17. forduló: BUDAFOKI LC – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 2:1 (1:0)
2016.03.05. szombat 19-óra, Budafok műfüves pálya:
Graeser 5 –
Kavalecz 4, Probáld 4 (Reményi 74p 0), Kóródi 5, Gergely 5 –
Demeter 4 –
Érsek 3 (Fodor 46p 4), Birinyi 4 (Kocsis 43p 0), Spáth 5, Makk 4 –
Vécsi 4
Gól: Makk (67p)
Gólpassz: –
Sárga: Demeter (37p), Kóródi (51p), Gergely (56p), Graeser (58p)
Dr. Hevesi György:”Ez nem a mi napunk volt, gyengén és körülményesen játszottunk. Ritka, hogy egyszerre mindenki, az egész csapat csődöt mondjon. Sajnos ma ez történt. Szerencsével ugyan a végén szerezhettünk volna 1 pontot, de nem érdemeltük volna meg.”
Meglehetős nyugalomban és gyorsan eltelt el ez a hét. A hétvégi mérkőzésre – a szombati munkanapra tekintettel – rendhagyó időpontban került sor. Igaz, szokatlannak azért nem tekinthető az este 7-órai kezdés, mert a csapatunk edzései is ebben az időpontban vannak. Az ellenfelünk – hozzánk hasonlóan – jól kezdte a szezont, a tavaszi nyitófordulóban a sereghajtó SZPA-t győzték le idegenben, simán 3:0-ra. A két csapat újkori múltja során, még adósok vagyunk a győzelemmel (1:3, 1:2, 1:1), ráadásul az esélyt növelte, hogy hazaiak az elmúlt évekkel ellentétben, gyengébben szerepelnek az idén. Jelenleg „csak” a 8. helyen állnak a tabellán. Továbbra is foghíjas a keret, de ennek ellenére, az nem volt mondható, hogy gyenge csapattal „utaztunk” Budafokra. Örkényi és Mészáros eltiltás, Bruck, Fehér sérülés miatt hagyta ki az összecsapást, külföldi útja után visszatérve azonban ismét rendelkezésre állt Fodor. Bár felmerült a „győztes csapaton ne változtass”, végül két helyen mégis eltért a kezdő, az Unione elleni győztestől. Haraldseid helyett Graeser kezdett a kapuban, a kiállított Mészáros helyett pedig Érsek játszott a jobb szélen.
Ami még említést érdemelt a találkozó előtt, azok a körülmények. A körülmények kettőssége. A folyamatosan szépülő kiszolgáló helységek és a leharcolt műfüves pálya. A szebb napokat látott pálya borítás, mára kitaposott és beton keménységűvé vált. Nem beszélve a világításról, aminek gyenge minősége miatt, a nézők számára élvezhetetlenné váltak a meccs távolabbi jelenetei. Környező házak hiányában, egyéb kisegítő fény sem nyújthatott segítséget a jobb fényviszonyokhoz. Ez a TAO korában igencsak érthetetlen. Ha már megcsinálták a világítás, egy egy plusz „lámpasorral” ezt mérkőzésre (és nem csak edzésre) is használhatóvá tehették volna (sajnos ezzel a problémával más pályákon is találkozhatunk). A játékvezető a nagyobb láthatóság kedvéért az első félidő közepén ki is cseréltette a hazaiak „szürke” labdáját világosabbra.
De hát ez van (volt), az ellenfélnek is ezekkel a körülményekkel kellett megbirkóznia. Apropó birkózás, hát abból volt rendesen, különösen az első félidőben. Helyzet alig alig akadt az első 45 percben. Kiegyenlített „játék” folyt a pályán. Rengeteg hibával, sok érthetetlenül eladott labdával. A hazaiak zömében hosszú labdákkal és beindulásokkal próbálkoztak, mi pedig rövid passzokkal. A csapatok kioltották egymást. „Legnagyobb helyzeteink” két távoli Vécsi kísérlet és egy biztató Gergely szabadrúgás. A kapunknál sem nagyon volt okunk a vérnyomás emelkedésre, talán csak egy 20 méteres szabadrúgás után lehetett izgulni, de azt Graeser gyors vetődéssel a jobb sarok elöl szögletre ütötte.
Ilyen előzmények után, váratlanul érkezett a hazaiak vezető gólja. A 43. percben Birinyit takarították el a bal szélen (a nézők szerint szabálytalanul) a megszerzett labdát egyből középre emelték a (lesgyanús helyzetben) érkező Csabai elé, aki egy pattanás után 14 méterről védhetetlenül, a felső kapufa érintésével, a léc alá bombázott 0:1. Ezzel zárult a félidő.
Fordulás után rosszabbra fordult a helyzet, még inkább szükség lett volna az építkezésre, de egyszerűen nem ment a játék a csapatnak. Akarásból nem volt hiány, viszont minden másból igen. Lassúnak körülményesnek látszódtunk, a passzok pontatlanok voltak, a párharcokat zömében elveszítettük. Ekkor már enyhe fölényben játszottak a hazaiak, Vécsi Gabihoz alig alig jutott el a labda. A hazaiak viszont többször is eljutottak a a 16-osunkig. Szabadrúgás utáni fejesből és távoli lövésből is veszélyeztettek, mindkettő alig kerülte el a kapunkat, illetve volt még egy, igencsak 11-es gyanús szituáció (Probáld takarított a 16-osn belül).
A 67. percben szerencsés körülmények között, találtunk egy gólt. Spáth kapott egy hosszú labdát, amit a kapus felszedett előle a 16-oson belül. A két játékos ütközött azonban a hálóőr erre olyan látványosan rájátszott, hogy labdástól kidobta magát a büntető területen kívülre. A játékvezető szabálytalanságot nem látott, de azért mert a hálóőr a labdával kilépett a 16-oson kívülre, szabadrúgást ítélt a javunkra. A bal oldalról, a 11-es pont magasságában letett labda mögé Makk állt és remekül tekert a hosszú felsőbe 1:1.
Sajnos nem sokáig tartott ki – a játék képe alapján – kedvező eredmény. A 75. percben egy hazai bal oldali szöglet után a labda áttekeredett a hosszúra, Graeser sehol sem volt, Gergely lemaradt, a berobbanó Kharboutli pedig a gólvonalról nem hibázott 1:2. A hátralevő időben megkíséreltünk feljebb jönni és tulajdonképpen a mérkőzésen ez volt a legjobb időszakunk, de ez azt is jelentette, hogy hátul kinyíltunk. 2 nagy ziccer is kihagytak a piros-feketék. Egyszer Graeser jól vetődött ki, másszor ketten vezették a labdát a kapusunkra, de a végső passz lesen találta a hazai támadót.
Az utolsó 10 percben akár egyenlíthettünk volna, Gergely és Kavalecz beadásai jelentettek veszélyt a hazai kapu előtt, de két nagy helyzetünk is volt. Előbb szöglet után Kóródi fejelhetett 6 méterről kapura, majd egy másik sarokrúgás után, Vécsi csúsztatásából Gergely ollózhatott 3 méterről, de mindkét kísérlet erőtlennek bizonyult és a kapus hárítani tudott. A második félidőben egyedül talán Spáth Marciban volt benne az igazi elszántság, de ő egyedül kevés volt a változtatáshoz. Összegzésképpen elmondhatjuk, rendkívül ritkán (különösen az I. félidőben) veszélyeztették a kapukat a csapatok. Zömében középen folyt a játék és ott is inkább a küzdelem dominált. Abban meg nem vagyunk igazán jók.
Ez nem a mi napunk volt. Ritka, hogy egyszerre mind a 11 játékos csődöt mond. Nehéz megmondani, hogy ma miért voltunk ennyire gyengék, vagy az ellenfél engedett nekünk ilyen keveset. Mindenesetre ma az egyes csapatrészek messze voltak egymástól, rendkívül hosszúak voltunk. Lassúnak, körülményesek tűntünk, sokszor pedig a legegyszerűbb passzok is pontatlanok lettek. Egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült, a folyamatosan előre ívelt labdákra mindig volt induló játékos és a párharcokat is nagy többségében ők nyerték. Valahogy frissebbek és gyorsabbnak látszódtak. Nem vitásan átalakult csapatunkkal van még hova fejlődnie. Legalábbis kiegyensúlyozott teljesítményben mindenképpen. Utoljára a 3. fordulóban hagytuk el vesztesen a pályát, 13 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatunk véget ért ma. Bár a Budafok szurkoló oldalának bejegyzését költői túlzásnak és még kevésbé sportszerűnek tartjuk („...az ellenfél számára a tanulság -ez nem futsal, itt mi vagyunk a jobbak!„) de azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ma megérdemelten tartották otthon a 3 pontot. Gratulálunk nekik!
Jövő héten szombaton (17-óra) az Intert fogadjuk a Fáy utcában. Az sem lesz könnyebb mérkőzés, éppen ezért adott a lehetőség, hogy bizonyítsa a csapat, ez az eredmény (és még inkább a mutatott játék) csak egy kisiklás volt.
(fotók egy része: a Budafok LC facebook oldaláról kerültek átvételre)