4. forduló: ASR GÁZGYÁR – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 3:2 (0:1)

fotó: Hochstein András (ASR Gázgyár)

2017.09.09. szombat 11-óra, Sujtás utca:

Szendrei 0 (illetve a kiállítás miatt 1) –

Kavalecz 6, Pásztor Á. 6, Kóródi 6, Gergely 6 –

Mészáros 7 (Nagy D. 86p 0), Örkényi 7 (Balla 64p 4), Demeter 6, Keglovics 8, Balazsin 6 (Varga 79p 0) –

Vécsi 6

Gól: Vécsi (21p), Keglovics (68p)

Gólpassz: Keglovics, Mészáros

Sárga: Keglovics (89p)

Piros: Szendrei (63p reklamálás miatt, második sárga lappal)

Metzger Tibor (ASR Gázgyár): „Ez egy őrült mérkőzés volt, ahol megjártuk a poklot is, de a futball szépségének és a kitartásunknak hála, végül mennybe mentünk!”

Dr. Hevesi Tamás: „Végül is ezért csodálatos játék a futball, hogy minden előfordulhat benne. Azt gondolom, hogy ha valaki felelős ezért a mai vereségért, akkor azok mi magunk vagyunk. Magunkat vertük meg! Közelebb voltunk a győzelemhez, mint ellenfelünk, de a labda gömbölyű, meg a játékban minden benne van. Ennek most sajnos az árnyoldalát tapasztaltuk meg!”

Ideális futball idő és pálya. Ez várta a mieinket szombat délelőtt a Gázgyár sporttelepén. Mindkét csapat jobb kezdésben és ha már ez nem jött össze akkor a jobb folytatásban reménykedett. Az elmúlt években szoros, rendkívül kiélezett mérkőzések jellemezték a két Blsz1-es élcsapat összecsapásait. Most is valami ilyesmire lehetett számítani. Az esélyeinket javította, hogy az elmúlt évben ezekből mi jöttünk ki jobban (0:0 és 2:1). A keretünk továbbra is foghíjas. Szabó Zsoltra még mindig nem lehet számítani, most éppen az 5+1 BL küzdelmein vesz részt Szlovéniában, de sérülés miatt Birinyi, betegség miatt Németh is kiesett az utolsó pillanatokban keretből, de hiányzott Juhász is. Viszont visszatérhetett eltiltásából Keglovics, aki egyből a kezdőben kapott szerepet.

Az első 5-10 perc hazai labdabirtoklással indult. Aztán viszont átkerült hozzánk a játékszer és ha nem is komoly, de azért egyre inkább látható mezőnyfölénybe kerültek a mieink. Helyzet nem nagyon akaródzott egyik kapu előtt sem kialakulni. A 20. percben adódott az első lehetőség a hazaiak előtt, egy bal oldali félmagas beadást mentette szögletre az ötösön Pásztor a berobban Balló elől.

Bár voltak előtte ígéretes támadásaink, de végül az első helyzetünket váltottuk gólra. A 21. percben Mészáros indult meg a jobb szélen, a 11-es pont magasságában nem élesen a kapu elé, hanem okosan a második vonalban a támadást kísérő Keglovicshoz játszott aki a 16-os vonaláról egyből tovább Vécsihez passzolt, csapatkapitányunk pedig 12 méterről egyből a jobb alsóba helyezett 1:0.

Nagyszerű, pontos, rajzolt támadás volt!

A félidő további részében is labdabirtoklási fölényben maradtunk. A 36. percben Keglovics passzából Mészáros került kecsegtető helyzetbe, de 15 méterről a hosszú felső fölé emelt.

A félidő hajrájában ismét Keglovics átadásával Vécsi fordulhatott  kapura a büntetőterületen belül, a lövés pillanatában rácsúsztak, ezért a lövése gyengére sikeredett, fogta a kapus. Így elmaradt a gól, de büntetőt sem ért az eset. Az utolsó percekben Mészáros ment el a jobb szélen, éles (lecsúszott) beadása már túljutott Garain, de a labda a felső léc tetejéről az alapvonalon túlra pattant! A hazaiak egy kiugratás után okoztak némi izgalmat számunkra, de csak azért mert Szendrei sajátos módon szedte fel a hosszúra sikeredett átadást, mivel előbb lábbal elhúzta a támadó elől, majd csak ezt követően vetődött rá a labdára.

A félidő kevés helyzettel, de magabiztos (egy gólos) előnnyel zárult. A játék képe alapján közelebb voltunk az 2:0-hoz, mint az 1:1-hez. Szendreinek nem akadt dolga, a védelem stabil volt, a középpálya mind a támadásban, mind a védekezésben megfelelően teljesített, a csatárt pedig a góljai minősítik. Láthatóan ma mi fogtunk ki jobb napot. A párharcokat zömében mi nyertük, uraltuk a középpályát, viszont a támadásainkat az utolsó passzokat sokszor elhibáztuk.

Fordulás után sem változott semmi. Uraltuk a játékot, valahogy ma nem találta a fogást rajtunk a „Gáz”. Egészen a 61. percig nem is forgott veszélyben az előnyünk. Ekkor Demeter tértölelő, a vendég térfélről keresztbe hazaadott labdájára Szendreinek el kellett hagynia a saját 16-osát, majd a labda birtokolva túl sokat várt az átadással, Balló megtámadta és elcsente a kapusunktól a labdát, aki viszont becsúszva taccsra szerelt. Azonban a gyorsan elvégzett bedobás miatt nem tudott még visszaérni a kapuba, a labda pedig középre Ihoshoz került, aki 16 méterről kapura emelt, de a taktikusan helyezkedő Kóródi a gólvonalról a mezőnybe mentett!

A 63. percben elkezdődött a kálváriánk. Egy beívelt labda Pásztor lábán felperdült, amolyan gyertya szerűen. Az ötös magasságában nem tartózkodott más, mint a kapusunk és a labdát immel-ámmal támadó Balló. A Játékosok zöme, már a kirúgásra helyezkedett, annyira egyértelműnek tűnt a helyzet. Azonban Szendrei kezéből kiperdült a labda, Balló pedig a hálóba pofozta 1:1.

Sokkot kapott a kapusunk. Legalábbis csak ezzel magyarázható a következő pillanatok történései. Szendrei tetézve kapitális hibáját, 20 métert futott a játékvezetőhöz és pillanatok alatt kiharcolt nála egy dupla sárgát. Mindenesetre a játékvezető szerint Balló nem akadályozta Szendreit a labda megszerzésében.

11-10 ellen rögtön nyíltabbá vált a mérkőzés. Az addig enerváltan, már már csak kötelességtudatból igyekező hazaiak megérezték a „vér szagát” és mindent egy lapra feltéve támadni kezdtek. Azonban ma ez is kevésnek tűnt. A mieink emberhátrányban is magabiztosabban játszottak, többet birtokolták a labdát. Ennek eredményeképpen a 68. percben már ismét nálunk volt az előny! Demeter tértölelő, pontos átadásával egy érintésből máris maga mögött hagyta védőjét a jobb szélen Mészáros, az alapvonal közeléből pontosan a középen érkező Keglovicshoz játszott, aki 10 méterről a kapus érintve a rövid sarokba lőtt 2:1.

Joggal gondolták a kék-fehér szimpatizánsok, hogy itt a vége, csapatunk 10 emberrel játszva is olyan erényeket mutatott, hogy semmi nem mutatott arra, hogy itt fordulat következhet be. Sőt! A 77. percben Gergely bal oldali elfutása és beadása után a rövidre berobbanó Vécsi 5 méterről, hatalmas helyzetben a földre fejelte el a labdát, ami onnan fölé pattant! Nem sokkal később Balazsin bal oldali beadása után Garai kivetődve mentett Vécsi elől. Nem vitásan a hazaiak is mindent megmozgattak az egyenlítésért. A 73. percben egy alapvonal közeli bedobás után Fehér tovább csúsztatta a labdát, a hosszún pedig Lajos pedig az ötös közeléből félfordulattal fölé emelt. Volt még két igen jól helyről, a 16-os környékéről szabadrúgás lehetőségünk, de mindkettő magasan fölé szállt. Előbb Balazsin, utóbb Gergely hibázott.

A helyzet pedig csak fokozódott! A 78. percben Balazsin húzott balról befelé, majd 17 méterről 1 méterrel a felső léc fölé lőtt! A 84. percben Mátrai szorongatott, kisodródott helyzetben, 8 méterről a hosszú sarok mellé durrantott.

Sajnos a java még hátra volt. A hazaiak nem lévén más esélyük (amikor birtokolták) mindenhonnan a kapunk elő ívelték a labdát. A 88. percben egy jobb oldali hazai szögletet röviden mentettük, a kipattanóra Ihos csapott le és 15 méterről egyből kapura küldte a labdát, ami valakin még fel is perdülve a léc alá vágódott 2:2.

És még nem volt vége. A hosszabbítás utolsó pillanataiban, a 92. percben a hazaiak már amolyan minden mindegy alapon előrevágott labdája a 16-oson belülre esett. A védőink hagyták a labdát, mint ahogyan a Balla is a kapuban ragadt, majd későn indult, de még így is előbb érte el a labdát, mint az azt támadó Lajos. Azonban késlekedés most sokba került, mert így már csak elütni tudta a labdát és nem megfogni, de azt is olyan pechesen, hogy ráütötte a visszafelé futó Pásztorra, akiről a kapufát érintve a bal alsó sarokba vánszorgott a labda 2:3! Ismét egy burleszkbe illő találat (öngól).

Hát nehéz erre mit mondani. Első  1. osztályú évünkben voltak hasonló, rutintalan vereségeink. Még így egy nappal később is nehéz ezt a kudarcot elfogadni. Ugyanis jobban játszottunk, szinte végig jobbak voltunk mint a hazaiak. Sőt továbbmegyek, Blasz egyes időszakunk legkönnyebb Gázgyár elleni sikerét hozhatta volna ez a mérkőzés. De végül saját butaságunk miatt még pontot sem szereztünk. Nem lehet szó nélkül elmenni a kapusaink „teljesítménye” mellett. Szendreinek a 63. percig semmi dolga nem akadt, talán kézzel nem is ért a labdához. Ekkor következett a kapitális hibája, potyája, amit minden bizonnyal még elbírta volna a csapat, de ámokfutása utáni kiállításával nagyon nehéz helyzetbe hozta a csapatot (és várhatóan nem csak erre a meccsre). Az utolsó gól pedig ha az NB1-ben esik, akkor valamelyik TV szilveszteri adásában biztos viszontlátjuk. Fontos 3 pontot engedtünk ki a kezünkből, pedig a csapat (zöme) megérdemelte volna sikert, mert tett is érte.

Erre a játékra viszont lehet építeni. Fel kell állni, tovább kell lépni. Sok meccs van még a bajnokságból. El kell kezdeni pontokat is szerezni, az ajándékozásból egy időre elég. Jövő héten szombaton 17-órai kezdéssel a Hegyvidék látogat a Fáy utcába.