2016/17-es bajnoki év áttekintése, számokban és képekben!
A 2015/16-os bajnokságban elért 5. hely után igazi kíváncsisággal vághatott neki a csapat a következő szezonnak. Az évek óta tartó folyamatos, helyezésekben (is) megmutatkozó fejlődés, most a bajnokság indulása előtt komoly kérdőjeleket mutatott. Továbbra is tartható az évi kb 5 helyezésenkénti ugrás? Mert a tavalyi 5. hely után az előrelépést itt és most már dobogó kellett, hogy jelentse. Ez igencsak komoly kihívásnak tűnt a harmadik BLSZ 1-es évünkben. Mert miközben meghatározó játékosok döntöttek a távozás mellett (Makk, Birinyi, Faragó), addig az érkezők sorában elsősorban az utánpótlásunkból, az Ainergy FC U19-ből érkeztek fiatalok.
Még az indulás előtt a dr. Hevesi György (szakmai igazgató), dr. Hevesi Tamás (vezetőedző) és Emecz Viktor (edző) alkotta szakmai team kiegészült a kék-fehér vérű Slehovszki Krisztiánnal (asszisztens edző) és a norvég Ronny Haraldseid kapusedzővel.
A csapat őszi szerelése megfrissült, a hűvösebb időszakban immár csíkosban szerepelt a csapat.
Az új versenykiírás értelmében, a Magyar Kupa előselejtező keretében már augusztusban, hivatalos mérkőzésen kellett pályára lépnie a csapatunknak. A csapat meglepően jól vette az akadályokat és a RAFC (3:0), az Újbuda FC (2:1) és a BVSC (1:0) legyőzésével az MK főtáblájára jutott, ahol az NB1-ből frissen kiesett, NB2-es Békéscsabát fogadhattuk a Fáy utcában.
A bajnokság – ahogy azt évek óta megszokhattuk – most is rangadókkal indult. Az első 5 fordulóban az előző évi bajnok Gázgyár (0:0), Inter (3:1) és THSE (2:0), mellett a Vízművek (4:1) és Újbuda FC (3:1) ellen is kiválóan sikerült a rajt. Utóbb az Inter kizárása miatt odalett az ellenük szerzett 3 pont.
A Békéscsaba elleni magyar kupa mérkőzés némileg szerencsétlenül jött ki, mert pont a THSE és a RAFC elleni rangadó közé esett.
Ennek ellenére kiváló hangulatú és szervezésű mérkőzésen az esélyeknek megfelelően a vendégek már az első játékrészben eldöntötték a továbbjutást. Viszont a 2. játékrészben Vécsi, Szabó Marci és Érsek révén több alkalommal is közel álltunk a gólhoz, de végül ez nem jött össze (0:6).
A mérkőzés után került sor az éves hivatalos csapatfotózásra.
Közvetlenül a hétközi kupameccs után látogattunk a már-már mumusnak számító RAFC-hoz. Bár jól játszottunk, most sem termett sok babér számunkra a Pirosrózsa utcába (1:2). Ezután viszont újra lendületet vett a csapat és a Műegyetem (7:0) valamint a Pestszentimre ellen (4:1) is simán hozta a győzelmeket. Majd egy kínkeserves meccs következett a Testvériség ellen (2:2), utolsó perces egyenlítéssel, utána viszont az Ikarus elleni idegenbeli derbit hoztuk 3:1-el.
10 forduló után a (THSE mögött) a 2. helyen állt a csapat. Ezután következett be az első kisebb hullámvölgy a csapat életében. A Kelen elleni mérkőzést még simán meglett (4:1), de a Hegyvidék elleni X-el (1:1) már nem kalkuláltunk. Utána az FFC ellen biztos 3 pontot szereztünk (6:0), viszont jött a II. Kerület TUE elleni fájó idegenbeli pofon (1:3), ami akkor az 1. hely elvesztését is jelentette. Az Unione elleni hazai győzelemmel (3:0) biztosította be a csapat azt, hogy a 2. helyen telel és, hogy az őszi bajnok THSE lőtávolon (1 pont) belül maradt.
A téli szünetben két fontos eseményre került sor a csapat életében. Az egyik az év végi bankett, mely alkalmával, a hagyományoknak megfelelően megválasztásra kerültek az év legjobbjai. 2016-ban az Év Labdarúgója Kóródi Viktor, Év Góllövője Vécsi Gábor és az Év Gólpasszolója Mészáros Dominik és Vécsi Gábor lett.
„Életmű” díjat kapott Gyuribá, aki immár 40-éve áll az egyesület élén.
A csapat jó hangulatban, nagy tervekkel indult el telelni, igaz még hátra volt a szokásos BLSZ Téli Teremtorna, ahol címvédőként indult a csapat.
A tavalyi évhez hasonlóan most is Emecz Viktor irányította a csapatot a teremben és most is végső győzelemre vezette a mieinket.
A döntőben a SZAC csapatát győztük le (5:2) és ezzel a megnyertük a terem kupát. A torna gólkirálya holtversenyben Vécsi Gábor és Mészáros Dominik lettek.
A téli alapozás sem sikerült rosszul. A Magyar Kupa főtáblára jutás révén, az MLSZ-től kapott pénzt edzőtáborra fordította a vezetőség, így a Mátraházi edzőtábor nagyban segítette a csapat bajnokságra való felkészülését. Ekkor már ha kimondatlanul is, de a bajnoki cím megszerzése lebegett célként a csapat szeme előtt.
Az „átigazolási piacon” is aktív volt a vezetőség. A meghatározó játékosok közül csak Spáth Marcell távozott (Unione), viszont Szabó Zsolt, Balazsin András és a Horváth ikrek érkeztével a középpályás szekció tovább erősödött.
A bajnoki rajt rögtön egy rangadóval, egy 6 pontos meccsel indult a Gázgyár ellen. Nagy meccs volt, ahol drámai küzdelemben 2:1-re nyerünk.
A folytatásban a Vízművek elleni meccset még magabiztosan hoztuk (2:0). Ami viszont ez után következett arra nehéz magyarázatot találni. Bár így utólag mondhatjuk, hogy azért voltak rossz előjelek. Soha nem látott sérüléshullám söpört végig a csapaton. Azt azért tudtuk, hogy az ősz vége óta sérült Mészárosra és a frissen érkezett Horváth Szabolcsra még egy jó darabig nem számíthatunk. De arra nem lehetett számítani, hogy Kavalecz, Szabó Marci, Fodor is kihagyja a teljes tavaszi szezont. Emellett Demeter is, vállsérülése miatt hetekre kiesett. Ennek ellenére az Újbuda FC elleni hazai (3:6) sokkoló volt.
Így futottunk neki a THSE és RAFC elleni rangadóknak. Ráadásul szaporította kiesők számát és így ki kellett hagynia THSE elleni meccset Kocsis és Örkényinek sárga, Kóródinak pedig húzódás miatt. Tulajdonképpen védelem és támadók nélkül maradtunk ezekre a meccsekre. A THSE meccsen ráadásul a játékvezető is főszereplővé vált, egy vitatható ítélet miatt több mint egy órát emberhátrányban játszottunk (0:2). A RAFC elleni meccs a kezünkben volt, de szokás szerint az utolsó percekben még a „döntetlent” is kiénekelték a szánkból (1:2).
Tetézte a gondokat, hogy hét közben a Budapest Kupa szereplésünk is véget ért. A szokásos módon idén sem tudtunk maradandót alkotni ebben a sorozatban. A Blsz4-es Wolfs (3:0), Blsz1-es FFC (3:1) legyőzése után a későbbi győztes a Blsz2-es TFSE állta az utunkat (1:2).
Így viszont teljes erőbedobással a bajnokságra koncentrálhattunk. Ebben az időszakban a korábbi látványos támadójátékkal szemben igencsak szenvedett a csapat. A Műegyetem ellen hoztuk a kötelezőt (3:0), de a szintén kötelező kategóriába tartozó Pestszentimre ellen nagyon meg kellett küzdenünk a 3 ponttért. Igaz ezen a meccsen 1 órán keresztül 10 emberrel játszottunk és így szereztük meg a (3:2) győzelmet.
Ismét egy mélypont következett. Nem mintha a Testvériség ellen nem lehetne kikapni idegenben, de a mutatott játék nagyon kiábrándító volt (1:2).
A 25. fordulóban a tavasszal szintén nem igazán sziporkázó Ikarus következett semleges pályán. A Sport-Max-on nem is bírtak egymással a csapatok, küzdelmes 0:0 lett a meccs vége. Ezzel gyakorlatilag el is szálltak az aranyérmes reményeink.
A bajnokság hajrájához érve a tavasz egyik legjobb meccsén, látványos játékkal vertük a Kelent (5:2). Majd megint egy negatív meglepetés a Hegyvidék elleni hazai 1:1, számtalan kimaradt helyzettel. Az FFC ellen szürke játékkal, de nagy gólokkal, csúnya, de fontos győzelmet szereztünk (2:0).
Az utolsó két fordulóra pedig visszatért a csapat lelkesedése. A bajnokság ugyan már matematikailag is eldőlt. A THSE szerezte meg az elsőséget. Viszont elérhető közelségbe került az ezüstérem. A biztos 2. helyhez 6 pont kellett. A II. Kerület TUE ellen rettenetes bosszút álltunk az őszi vereségért. Mindemellett ezen a meccsen az őszi arcát is megutatta a csapat, nagyszerűen játszott és gyönyörű gólokat szerzett (7:0).
Az utolsó fordulóban a remek tavaszt produkáló Unionnak sem adtak esélyt a fiúk. Az előrehozott, hétközi mérkőzésen könyörtelenek voltak és magabiztos győzelemmel zárták a bajnokságot (4:1).
A csapatunk 17 győzelemmel, 5 döntetlennel és 6 vereséggel, 56 ponttal a 2. helyen zárta a bajnokságot. A legtöbb gól a mieink szerezték (75:32). Hazai pályán 9-3-2 30 pont (43:15), idegenben 8-2-4 26 pont (32:17) a mérleg.
A bajnokság gólkirálya a tavalyi évhez hasonlóan ismét csapatkapitányunk Vécsi Gábor lett. 29 góljával sokat tett az ezüstért (elég ha csak az utolsó két meccs, két mesterhármasára gondolunk). Hihetetlen az ő teljesítménye. 4 éve erősíti a csapatunkat és ezalatt 3 alkalommal is gólkirályi címet szerzett, 43 (BLSZ2), 15 (BLSZ1), 31 (BLSZ1) és 29 (BLSZ1).
Végezetül említést érdemel még a a Budapest válogatottban szerepet kapó játékosaink is. Kóródi Viktor, Demeter Viktor, Spáth Marcell és Kavalecz Márk szerepeltek ebben az időszakban az együttesben. Sőt Demeter Viktor még gólt is szerzett a Komárom-Esztergom Válogatott ellen (4:1) megnyert mérkőzésen.
Összességében kiváló évünk volt. A Magyar Kupában főtáblára kerültünk, a BLSZ Téli Teremtornát ismét megnyertük, a BLSZ1-es bajnokságban 2. helyen végeztünk, egyedül a Budapest Kupa szereplésünk sikerült (idén is) szerényre, ahol a 8 között búcsúztunk. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy az Öregfiúk csapatunk bajnokságot nyert, akkor tényleg nincs okunk panaszkodni. Persze lehet hiányérzetünk, mert akár a felnőtt csapatunknak is összejöhetett volna a bajnoki cím, de ahhoz, hogy valaki egy ilyen hosszú pontvadászat végén az élen végezzen számtalan dolog kell és nálunk (most még) valami hiányzott. Azért nem lehet félig üres a pohár. Nagy siker ez az ezüst az egyesület életében. Az újkori történelmünk harmadik BLSZ1-es évében 2. lett a csapat és ez nem kis dolog. Ha csak a szokásos éves fejlődési léptéket nézzük, akkor jövőre bármi megtörténhet. Igaz a következő bajnokság talán még nehezebb lehet mint az idei volt. A két BLSZ2-es feljutó Budafok II és a TFSE egyaránt szervezett, jó csapatnak tűnik, melléjük érkezik (jelen állás szerint) két NB3-as kieső az Újpest II és a REAC és akkor még még nem tudjuk, hogy tudja-e venni a „pótselejtező” akadályát a bajnok THSE, vagy továbbra is marad a BLSZ1-ben.
Végül íme a BLSZ1 2016/17-es Bajnokság ezüstérmesének kerete:
Kapusok: Graeser Krisztián, Ivancsik Norbert, Balla Bertalan, Szendrei Péter
Védők: Gergely Viktor, Kavalecz Márk, Örkényi Bence, Kóródi Viktor, Lovász Krisztián, Takács András, Juhász Ádám, Probáld Attila
Középpályások: Érsek Róbert, Demeter Viktor, Fodor Kristóf, Hangya Tamás, Szabó Márton, Mohamed Kablawi (Szír-Svéd), Horváth Szabolcs, Szabó Zsolt, Balazsin András, Ferenczi-Bakó Márk
Támadók: Vécsi Gábor (CSK), Mészáros Dominik, Kocsis Balázs, Dévényi Dániel, Horváth Norbert
Ősszel pályára lépett még: Spáth Marcell, Reményi Roland, Vernes Zsolt és Kakuszi Ádám
A vezetői stáb: Dr. Hevesi György (szakmai igazgató), Dr. Hevesi Tamás (vezető edző), Emecz Viktor (edző), Slehovszki Krisztián (assistens edző) és Ronny Haraldseid (kapus edző), Zsáki Mátyás (manager), Machalek Attila (manager) és Szabadi Eszter (technikai vezető), Balla Bertalan (technikai vezető)