27. forduló: SZENT PÁL AKADÉMIA FC – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 1:3 (0:1)

2016.05.14. szombat 11-óra, Ikarus műfüves pálya, Bátony utca:

Graeser 6 –

Lovász 4 (Hangya 76p 0), Probáld 4 (Örkényi 54p 5), Demeter 5, Kavalecz 5 –

Érsek 6, Birinyi 5, Fodor 4 (Reményi 56p 5), Makk 4 –

Vécsi 5 (Kocsis 70p 0), Mészáros 4 (Faragó 54p 5)

Gól: Vécsi (15p), Érsek (55p), Kocsis (78p)

Gólpassz: -, Vécsi, Érsek

Sárga: Hangya (83p)

Dr. Hevesi György:„Gyenge meccset játszottunk. A hazaiak hibái és egyéni villanásaink döntöttek a javunkra. Még nincs vége a bajnokságnak, aminek ráadásul még tétje is van számunkra. Jó lenne ezt felismerni és ennek megfelelően pályára lépni a hátralévő mérkőzéseken.”

Nehéz helyzetben vannak a „Szentek”. Matematikai esélyük ugyan van még a bentmaradásra, de ehhez közel annyi pontot kell szerezniük a hátralévő 4 mérkőzésen, mint az azt megelőző 26-on. Ennek ellenére valószínűleg az utolsó pillanatig nem adják fel a harcot. Tavasszal voltak jó meccseik, váratlan győzelmük és bravúros döntetleneik. Tavaly kiütéses 7:0-ás meccsen tartottuk otthon a 3 pontot. Most is győzelemre készültek a mieink, illetve az esély is mellettünk szólt. A csapatból sérülés miatt Kóródi és Gergely, utazás miatt Spáth hiányzott.

Némileg meglepő módon, a motiváltabb hazai csapat kezdte jobban a meccset. Ez helyzetekben, lehetőségekben ugyan nem mutatkozott meg, de az első 15 percben több alkalommal is eljutottak a 16-osunkig. Lassan körülményesen és elsősorban visszafelé játszottunk ebben az időszakban. Többet volt nálunk a labda, de azzal nem sokat tudtunk és ami még ennél is furcsább, nem is akartunk kezdeni.

A 15. percben a semmiből megszereztük a vezetést. Egy gyengére sikeredett kiugratási kísérletet a hazai belső védő, tovább, haza játszott a kapusának, aki egyből – a 11-es pont környékéről – előre akarta (volna) vágni, de lyukat rúgott, a közelben ólálkodó Vécsi pedig lecsapott a labdára és néhány lépésről a hálóba továbbította azt 1:0.

A gólunk után volt még néhány lehetőségünk. A félidő közepén Demeter mélységi labdájával Mészáros lépett ki az ellenfél térfelének közepén. A 16-oson kívülre kifutó kapus mellet el akarta emelni a labdát, de a kísérlete a kapus fejét, vállát érintve szögletre pattant. Nem sokkal később Érsek jobb oldali beadására mintaszerűen érkezett Fodor és 7 méterről a felső lécre bólintott! A 23. percben megfogyatkozhatott volna a Szent Pál, a felezővonal közelében Cornides András rúgta meg indulatból Fodort (amikor a labda már ott sem volt), a játékvezető (csak) sárga lappal díjazta a játékost, majd némi szabályismeret oktatásban részesítette a felbőszült vendég kispadot. Más kérdés, hogy Gelei mester salamoni döntéssel néhány perc múlva lecserélte a magáról megfeledkezett játékost.

A hazaiak is veszélyeztettek néhányszor, de különösen komoly védésre nem volt szüksége a kapusunknak. Ezzel zárult az első 45 perc. Szomorkás, esős időben, álmos játékot láthatott a gyér számú közönség. Vérnyomás emelkedést csak néhány hazai játékos túlpörgése okozott, izgalmat sem a játék, sem az iram nem hozott.

A második félidő, hozott változást, bár nem erre számítottunk. Direktebb játékra kapcsoltak a „szentek”, igyekeztek minél gyorsabban a támadó harmadba juttatni a labdát. Ez a taktika hamar eredményre is vezetett. A 48. percben Probáld mögé ívelték a labdát, akit megfutott az embere, Horváth. A támadó a büntető területen belülre érve 10 méterről (kissé éles szögből) félmagasan kapura lőtt, amibe a kilépő Graeser bravúrral belekapott, a középre pattanó labdára lassan reagáló védőink között Práder csapott le és lőtt kapura. Graeser ismét nagy elszántsággal védeni próbált, középre dobta magát, bele is ért a lapos lövésbe, de a labda a kezéről a bal alsó kapufára, majd onnan a gólvonalon túlra csorgott 1:1.

A gól láthatóan megfogott bennünket. Feljött a hazai csapat. A védőink sokszor mindent csináltak, csak nem szereltek. Szaladgáltak mint pók a falon. A hazaiaknak volt még egy komoly ziccerük, a támadó tiszta helyzetben a kapusunkra vezette a labdát, de a bal alsó sarok mellé passzolt! Talán a cseréknek is köszönhetően, de stabilizálódott a játékunk. Persze egetverő változásra nem kell gondolni, iramban, vagy játékban komoly fordulat nem következett be. A 55. percben Vécsi húzott befelé a jobb szélről, majd ügyesen kiugrotta a keresztbe mozgó Érseket, aki befelé húzott és mielőtt a védők beérhették volna, vagy a kapus lezárhatta volna a szöget 9 méterről (éles szögből) remekül a hosszú sarokba emelt 2:1. Nagyszerű passz után, klasszis gólt szereztünk!

Ez a gól pedig a hazaiakat fogta meg, bár becsülettel továbbra is igyekeztek, már láthatóan a hitüket vesztették. A 78. percben újabb gólt szereztünk. Érsek a bal szélen cselezgetett, majd laposan, élesen középre játszott, a csereként pályára lépő Kocsis az ötös vonalán átvette a labdát, ami egy kicsit fel is pattant neki, de a lassan reagáló védők és kapus mellett még erre is volt ideje és félfordulattal a léc alá vágta a labdát 3:1.

A harmadik gól végül is lezárta a meccset, jelentősebb dolgok már nem történtek. Nem játszottunk különösebben jól, sőt néhány játékosnál kedv hiányában, még a mentalitással is gond volt. Mintha többen azt gondolták volna, hogy elég ma csak a mezt kivinni a pályára. Nem vitásan, a hazaiak a gyenge napot kifogó, kissé alulmotiváltnak tűnő csapatunk ellen akár meglepetést is okozhattak volna, de a jobb egyéni képességek ma döntőnek bizonyultak. Még versenyben vagyunk az éremért, tehát nem ártana összekapnunk magunkat a hátralévő három mérkőzésre.

 A jövő héten az FFC látogat hozzánk (szombat 17-órai kezdéssel) a Fáy utcába.