A 2024/25-ös bajnoki szezon összefoglalója:

Nehéz, az elmúlt évekhez képest változásokkal, fordulatokkal teli bajnoki éven vagyunk túl. Talán még soha sem fordult elő olyan, hogy 1 év alatt három tréner is üljön a csapatunk kispadján. Emellett a játékoskeret is jelentősen kicserélődött. De menjünk csak sorjában.

A 2023/24-es bajnoki szezont a 8. helyen zárta a csapat, ami csupán a helyezést figyelembe véve bravúrosnak is tekinthető. Ugyanis a erre a szezonra (különösen a tavaszira) igaz, hogy a 2022-es Budapest Kupagyőztes és a 2022/23-as bajnoki 5. helyezett csapatnak már hírmondója sem maradt. A keret nagyon meggyengült és láthatóan az edzői stáb is megfáradt. Ez már a szezon közben előrevetítette a változás szeleit. A bajnokság végén Szuhai Attila asszisztens edző lemondott (és azóta amolyan scoutként segíti a csapatot). Dr. Hevesi Tamás vezetőedző pedig 10 év után távozott a kispadról és „felfelé bukva” a továbbiakban szakmai vezetőként egyengeti a csapatunk jövőbeni útját.

Mindez azt is jelentette, hogy Dr. Hevesi Tamásnak (és Emecz Viktor szakosztályvezetőnek) tulajdonképpen a saját utódját kellett megtalálnia 2024 nyarán. Számtalan jelölt meghallgatása után végül az A licenszes, fiatal, újhullámot képviselő, de a felnőtt futballban nagyobb tapasztalattal nem rendelkező Tolnai Balázsra esett a választás.

Emellett, ezzel egyidejűleg a csapat kerete is teljesen kicserélődött. 12 játékos érkezett és 15 játékos távozott a keretből! Egyöntetű vélemény volt, hogy a csapatunk jelentősen megerősödött. Ez láthatóan a kitűzött célban is megfogalmazódott, ami az 5-6. hely elérése volt. Persze az új edző és a teljesen kicserélődött, összeszokatlan keretre tekintettel a cél nem lett kőbe vésve. Azonban mindenki kellő kíváncsisággal tekintett a jövőbe, hogyan alakul csapatunk új iránya.

Az edzőmérkőzések teljesen vegyesképet mutattak, győzelmek, döntetlenek és vereségek tulajdonképpen tetszőlegesen váltották egymást, szinte ellenféltől függetlenül. Voltak bíztató és kevésbé bíztató jelek egyaránt. Így futottunk neki egyesületünk 75. jubileumi évének második feléhez, a bajnoki rajthoz.

A sorsolásunk kifejezetten kedvezőnek volt mondható, mert a szezon elején különösebben nehéz, verhetetlen riválist nem sodort elénk a Fortuna. Sőt a bajnoki rajton azt a Vízműveket fogadtuk, akiket az elmúlt években mindig legyőztünk és már már a mumusuknak számítottunk.

A nyáron szintén edzőváltáson áteset, Nahóczky Attilával a kispadon érkező Vízműveket egy simának induló, a végére szorossá váló bajnoki rajton végül 3:2-re sikerült legyőzni. A folytatás viszont kevésbé lett sikeres. Két idegenbeli 0:1-es mérkőzés következett. Előbb a TF ellen szenvedtünk vereséget (Kocsis Balázs büntetőt hibázott), majd a nyáron teljesen átalakult és jobbára a BVB Akadémia Up játékosaira alapozó Gázgyár ellen is – egy hajrában sikeresen elvégzett 11-es góllal – kikaptunk.

A 4. fordulóban a volt asszisztens edzőnkkel, Slehovszki Krisztiánnal a kipadon és volt 43-as játékosokkal (Szabó Zs., Röthy, Szűcs és Kovács D.) a csapatban érkező újonc Flotta csapatával játszottunk és kaptunk ki hazai pályán 1:2. A zsinórban elszenvedett 3 vereség után egy pihenő hét következett számunkra, a SZAC elleni bajnoki, ellenfelünk Magyar Kupa mérkőzése miatt, az utolsó utáni „fordulóra” halasztásra került. Össze is szedtük magunkat. A 6. fordulóban a rajtnál szintén bennragadó Issimo érkezett hozzánk. Szerencsére egy igen változatos mérkőzésen sikerült otthon tartani a 3 pontot (4:3). Ezzel az őszi szezon 1/3-ánál 2 győzelem és 3 vereség volt a mieink mérlege.

A 7. körben az újonc Budai következett és ez esélyeknek megfelelően – szakítva az eddigi gyenge idegenbeli mérleggel – 5:1-re nyertünk ellenük. A sikert beárnyékolta, hogy Kovács-Hantos Erik súlyos vállsérülést szenvedett a mérkőzésben és ezzel fiatal támadónk ki is esett a teljes bajnoki idényre. Lendületbe kerültünk és a 8. körben a gyengélkedő Testvériségnek is rúgtunk egy ötöst (5:2).

A 9. fordulóban a listavezető REAC-hoz látogattunk, ahol érvényesültek az előzetes esélyek és 2:4-es vereséget szenvedtünk. A 10. fordulóban a jó erőkből álló, de legtöbbször igencsak hektikusan szereplő Szabadkikötőt fogadtuk. Bár a 88. percig vezettünk, végül meg kellett elégednünk a döntetlennel 2:2. Ez volt az első döntetlenünk a szezonban. A 11. fordulóban a hazai környezetben mindenkire veszélyes Ludovikához látogattunk és bizony meg is szenvedtünk a 2:1-es győzelemért. Ez a mérkőzés elsősorban Csillag Dávid elképesztő győztes bombagóljáról marad emlékezetes.

Az őszi szezon hajrájára fordultunk. A 12. fordulóban házirangadó következett a bajnoki cím megvédésére hajtó Unione ellen. Bár az elmúlt években már nem sok babér termett ellenük, azért arra senki sem számított, hogy a második félidőre teljesen szétesett csapatunkat megalázó vereségben részesítik (0:7). Ilyen előzmények után, nem tűnt sétagaloppnak a II. Kerület UFC elleni idegenbeli mérkőzés sem. Bár sosem könnyű a Panoráma sporttelepen játszani, az 1:0-ás vezetésünk után 1:2-es vereség nagyon fájó volt.

Sajnos a lejtmenet továbbra is megmaradt. Az esélyesebb Budafok dolgát csak megnehezíteni tudtuk (1:2), mint ahogyan az utolsó fordulóban a Csepel ellen sem tudtunk kitörni a negatív spirálból, egy utolsó perces góllal itt is kikaptunk 0:1.

Bár Tolnai Balázs elhivatottságához, elszántságához kérdés nem férhetett, ráadásul személye (személyisége) tökéletesen illeszkedett a „43-as család” által képvisel értékekhez, rutintalansága és a eredménytelensége a „vesztét” okozta.

Leváltása utáni a 4. fordulóból halasztott egy mérkőzésre (és az azt megelőző hétre) Dr. Hevesi Tamás ült vissza a kispadra. Bár a szentlőrinci „kirándulás” a dobogós és feljutási álmokat szövögető SZAC ellen nem tűnt sétagaloppnak, a csapat egy kicsit megmutatta a foga fehérjét és elhozta az egyik pontot az esélyesebb csapat otthonából (2:2). Sőt végül ez egy fájó döntetlen lett, mert 2:0-ra is vezettünk és végül csak a hosszabbításban egyenlített a SZAC.

Csapatunk a 9. helyen telelt 17 ponttal, 5 győzelemmel, 2 döntetlennel, 8 vereséggel. Sajnos nem is annyira a helyezés, mint a szerzett pontok száma (és a túl sok vereség) adott okot az aggodalomra. Már ekkor is lehetett arra számítani, hogy az NB3-ból lehetnek budapesti kiesők. A mieink pedig csupán 4 pontra teleltek a veszélyzónától. Az őszt értékelve el kell ismernünk, hogy a csapatunk a legtöbb esetben rendkívül látványos – külső szemlélő számára – élvezetes és fordulatos mérkőzéseket játszott. Azonban ebből a nyílt sisakos játékból a mérkőzések többségében rosszul jöttünk ki, ráadásul a tavasz végére egy 4 meccses negatív (vereség) spirálba is kerültünk.

A téli szünet – ismét – az edző keresésről szólt. Bár láthatóan a vezetés fő szempontja már ez esetben nem az útkeresés, hanem biztonság megtalálása volt. Ezért talán nem is volt különösebben meglepő amikor eldőlt, hogy a csapatunk új vezetőedzője a nyáron a Gázgyár kispadjáról távozó, a korábbi Pénzügyőr tréner, a rutinos Sólyom Ferenc lett.

Nem várt könnyű tavasz ránk, ugyanis a pozíciónk, a pontjaink száma és a riválisokról, valamint az NB3-as budapesti csapatokról (Kelen, Pénzügyőr és BKV) szóló hírek sem kedveztek nekünk. Az éllovasok közül a REAC és a SZAC visszaesése volt várható, a nehéz helyzetben lévő csapatok között pedig volt három jó, klasszikus BLSZI-es csapat is (Vízművek, Testvériség és Issimo) akiktől várható volt, hogy mindent megtesznek majd a bentmaradásért. A II. kerület UFC és a Ludovika pedig köztudottan nagy küzdő, akik hozzászoktak a nehéz helyzethez, a nagy nyomáshoz.

A téli átigazolási időszakban nagy mozgás nem történt a keretben. 4-en érkeztek, 5-en (inkább perememberek) távoztak, a csapatból. A felkészülés a hangolódásról szólt. Az edzőmérkőzések eredményekben és játékban is biztató volt. A biztos védekezés és a letámadás arányának megtalálása volt a fő feladat.

A tavaszi rajton a Budapest Kupában is megkezdtük a szereplésünket, a BLSZ3-as BEAC vendégeként. Feledtetve a néhány évvel ezelőtti kínos 1:1-es kiesést, most simán jutottunk a következő körbe (7:0). A bajnokságban bár bizakodtunk a jó kezdésben a rajt nem sikerült. A Vízművek vendégeként 1:3-ra kikaptunk. Akkor még igazán fájt ez a vereség, azonban egy kicsit árnyalta a kudarc megítélését a Nahóczky Attila csapatának nagyszerű tavaszi szereplése. A következő forduló sem hozta meg az első tavaszi bajnoki győzelmünket, mert bár jól játszott a csapat, csak 1:1-re végeztünk a TF elleni hazai meccsen.

A következő hetek a csapatot súlytó betegség hullámról kezeléséről szólt. Benne volt a levegőben a Gázgyár és a Flotta elleni meccsek elhalasztása is. Végül azonban szűkösen ugyan, de játszottunk. A sereghajtó Gázgyárt „szörnyű meccsen” fektettük kétvállra (1:0), ezzel megszerezve első tavaszi bajnoki győzelmünket. A Flotta ellen viszont (ismét) kikaptunk (0:1). A létszám és a rutin hiányt orvoslandó a vezetés visszaédesgette csapatunk két rutinos és komoly minőséget képviselő játékosát középpályára, Szabados Krisztián és Micheller Tamás személyében.

A 20. fordulóban a télen – jópár minőségi távozója miatt – meggyengült, de a tabellán még mindig a 4. pozíciót elfoglaló SZAC következett. Csapatunk remek játékkal szerezte meg a 3 pontot – a még így is esélyesebb – ellenfeléllel szemben (2:0). Hétközben kupa forduló következett a BLSZ2-es Szent István SE ellenében, amit esélyesként, végére gólokban is megmutatva a különbséget hozott a csapat (4:0). A bajnokságban „kiesési rangadó” várt ránk az Issimo otthonában, ahol egy szenvedős meccsen hozta a csapat azt a minimális célt, hogy a hazai együttes nem tudott hozzánk közelíteni a tabellán (0:0).

Kötelező következett. A tulajdonképpen már biztos kieső Budai elleni hazai mérkőzésen a végén nyílt ki az olló (6:0). A Testvériség elleni idegenbeli bajnoki mérkőzésen ugyanaz volt a cél, mint az Issimo ellen, a kiesés elől menekülő Tesi ne tudjon ránk jönni. A csapatunk azonban remek első félidőt produkálva, elhozta a 3 pontot idegenből (2:1).

Ezután az őszi első, azonban tavasszal a bajnokságban vergődő, váratlan (pl. II. Kerület UFC, Ludovika ellen is) vereségeket szenvedő REAC elleni dupla mérkőzés következett. Előbb a bajnokságban, hazai pályán imponáló játékkal nyertünk (2:1). Első alkalommal szereztünk 3 pontot a Rákospalotai csapat ellen! Ezzel tulajdonképpen eldőlt, hogy a 10. hely mögé már csak csoda esetén kerülhetünk, vagyis már nem (az NB3-as budapesti csapatok kiesésének legrosszabb forgatókönyve esetén sem) tudtunk kiesni a BLSZI-ből. Ezzel a minimális cél teljesítve lett! 

A REAC elleni Budapest kupa elődöntő más meccset hozott, mint a bajnoki. Ennek oka volt a számunkra szokatlan füves pálya és az is, hogy közel egy félidőt – Radócz Ádám kiállítása miatt – 10 emberrel kellett lejátszanunk. Bár a végén Koós lábában benne volt (és maradt is) a győzelem, 0:0 maradt a rendes játékidőben az eredmény (ámbár az is igaz, hogy a REAC igencsak beszorított bennünket a végére). A továbbjutást érő büntetők pedig (2022-höz hasonlóan) most is a mi sikerünket hozta (5:4). Ezzel 3 év után ismét Budapest Kupa döntőt játszhattunk!

A bajnokságból azonban még 6 forduló hátra volt, de a fókusz (a játékosok fejében) már a kupa-döntőre szegeződött. Ez igencsak érződött a hátralévő mérkőzéseken. A 25. (hétközi) fordulóban a Szabadkikötőhöz látogattunk. Bár a rendes játékidőben még vezettünk – az őszi mérkőzéshez hasonlóan – a végén csak kiénekeltek a szánkból 2 pontot (1:1). A még a bentmaradásra hajtó Ludovika érkezett hozzánk és bizony Kocsis Balázs büntetőből szerzett góljával megszenvedtünk a győzelemért (1:0).

Ismét hétközi bajnoki következett, a bajnoki címért menetelő Unione ellen. Egyébként a – kupamérkőzéseket is beleértve – 9 meccses (6 bajnoki és 2 kupa) veretlenségi szériával érkeztünk ehhez a mérkőzéshez. Ebből igazán jó kis meccs kerekedett, nem érdemeltünk vereséget, a vesztünket egy hajrában kapott peches öngól okozta (0:1). Megint csak egy életéért küzdő ellenfelet fogadhattunk a II. kerület UFC személyében. Rettenetes meccset játszottunk, a Fortuna azonban mellénk állt, a 94. percben büntetőből szerzett góllal legalább az egyik pontot otthon tartottuk (1:1).

A 29. fordulóban a dobogós Budafok vendégei voltunk. Bár jól kezdtünk, a végén bedaráltak bennünket az esélyesebb hazaiak (0:2). Az utolsó bajnokin a 2. (akár osztályozót érő) helyért versenyben lévő Csepel látogatott hozzánk, ami végül mindenkinek jó döntetlent hozott. A bajnokság utolsó 43-as bajnoki gólját a meccs hosszabbításában Kocsis Balázs csúsztatta a vendég kapuba (2:2). Egyébként ez volt a keret legrégebbi játékosának, Gergely Viktornak (11 év utáni) búcsúmeccse!

Ezzel végül csapatunk a 10. helyen fejezte be a bajnokságot (ősszel 9., tavasszal a 7. helyen végeztünk). Bár az őszhöz képest 1 pozíciót még rontottunk is a végső helyezésünkön, a mutatóink azért tavasszal javultak. A helyezésben való visszaesés elsősorban a BLSZI tavaszi felbolydulásának, az erőviszonyok jelentős megváltozásának volt köszönhető. A tavaszi 17 ponthoz képest ősszel 23-at szereztünk. Az őszi 5 győzelemhez képest, most 6 alkalommal nyertünk, a 2 döntetlenhez képest, most 5 szerepelt a nevünk mellett és a 8 vereséggel szemben, idén már csak 4 alkalommal szenvedtünk vereséget. A tavaszi tabellán a 7. helyen végzett a csapat és hazai pályán veretlenek maradtunk (8m 5gy 3d 0v) Igaz, hogy a gólszerzésben visszaestünk (az őszi 28 után tavasszal már csak 20 alkalommal találtunk be), viszont 33 helyett, 2025-ben csak 14 gólt kaptunk a bajnokságban.

Mindezek ellenére a hektikus szereplés az egész évünket átjárta. Ősszel és tavasszal is voltak bravúros győzelmeink és megdöbbentő vereségeink egyaránt. Sajnos a hátsó régiós csapatok ellen még mindig túl sok pontot hullajtottunk el (Gázgyár 0:1; II. Kerület UFC 1:2 és 1:1, Issimo 0:0) viszont emlékezetes marad az Issimo elleni fordulatos hazai 4:3 és a Tesi elleni 5:2, a SZAC elleni 2:0 és a REAC elleni 2:1 (egyébként először sikerült nyernünk két mumus, az Issimo és a REAC csapatai ellen). Sajnos jópárszor sikerült az utolsó pillanatokban pontot veszítenünk (Szabadkikötő 2:2 és 1:1; SZAC 2:2; Csepel 0:1). Igaz, volt olyan is, hogy mi szereztünk fontos gólt a meccs végén (Vízművek 3:2 Varga 85p; Issimo Boros 83p; TF 1:1 Varga 86p; SZAC 2:0 Erdős 85p; II. Kerületi UFC 1:1 Kmetykó 96p, Csepel 2:2 Kocsis 93p)

Legjobb góllövőnk idén is Kocsis Balázs lett 14 találattal (az osztály gólkirálya Kulcsár Tamás – Unione – 21 góllal). Tavalyi gólkirályunk ebben a pontvadászatban pont fele annyiszor talált be mint 2023/24-ben (28 gól). Viszont sokkal nagyobb gond, hogy mögötte szinte nincs senki sem! Amig a bal oldali védő Simon Krisztián 8 és belső védő Varga Ruszlán 4 találata abszolúte megsüvegelendő teljesítmény, addig a középpályásainknál komoly hiányérzetünk lehet! A belső középpályások közül Marosi Norbert 0, Erdős Dávid 1, Jakab Richárd 1, Rozsáli Artúr 1 és Radócz Ádám 2 gólt szerzett. Sajnos a szélen sem sokkal jobb a helyzet. Lugosi Tamás 0, Pálmai Zsolt 1, Laukó János 2, Koós Bálint 3 és Micheller Tamás 6 találatot jegyzett. Az előre lépéshez a középpályás (és szélső) góljaink számát mindenképpen növelnünk majd.

A szezon csúcsmeccse azonban még hátra volt. Összességében viszontagságosnak mondható és a helyezésben is minimumot hozó bajnoki idény „megmentője” a Budapest Kupa-döntő  lehetett volna. Azonban nem sikerült a kupa elhódítása, ebben nagyobb részben magunkat okolhatjuk, mert igencsak elrontottuk a döntő második félidejét, amit végül így – egy büntetőből szerzett góllal – a TFSE csapata szerzett meg (1:2). Ezért aztán egy kicsit savanyú lett a szőllő a szezon végére.

Összegezve, az elmúlt évekhez (évtizedekhez képest) komoly változást hozott számunkra ez a bajnoki év. A kispadon történt változások mellett a keret is teljesen kicserélődött. Bár a reményeink nagyok voltak, ismét bebizonyosodott, hogy a jó munkához idő kell. Úgy látszik a nagy ugrás helyett, kis lépések várnak ránk. Nagyon fiatal a csapatunk. Például a Flotta elleni márciusi mérkőzésen a keretünk átlagéletkora 18,5 év volt! A tapasztalatszerzés, a fejlődés idejét pedig nem lehet megspórolni. Nincs mese türelmesnek kell lennünk. Szóval nem volt egyszerű év, de lehet, hogy a következő még nehezebb lesz!

Kiemelendő még a Bódi Béla által felkarolt szurkolói csoportunk hétről hétre fokozódó aktivitása is, ami nagyon sokat jelent a csapatnak. 

A 2025/26-os bajnoki idényt is Sólyom Ferenc (és Örkényi Bence) irányításával kezdjük meg. Kihívásokban pedig most sem lesz hiány. Tovább erősödik a BLSZI! Érkezik NB3-ból a Kelen és a BKV, BLSZ2-ből a Nagytétény és az Ikarus (kiesett a Budai, Gázgyár és a II. Kerület UFC). A bajnok Unione továbbra is marad velünk, a Balatonlellével osztályozót játszó Csepel blaszban maradása is kérdéses (ha marad búcsúzhat a Ludovika is). Mindezek ellenére jó lenne lépegetni előre, visszatérni a tabella első felébe. A bajnokság mellett vár ránk még egy késő nyári Magyar Kupa szereplés és nem mellesleg a jubileumi 50. Budapest Kupa kiírásban való indulás is. A felkészülés július 15.-én kezdődik!

Találkozunk júliusban, addig is mindenkinek jó nyarat és jó pihenést kívánunk!