23. forduló: 43. SZ. ÉPÍTŐK SK – PESTSZENTIMREI SK 3:2 (2:2)

2017.04.15. szombat 18-óra, Mészöly Kálmán pálya:

Graeser 7 –

Lovász 6 (Juhász 69p 0), Probáld 6 (Horváth N. 58p 8), Kóródi 6, Takács 6 –

Balazsin 6 (Dévényi 67p 0), Szabó Zs. 8, Örkényi 7 (Kablawi 63p 6), Demeter 6, Érsek 6-2=4 –

Vécsi 9

Gól: Vécsi 3 (30p, 33p, 60p)

Gólpassz: Balazsin, -, Horváth N.

Sárga: Demeter (40p), Kablawi (64p), Lovász (68p), Szabó Zs. (92p)

Piros: Érsek (35p 2. sárga lappal)

Dr. Hevesi Tamás:„Megint egy hihetetlen meccsen vagyunk túl. Sokan és sokszor erőn felül teljesítettek ma. Az ilyen, széllel szembeni győzelmek még erősebbé tesznek bennünket. Megemelem a kalapom a csapat előtt.”

Húsvét szombaton játszani (ráadásul délután) nem túl szerencsés, mivel a többségnek minden bizonnyal családi programja lett volna. Az időpont változtatáshoz (a pénteki játékhoz) viszont két csapat kellett volna és ennyi nem volt. Így maradt a szombati meccsnap. A csapatunk az elmúlt hetekben nem élte fénykorát, ezért is volt fontos a múlt heti „kötelező” győzelem. A cél azonban mégis csak a helyes útra való visszatérés lenne és ennek lett következő fontos mérföldköve a Pestszentimre elleni hazai mérkőzés. A keret összetételében némi javulás következett be, a múlt heti 8 hiányzóból 3 fő (Vécsi, Dévényi és Horváth N.) visszatért, Gergely viszont családi program miatt kiesett. A vendégek újoncként a biztos bentmaradás útját járják. Ősszel idegenben viszonylag könnyen nyertünk 4:1-re, de azóta jobban összerázódott és felvette a Blsz1 ritmusát a Pestszentimrei csapat. Ezt mutatja például az is, hogy az elmúlt héten a RAFC ellen idegenben döntetlenezni tudtak (2:2).

Kifejezetten jó iramban kezdtek a csapatok. Érdekes volt sokadszorra látni, hogy az ellenfeleink az ellenünk való optimális taktikaként, már sokadjára az előreívelős játékot alkalmazzák. A 10 perc környékén két meleg pillanat is kialakult a kapunk előtt. Egy jobb szélről beívelt labdát a hosszún a hórihorgas Nagy 13 méterről fejelt kapura, az ívelten szálló labda a keresztlécről pattant vissza a mezőnybe. Rá egy percre ismét jobbról szállt a labda a kapunk elé, ketten is robbantak a hosszún, az 5 méteres fejest Graeser bravúrral spárgázta ki a gólvonalon (a játékvezető egyébként már lest jelzett). Változatos volt a mérkőzés. A 20. percben Szabó Zs. megpattanós kiugratásával Vécsi száguldhatott kapura, de 16 méterről a kapussal szemben állva gyengén a hálóőr kezébe emelt! Majd Érsek ment el a bal szélen, mindenkit lefutott, az alapvonalról befelé húzott, majdnem a kapufáig jutott a visszajátszott labdáját ügyel-bajjal mentették a vendég védők.

A 24. perctől egy hihetetlen 10 perc következett. Ezalatt 4 gólt is láthattak a viszonylag gyér számban megjelenő nézők. Előbb a saját térfeléről indított támadást vendég csapat, talán először kísérleteztek kis passzos játékkal a mérkőzés folyamán és ez be is jött nekik. Az átadásokról folyamatosan egy ütemmel lemaradtak a mieink. Végül Erdei kapott kiugratást a térfelünk közepén, Takács vele ment, a csatár a 16-oson belülre érve 8 méterről lövéssel próbálkozott, de védőnk jó ütemű becsúszással blokkolta a lövést, a lecsorgó visszakerült a csatár elé, aki rendkívül higgadtan a legjobb megoldást választva, 7 méterről alábökött a labdának, ami Graeser és a visszafutó, a gólvonalon menteni igyekvő Kóródi feje felett a kapu jobb oldalába hullott 0:1. Szép támadásból klasszis gólt szereztek a vendégek! Még fel sem ocsúdhattak a mieink már jött a következő. A 28. percben egy jobb oldalról elvégzett vendég pontrúgás élesen az ötösre érkezett, a védőink kifejelték a labdát, de pont a kipattanóra helyezkedő Zeis elé került a labda, akin viszont nem volt senki, a vendég játékos pedig 15 méterről, Kóródit érintve a kapunk jobb oldalába emelt 0:2 (ha nem ér bele a védőnk, feltehetően mellé ment volna a labda).

0:2-nél felsejlett emlékeinkben az Újbuda elleni meccs. Szerencsére most (is) volt válaszunk a gólokra (és végül a végszó is a miénk lett). A 30. percben Takács bal oldali beadása után, Balazsin harcolt meg a hosszún labdáért, ami így Vécsihez pattant, csapatkapitányunk pedig 6 méterről könyörtelenül a kapu bal oldalába bombázta a labdát 1:2. Rá 3 percre, kissé szerencsés góllal, de egyenlítettünk. Vécsi kapott labdát a vendég 16-os közelében, kapura fordult, majd 18 méterről erős, bal lábas lövést küldött a vendég kapu jobb felső sarka félé, viszont a vendég kapus Berencsi pont ott tartózkodott ahová a labda tartott, fel is nyúlt a labdáért de az átperdült a kezei között és a hálóba hullott 2:2.

Lendületben volt a csapat! A 35. percben viszont ismét a mérkőzés végkimenetelét is döntően befolyásoló események történtek a pályán. Érsek kapott hosszú labdát a bal szélen, az alapvonal közelében befutotta a labdát, a játékvezető szerint azonban már kint volt a labda. Rövid diskurzus zajlott a játékos és a játékvezető között, hogy végül is kint, vagy bent volt a labda, melynek végén 10 másodperc alatt két sárgával lezárta a „vitát” a spori. A történések margójára; persze sokan beszélik, hogy a Blsz játékvezetők fejlesztésének elsődleges alapja, hogy miként torolják a reklamációt (és mondjuk például, nem a játékosok testi épségének megvédése, vagy a leshelyzetek minél optimálisabb megítélése). A lelátóról nézve nem tűnt veszélyesnek a helyzet. Nem volt komoly vita, vehemens reklamáció, csak a helyszínről el, visszafutó játékos megjegyzésére villant a piros! Ez talán még belefér(hetet volna) a játékba. Ilyen sokszor előfordul egy meccsen, nem beszélve a nemzetközi porondról. Ott sem hagynak szó nélkül minden ítéletet. Arrol már nem is beszélve, hogy ezen a meccsen is, a lelátón több alkalommal lehetett hallani, hogy egyes játékosok (trágár szavakat is használva) kifogásoltak bizonyos bírói döntéseket, de ezek már megtorlatlanok maradtak, a játékvezető ezeket a hangokat már elengedte a füle mellett. Persze ez nem menti fel a játékost, aki ismerhette Zám játékvezetőt, aki különösen megköveteli, hogy némán, hang nélkül játszanak a csapatok. Más kérdés, hogy a hangtalanság nem éppen a labdarúgás sajátja.

Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy mi történt valójában, mert a vezetőink elmondása szerint a játékvezetők a mérkőzést követően csapot-papot hátrahagyva, a jegyzőkönyv megírása, lezárása nélkül elviharzottak!? Na de vissza a mérkőzéshez. Az első félidő hajrájában Balazsin elfutása és jobb oldali beadás után a hosszún Szabó Zs. került lövőhelyzetbe, de 9 méteres lövése nem sokkal elkerülte a rövid felső sarkot. Szenvedély, feszültség, izgalom jellemezte az első félidőt. Az 55 percig tartó emberhátrány pedig komoly kihívás elé állította a csapatunkat.

A második játékrészben alig forogtak veszélyben a kapuk, ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna izgalommentes ez a félidő. Sőt. A csapatunk a saját erőtartalékait remekül beosztva emberhátrányban is okosan, taktikusan játszott. A cserék is sokat hozzá tudtak tenni a végső sikerhez. Különösen a futsal válogatottól visszatérő Horváth Norbi lépett pályára nagyon motiváltan és játékával döntő érdemeket szerzett a győzelem megszerzésében. A vendégeknek két lehetősége lett volna az egyenlítésre. Az egyik alkalommal a 11-es pont környékén került tiszta helyzetbe Zeis, a lövés után labda már túl is jutott Graeseren, de Horváth N. kivágta a gólvonalról a kapuba tartó labdát! A hajrában pedig Demeter egy versenyfutás után az utolsó pillanatban tudott menteni a szélső elől, a kifutó Graeser pedig elrúgta a labdát.

A mindent eldöntő gól a 60. percben született. A lendületesen futballozó Horváth N. hozta fel a labdát a vendég térfél közepén, lépéselőnybe került az őrzőjével szemben, majd 18 méterről lapos lövéssel megcélozta a bal alsót, a kapus vetődve oldalra tudta ütni a labdát, a kipattanóra viszont Vécsi érkezett és éles szögből a kapu jobb oldalába vágta a labdát 3:2. Két meccses eltiltásából visszatérő csapatkapitányunk nem sokat vacakolt, egyből mesterhármassal jelezte, hogy a gólkirályi cím megvédésében is érdekelt maradt. A hátralévő időben még a csapat motorja, Szabó Zs. is betalálhatott volna, miután egészen az ötös bal oldali sarkának közelébe cselezte be magát, majd éles, rövid felsőbe tartó lövését a kapus bravúrral fölé piszkálta!

Ma a kék-fehér szív hatalmasat dobbant. A korai kiállítás sok mindent meghatározott ezen a meccsen és a fiúk rendkívül jól reagáltak erre a rendkívüli helyzetre. Okosan és egymással vállvetve, egymásért játszottak. A második félidőben is kiegyensúlyozottak maradtak a játékosaink, nem igazán látszódott a létszámkülönbség a csapatok között. A játékosság viszont még mindig nem az igazi, de látni kell, hogy ha nem is B csapattal (mert olyan nincs), de hetek óta az ideális kezdőhöz képest 5-6 (néha 8) játékos hiányát leküzdve kell teljesítenie az együttesnek. A most pályára lépők közül pedig sokan alig játszottak az elmúlt időszakban, miközben nagy teher hárul rájuk, mert folyamatos győzelmi kényszer alatt kell játszani. Egyszóval le a kalappal a mai teljesítmény előtt! Győzelmünkkel ismét dobogón a (3.) vagyunk. A jövő héten még kevesebben leszünk, de látva a csapat elszántságát, akár még erősebbek is lehetünk. Szombaton (15-órai kezdéssel) a masszív középcsapatnak számító Testvériséghez látogatunk, ami nem ígérkezik könnyű kirándulásnak.