Összefoglaló a 2025/26-os bajnokságról!

2014-től kezdődően folyamatos a BLSZI-es tagságunk. Ezidáig 2018/19-es idényben értünk el a leggyengébb eredményünket, akkor 11. helyen zárt a csapat. Egyebekben minden pontvadászatban legalább az első 10-ben végeztünk. A legjobb eredményét 2016/17-as idényben hozta a csapat, amikor is ezüstérmes lett.

Évenkénti lebontásban: 2015: 9., 2016: 5., 2017: 2., 2018: 6., 2019: 11., 2020: 9., 2021: 8., 2022: 8., 2023: 5., 2024: 8., 2025: 10.

Mindenesetre – bár voltak hullámvölgyeink – ezidáig a bajnokság hajrájában soha nem érintett meg bennünket igazán a kiesés szele.

Most azonban igen! Tulajdonképpen a bajnokság 1/3-ától kezdődően az egyetlen célunk a bentmaradás volt.

Pedig nem gondoltuk, hogy így lesz. A vezetőség az első 10-et, Sólyom Ferenc vezetőedző még ennél is optimistább volt volt, Ő az első 6-ot jelölte meg elérendő célként. Ellenben viszont a keret nem erősödött. Bár voltak reményeink, de utóbb végül a tavaly nyáron érkezett játékosok nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezzel szemben Simon, Koós leállt, őket pedig nem sikerült pótolni.

A bajnokság előtt mentünk egy kört a Magyar Kupában (Mártélyon a megye 2-es csapat ellen kínkeserves 1:0-al mentünk tovább), majd az NB3-as (kieső) Martfű ellen már nem sikerült borítani a papírformát (1:3).

A bajnoki rajton a REAC elleni 0:0-át akkor még nem tudtuk hova tenni, most már egyértelműen a pontvesztés kategóriájába soroljuk. A Vízművek meccs halasztása után, a Csepelt fogadtuk, melyen szintén nem született gól (0:0). Sajnos a harmadik mérkőzésünkön sem találtunk be, viszont a Szabadkikötőtől az első félidőben kaptunk hármat is (0:3). A 4. forduló után (három mérkőzést játszva) még nem szereztünk gól!

A következő fordulóban végre megszülettek az első bajnoki góljaink is. Az Issimo elleni hazai meccset megnyertük 2:1-re. Ezt követően a TF ellen – bár vezettünk – már nem sikerült itthon tartani a 3 pontot (1:1), Majd az Unione ellen, idegenben érvényesült a papírforma (1:2).

Ezután kaptuk meg az első igazán nagy pofont! Hazai pályán kikaptunk az újonc Nagytéténytől (3:4). Ez utóbbi vereség már előrevetítette a későbbi vesszőfutásunkat. Tudatosult bennünk, hogy bizony folytatás sem lesz számunkra könnyű menet. A 8. fordulóban Budafokra látogattunk, az akkori listavezetőhöz és bár nagyot küzdöttünk ez is csak egy szoros vereségre volt elég (0:1). Aztán a közvetlen rivális – szintén gyengélkedő –  Kelen ellen reméltük (kötelező lett volna), hogy nyerünk, de végül nagyon sima vendég győzelem született (0:2), úgy, hogy Meszlényi a hajrában még egy büntetőt is megfogott.

A vezetés a változtatás mellett döntött és menesztette Sólyom Ferencet. A kispadra a komoly 43-as múlttal bíró Slehovszki Krisztián érkezett. Az új mester 9 mérkőzést követően, mindössze 6 ponttal, a 13. helyen vette át a csapatot. Ekkor mögöttünk a Nagytétény szintén 6, a Vízművek 5 és a Ludovika 4 ponttal állt. Nem volt túl bíztató a helyzet!

Ráadásul a hátralévő mérkőzésekből három, majdnem a reménytelen kategóriába tartozott (a 6. Ikarus, a 3. Flotta és a 2. SZAC elleni mérkőzések).

A Slehovszki éra első mérkőzésén a bravúrosan szereplő újonc Ikarushoz látogattunk. Noha a 90. percben még döntetlen volt az állás, a vége 1:3-lett. A következő mérkőzésen a Testvériség csapatát fogadtuk és végre megtört a jég és magabiztos játékkal 3:0-ra nyertünk! A lendület kitartott a sereghajtó ellen is, a Ludovika elleni 3:1 azért a kötelező kategória volt (már ha ilyenről egyáltalán beszélhettünk a helyzetünkben). Ezzel a két győzelemmel – egy mérkőzéssel kevesebbet játszva – a 12. helyig „repült” a csapat.

A folytatás viszont nem ígérkezett könnyűnek, mert két dobogós csapat ellen játszottunk. Előbb a Flotta, majd a SZAC (egy 94. percben szerzett góllal) győzött le bennünket 1:0-ra. A szezon vége utánra halasztott mérkőzésen a Vízműveken játszottunk. Itt is a hosszabbítás döntött, szerencsére most a mi javunkra (1:0).

Bár Slehovszki Krisztián 50%-os mérlege jelentősen javított a helyzetünkön 15 ponttal a 12. helyen teleltünk, de nagyon szoros volt mögöttünk a mezőny, mindössze 3 pontra voltunk a már biztos kiesést jelentő 15. helytől!

A téli felkészülés rettenetesen sikerült. Az időjárásnak és a III. Kerület TVE sajátos koncepciónak köszönhetően (hogy a pálya védelme érdekében nem tolták le róla a havat!?) tulajdonképpen némi futkosáson kívül, alig került labdás edzés a játékosok lábába. Emellett az erősítési terveink sem valósultak meg.

Tartottunk is a szezon rajttól. Végül azonban, ha nem is sziporkázó játékkal, de magabiztos győzelmet arattunk a REAC otthonában a Budapest Kupa 3. fordulójában (3:1). Ez reményt adott arra is, hogy 1 héttel később, a bajnoki rajton, szintén a REAC ellen begyűjtjük majd a győzelemért járó pontokat! Sajnos nem így történt, Molnár Dávid hibája után, most a REAC örülhetett (0:1). Aztán az elkövetkező hetek is az egyéni hibákról szóltak. A Vízművek ellen Kocsis Ákos elcselezett labdája után kaptunk gólt (0:1), Csepelen pedig előbb Molnár Dávid által okozott felesleges büntető, majd Laukó János elcselezett labdája is kellett a sima vereséghez (0:3). A Szabadkikötő elleni meccs – adminisztrációs hiba miatt – elhalasztásra került. Igy kaptunk egy kis időt, hogy rendezzük a sorainkat.

A 14. helyre csúsztunk vissza. 2 hét pihenő után következhetett a 13. helyezett Issimo elleni 6 pontos meccs. Sajnos nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat és ennek is vereség lett a vége (2:3). 20 fordulót követően (19 meccset játszva) nagyon nem volt jó ránézni a tabellára. Az előttünk lévő Issimo megugrott tőlünk 5 ponttal, a mögöttünk lévő, már biztos kieső helyen található Nagytéténnyel szemben pedig csak 3 pont volt az előnyünk! Ráadásul látva a budapesti Pénzügyőr NB3-as szenvedését, reális esély látszott arra, hogy – ha a BLSZI-es bajnok nem veszi sikerrel az osztályozót – akkor nem csak két, hanem három kieső lesz a bajnokság végén.

Nagyon össze kellett szednünk magunkat! Erre jó esély mutatkozott, a Budapest Kupa 4. fordulójában. 2 hét után visszatértünk Csepelre, ahol most egy másfajta meccset játszottunk. Erdős Dávid elképesztő ollózós góljával 1:1 lett a vége, következhettek a büntetők, ebben a maratoni csatában 15:16-ra a hazaiak nyertek és jutottak az elődöntőbe (a sormintába végül Varga Ruszlán hibázott bele).

Ekkor már abban a helyzetben voltunk, hogy bárki jöhetett, nyernünk kellett. Ez a bárki a tabella első feléhez tartozó TF lett. Sikerült a bravúr, Diwumba Charis bombagóljával (1:0) elhoztuk a 3 pontot idegenből. A folytatás sem tűnt könnyebbnek, mert az egyik bajnoki címre pályázó csapatot, az Unionét fogadtuk. Nem mellesleg őket ekkor már legalább 5 éve nem sikerült legyőzni. Most ezt a rossz sorozatot megtörtük, mert magabiztos játékkal 2:0-ra nyertünk.

MK selejtező következett, hétközi mérkőzésen a Kelen SC csapatát fogadtuk a Magyar Kupa főtáblájára jutásért. Remek játékkal és némi hátsó megingással 3:2-vel hoztuk is a mérkőzést. A sikerektől egy kicsit fellelkesülve „utaztunk” hétvégén a már kiesőnek tekinthető Nagytétény csapatához. A rossz minőségű füves pályán a meddő fölényünk mit sem ért, egy burleszkbe illő góllal, meglepetésre ki is kaptunk (0:1). A következő hétvégén így ismét győzelmi kényszerben játszottunk! Viszont a bajnoki címre pályázó Budafok ellen az esélyeink megint csak alig voltak értelmezhetőek. Ennek ellenére remekül játszott a csapatunk és egy hosszabbításban szerzett góllal meg is nyertük a meccset (4:3).

Sajátosan alakultak a mutatóink, mert miközben a dobogósokat „ütöttük-vágtuk”, addig a velünk egy szinten lévőktől (vagy a mögöttünk levőktől) nem tudtunk pontot szerezni.

Megint csak egy 6 pontos meccs következett. A velünk azonos pontszámú (27) Kelenhez látogadtunk. Meglepetésre – a jó idő ellenére – nem a fűvön, hanem a „kopogón” került megrendezésre a mérkőzés. Bár a meccs legnagyobb helyzete (talán több is annál) előttünk adódott (Kocsis Balázs), a második félidőben Meszlényi Ábel védései tartottak meccsben bennünket, végül mindhiába (0:1). Ezután a 6. Ikarus érkezett hozzánk és most nem tudtunk meglepetést okoznunk, sima vereség lett a vége (0:2). Ezzel a két vereséggel ismét kihagytuk azt a ziccert, hogy biztonságba kerüljünk.

Szóval ismét, most már sokadjára győzelmi kényszerbe kerültünk! Hétközi mérkőzésen pótoltuk a Szabadkikötő elleni meccset. Az első félidő rémálomszerű volt, 0:2-vel fordultunk. Aztán a második félidőben megtáltosodtak a fiúk és megfordítva az állást nyertünk 3:2-re. A Hétvégi Testvériség elleni meccsen is nyerni kellett volna, de a győzelem elmaradt. Pedig jól kezdtünk, hamar gól és ember előnybe is kerültünk, de végül a meccs hajrájára már gól és ember hátrányban voltunk, szerencsére Kocsis Balázs elképesztő (két) góljával azért legalább 1 pontot sikerült megmenteni (2:2). A sereghajtó Ludovika elleni meccset mindenképpen be kellett húzni. Ez, ha nem is sziporkázó játékkal, de sikerült is (2:1). Ezzel a 28. forduló után el is kerültünk a 14. helyről.

Az utolsó előtti fordulóban a dobogóra pályázó Flotta vendégei voltunk péntek este. A szemerkélő esőben ki-ki meccset játszottak egymással a csapatok, ahol a mezőnyjátékosoknál csak a kapusok teljesítettek jobban, a vége 0:0 is lett. Mivel a fordulóban a SZAC legyőzte az Issimot (7:1) az is eldőlt, hogy a 13. helynél hátrébb már nem kerülhetünk a tabellán. Ezzel már biztosan bentmaradtunk! Az utolsó fordulóban számunkra már mindegy meccsen a SZAC csapatát fogadtuk, ami nekik viszont nem volt mindegy. A vitatható játékvezetői ítéletekkel fűszerezett meccsen nyert a SZAC (2:4) és ezzel bajnok is lett!

Összességében nehéz, feszültségekkel teli szezonon vagyunk túl. Azért ehhez nem vagyunk (voltunk) hozzászokva. Folyamatosan ott lebegett a fejünk felett „Demoklész kardja”.

A bajnokságnak Sólyom Ferenccel (és Örkényi Bence kettőssel) vágtunk neki. Sajnos a csapat a kezdetektől folyamatosan gyengülő spirálba került. Az első pillanattól kezdve, gyenge volt a támadójátékunk és hadilábon álltunk a góllövéssel. Az első három bajnokin még gólt sem lőttünk. 9 mérkőzésen 7 alkalommal találtunk az ellenfelek kapujába, ami akkori állás szerint a sereghajtó Ludovikával holtversenyben a legrosszabb mutató volt a ligában. Emellett a kb. 20%-os, 9 meccsen elért 1 győzelem, 3 döntetlen 5 vereség komoly hátrányba hozott bennünket a riválisokkal szemben.

Tulajdonképpen a bajnokság 1/3-ában elveszített pontokból eredő hátrányt később sem sikerült lefaragni, ezt folyamatosan, végig toltuk magunk előtt.

Ráadásul az edzőváltáskor nem csak az eredménytelenséggel kellett szembenézni, hanem a csapat játéka is kilátástalan volt!

Slehovszki Krisztián (és Tolnai Balázs) 21 bajnoki mérkőzésen irányította a csapatot és javult az eredményességünk. Na azért nem szárnyaltunk a bajnokságban, de legalább hoztunk egy kb. 50%-os átlagot. Kiszámíthatatlanul hol nyertünk, hol veszítettünk. Nagy bravúrok és fájó kudarcok váltogatták egymást. Dobogósokat győztünk le és közvetlen riválisoktól kaptunk ki. Ebből a sorozatból lefelé a tavaszi első 4 mérkőzés lógott ki. Nem javított a helyzetünkön, hogy ezeken a meccseken nem sikerült pontot szereznünk.

Mindenesetre, ha hoztuk volna az első 9 meccsen a későbbi 21 meccs mutatóit, akkor nem lett volna ilyen nehéz tavaszunk, kb. a 8. helyre futottunk volna be.

Végül azonban – a minimális célt teljesítve – a 13. helyen végeztünk, 9 győzelemmel, 5 döntetlennel és 16 vereséggel, 32 ponttal. A gólarányuk 33:44, ami a lőtt gólok tekintetében a harmadik leggyengébb, a kapott gólok tekintetében viszont a középmezőnyben (7. helyen) szerepelünk.

A házi góllövő lista legjobbja (ismét) Kocsis Balázs lett, bár a korábbi évekhez képest a támadónk által szerzett 8 góllal kapcsolatban erős lehet hiányérzetünk. Amellett nem mehetünk el amellett, hogy a lista 2. helyezettje a télen érkezett, csak a félszezonban játszó Diwumba Charis, 3. pedig, a belső védőnk Varga Ruszlán lett, megelőzve a csapat szinte összes támadóját és középpályását!

Az igazsághoz tartozik az is, hogy az elmúlt évekhez képest más arcát mutatta ez a BLSZI. A leszakadó utolsó két csapat kivételével bárki bárkit le tudott győzni. Elképesztő körbeverések voltak. Mi is több pontot szereztünk tavasszal az első három (6), mint az utolsó három ellen (3 pont).

Szóval furcsa bajnokságon vagyunk túl. Bár a helyezésben a legrosszabb idényünket hagytuk magunk mögött, azért így is voltak emlékezetes pillanataink. Hullámhegyek és hullámvölgyek felváltva értek el bennünket. Szerepeltünk a Magyar Kupában és a következő szezonban is kiharcoltuk az indulás jogát! Voltak hosszabbításban megnyert (Vízművek, Budafok) és elveszített (Ikarus, SZAC) meccseink. Voltak nagy bravúrjaink (Unione és a Budafok legyőzése) és fájó kudarcaink (a Nagytétény elleni oda-vissza vereség, vagy a Csepel elleni büntetőpárbaj). Volt katartikus fordításunk (a Szabadkikötő ellen) és szereztünk elképesztő gólokat is (Erdős Dávid ollója a Csepel elleni kupa meccsen, vagy Kocsis Balázs duplája a Testvériség ellen), de emlékezetesek maradnak Meszlényi Ábel tavasszal a Kelen és a Flotta elleni, Molnár Dávid őszi SZAC elleni védései. 

Mindezek ellenére, soha többet ilyen szezont! 

És akkor most a jövőről! Kiesett és a BLSZ2-ben folytatja a Ludovika SE és a Nagytétényi Kohász. Feljutott a II. Kerület UFC és a Mészöly FS. A bajnok SZAC osztályozót játszik az NB3-ért. A Pénzügyőr búcsúzott az NB3-ból és emiatt – ha a SZAC sikertelen lesz az osztályozón – az Issimo SE is kipottyanhat a BLSZ2-be. Ez papíron a forgatókönyv, amit az NB3-as nevezések jócskán felülírhatnak.

A mieink július 6.-án kezdik meg a felkészülést a következő szezonra. Az első tétmérkőzés várhatóan augusztus (1-2.) első hétvégéjén lesz, a Mol Magyar Kupa első fordulójában. A bajnokság augusztus 15-16.-i hétvégén kezdődik.

A csapat még a felkészülés kezdete előtt, június 27-28.-i hétvégén két napos tornán szerepel. A III. VAR Kupa Telkiben, az MLSZ Edzőközpontjában kerül majd megrendezésre.