9. forduló: 43. SZ. ÉPÍTŐK SK – TESTVÉRISÉG SE 2:2 (0:0)

2016.10.16. szombat 17-óra, Mészöly Kálmán műfüves pálya, Fáy utca:

Graeser 4 –

Takács 5 (Kocsis 65p 4-2=2), Demeter 5, Örkényi 4, Gergely 5 –

Fodor 5 (Kablawi 67p 0) –

Érsek 5,  Szabó 4 (Spáth 57p 6), Dévényi 4 (Juhász 5), Mészáros 5 –

Vécsi 6

Gól: Mészáros (91p), Érsek (95p)

Gólpassz: Kablawi, Vécsi

Sárga: Érsek (15p), Vécsi (88p), Spáth (88p), Örkényi (92p)

Piros: Kocsis (88p az ellenfél ellökéséért)

Dr. Hevesi Tamás:“Fiatal csapatunktól botorság lenne egy egész szezonon keresztül tartó, folyamatos, magas színvonalú,  kiegyensúlyozott teljesítményt remélni. Várható volt a visszaesés, megtorpanás. Arra azonban nem számíthattunk, hogy ez mindenkinél egyszerre következik be. Ez nem a mi napunk volt. Az időn túli események pedig megmutatták a csapat lelki erejét és nem különben szerencséjét.”

Új meccs (megint egy), új mez. Az elmúlt héten a csapat 2. számú, most szombaton pedig az 1. számú (őszi-téli) meze került felavatásra. Rendhagyó ez az új szerelés, mert az egyesület 67 éves történelmében nincs adat arra, hogy bármikor is szerepelt volna a 43-as keresztben csíkos dresszben. A mérkőzéssel kapcsolatban előjelek nem voltak túl kedvezőek. A védelem java különböző okok nem állhatott a stáb rendelkezésére. Kavalecz és Kóródi munka, Lovász sérülés, Probáld családi okok hiányzott a hátsó alakzatból. Szerencsére a héten betegeskedő Juhász vállalta a játékot, illetve Gergely munka után csak beesett a kezdésre.

A Tesi eddig vegyesen szerepel a bajnokságban. A 9. helyük ellenére már az Ikarust és a Gázgyárt is megtréfálták, mindkét csapattól elcsentek 1-1 pontot. A szemerkélő eső végül elállt a mérkőzés kezdetére, így aztán kissé csúszós talajon, de ideális körülmények között indulhatott a mérkőzés.

Ahogyan indult a meccs az elővetítette a későbbi történéseket. A 4. percben egy jobb oldali vendég beadás után Graeser kiindult, aztán visszahátrált, így aztán kint sem, de bent sem volt a kapuban. Kaszala pedig túlugrotta a védőinket és a hosszú, bal alsó sarok irányába fejelte a labdát, azonban a visszafutó Érsek a gólvonal elől szögletre piszkálta a gólba tartó labdát! Az első 15 percben még két további Tesi lehetőség mutatta, hogy bizony ma nem ismernek tréfát a vendégek.

A 21. percben jutottunk el először  úgy igazán a vendég kapuhoz. Mészáros jobbról tört a 16-oson belülre, de két beadási kísérletét is menteni tudták a védők. A félidő közepéig még tovább két helyzetünk is akadt. Előbb Gergely alapvonal közeli beadását a berobbanó Érsek az ötösről a rövid felső mellé spigózta, később Érsek labdájával Vécsi törhetett a büntetőterületen belülre, egészen az ötös sarkáig jutott, ahol – érthetetlen módon – nem egyszerűen a hálóba passzolást választotta, hanem megpróbálta átemelni a vendégek hórihorgas kapusát, de a labdája magasan fölé szállt!

Ezzel tulajdonképpen el is lőttük a puskaporunkat. Az első félidő hátralévő időszakában (még legalább) enyhe mezőnyfölényben játszottunk, de játékunkban kevés volt a mozgás, viszont annál több a pontatlanság. A visszaálló vendégek pedig gyors kontrákban bíztak és tulajdonképpen a taktikájuk ült is, mert bár nagy helyzetük már ebben a játékrészben nekik sem akadt, de érezhetően az ő akaratuk érvényesült a találkozón.

A vendégek védekezését a szoros emberfogáson túl az agresszivitás és ehhez kapcsolódóan rengeteg apróbb szabálytalanság jellemezte. A játékvezető ezzel kapcsolatosan nem volt kellően következetes, sokszor elengedett olyan eseteket, amelyeket máskor lefújt. Összességében engedte ezt a sok ütközésen alapuló játékot.

A második félidőre az öltözőben maradtunk, legalábbis a védőink feltétlen. A középkezdés után már a hálónkban is táncolt a labda. A 46. percben egy lapos vendég indítás elsőre hosszúnak tűnt, viszont Demeter nem reagált rá, talán úgy gondolta, hogy majd úgy is jön a kapus, de nem jött, a labdára lecsapott Tóth, elvitte a labdát a későn kifutó Graeser mellett, és 7 méterről a kapu közepébe helyezett 0:1.

A bekapott gól nem okozott ébresztőt a mieinknél, sőt. A játék sokkal inkább a mi térfelünkön folyt. A körülményesség, pontatlanság továbbra is jellemezte a játékunkat. Így aztán a 60. percben érkező 2. vendég gólra – kis túlzással – azt mondhatjuk, hogy érett. A vendégek a térfelünk közepén ügyes rövid passzos játék után Kaszalát ugratták ki, aki 10 méterről a kifutó Graeser alatt, laposan a kapu közepébe passzolt 0:2.

Hát ekkor még a legvérmesebb szurkolóink sem adtak volna egy lyukas garast sem arra, hogy ma akár egy pontot is szerezhetünk. Ezen az érzésen még a cserék sem tudtak változtatni. A mérkőzés további képe is inkább azt mutatta, hogy a vendégek sokkal közelebb álltak az újabb gólhoz, mint mieink a szépítéshez. A félidő második felében volt még két Tesi helyzet, amiből könnyen akár gól is születhetett volna.

Ennek ellenére, úgy látszik a vendégek mégis sejthettek valamit, mert annak ellenére, hogy kívülről úgy tűnt, hogy kontroll alatt tartják a mérkőzést, mégis rendkívül látványos módon és folyamatosan húzták az időt. A 82. percben Érsek előtt adódott a második félidőbeli első helyzetünk, de szélsőnk elkapkodta a lehetőséget és 12 méterről a hosszú alsó sarok mellé lőtt.

A 88. percben Vécsi igyekezett megtartani egy labdát a középkörben, két védő is támadta. Az egyiket lerázta magáról, de a másik Tüskés páros lábbal rácsúszott csapatkapitányunkra. Egy pillanatra felforrósodott a hangulat, tömegjelenet alakult ki a pálya közepén. Ennek során a csereként pályára lépő Kocsis ellökte az egyik vendég játékost, ezért joggal villant a játékvezető kezében a piros kártya.

2 perccel a rendes játékidő vége előtt, 2 gólos hátrányban és emberhátrányban lévő csapatunk csodát tett! A 91. percben Kablawi ügyes passzal ugratta ki Mészáros a balösszekötő helyén, szélsőnk a büntetőterületen belül egy csellel befelé húzott, majd 8 méterről a hosszúra vetődő kapus mellett élesen a kapu rövid oldalába tekert 1:2. A 92. percben Mészáros kapott kissé csines labdát a félpálya bal oldalánál, de gyorsan reagált és egyből középre spigózta a labdát, Vécsi megelőzte a védőket, kirobbant közölük és egyedül törhetett kapura, de az utolsó pillanatban hosszan tolt és így a kapus felszedte előle a labdát!

De még volt még egy villanás a tarsolyunkban! A 94. percben amikor már a vendégek a hármas sípszót várták Spáth indította a jobb oldalon Vécsit, aki megharcolt a labdáért, majd lefutotta az emberét, az ötös magasságában laposan középre játszott a támadást követő Érsek pedig nyakán egy védővel és a kapussal becsúszva a kapuba gyötörte a labdát 2:2!!! A középkezdésre már nem is maradt idő!

A rendes játékidő alapján nem érdemeltünk semmit, nemhogy győzelmet. A játék tragikus és kiábrándító volt. Talán Blsz1-es létünk egyik legrosszabb meccse volt ez. Ami viszont a hosszabbításban következett az csodálatos és hihetetlen. A kék-fehér szív diadala! Szegény Tesi. Valahol az ember még sajnálja is Testvériség csapatát. Mert fegyelmezetten, taktikusan játszottak és végig a kezükben tartották a meccset. Vagyis majdnem a végéig. Úgy látszik minden évben van egy ilyen tragikusan gyenge meccse a csapatunknak. Reméljük akkor ezeket erre az évre már le is tudtuk. Az hogy mindenki egyszerre mondjon csődöt, az nagyon ritkán fordul elő egy csapat életében. Tulajdonképpen a 90 perc során senki sem játszott a valós tudását megközelítő módon. Amennyire megmagyarázhatatlan volt a 90 perc, annyira hihetetlen a 91-94 perc közötti időszak. Mert akkor akár meg is nyerhette volna a meccset a csapat!

Talán jókor jött ez a „pofon”. Fel kell kötni az alsót, mert a jövő héten a rivális Ikarus otthonába látogat a csapat. A szombaton 15-órakkor kezdődő mérkőzés akár az ősz meccse is lehet, de az biztos, hogy a mai teljesítmény semmire sem lesz elég, annál sokkal több kell.