azonban három ütemet is kivárt a lövéssel és ez soknak bizonyult, addigra a védők odaértek és blokkolták a későn leadott lövését.A kegyelemdöfést a 92. perc hozta meg, védőink késlekedtek a mentéssel a 16-os környékén, végül Nika is elrúghatta volna a labdát, de nem tette, inkább ki szerette volna onnan vezetni. A csereként beállt Benedek rácsúszott a labdára, ami nála maradt, felállt és higgadtan a kiinduló Kires mellett 13 méterről a kapu bal oldalába emelt 3:0. A kezdésre nem is maradt idő, a játékvezető lefújta a mérkőzést.

Tragédia nem történt. Idegenben vereséget szenvedtünk egy jó csapattól, akik ráadásul okosan is futballoztak. A mérkőzést előzetesen három esélyesnek titulálták és most az 1-es jött be. Az eredmény nyilvánvalóan eltúlzott, de ennek már nincs jelentősége. Kires Attila úgy kapott 3 gól, hogy tulajdonképpen nem kellett (tudott) védeni. A második félidőben a tanácstalan (talán néhány embernél) kedvetlen játék mellett viszont nehéz szó nélkül elmenni. Lehorgasztott fejjel, hit nélkül nem lehet nyerni. A meghatározó emberek pedig minden csapatban azért meghatározóak, mert amikor a egy csapatnak nem megy a játék, akkor szóval, játékkal, elszántsággal magukkal ragadják a többieket és ezzel felhozzák a csapatot. Sajnos ma ilyen játékosunk nem volt a pályán, ezért a félidei 0:1 behozhatalan hátránnyá vált. Pedig elég lett volna a mérkőzés után keseregni a bekapott első  gólért és nem kellett volna feláldozni rá az egész második félidőt. Akkor talán a fordítás is sikerülhetett volna.

A rossz rajt után a jövő hétvége sem tűnik sokkal könnyebnek, a dobogóra (bajnoki címre) pályázó Budafok látogat hozzánk a Fáy utcába, vasárnap 17-órai kezdéssel.