A BLSZI. 4. fordulójának eredményei, beszámolók és a tabella:

Fotó: Issimo facebook oldal (Issimo-BMTEII)

Eredmények:

Beszámolók:

Könnyed Csepeli siker a Gázgyár otthonában!

Kellemes futballidőben rendezték a BLSZ I. 4. fordulójában a Gázgyár – Csepel-Csep-Gól mérkőzést, amelynek esélyese a bajnoki címet megcélzó XXI. kerületi csapat volt, és a papírforma könnyedén igazolódott.

A Gázgyár megerősített középpályával és védelemmel próbált taktikázni az elejétől kezdve győzelemre törő Csepel ellen, és a mérkőzés első 20 percében nem is nézett ki rosszul a hazai csapat szervezettsége.

A 19. percben azonban második valamirevaló lehetőségéből mégis megszerezték a vezetést a vendégek, egy szögletet követően Menyhei Gergely 16 méteres lövése után a labda egy védő lábát is érintve a Gázgyár kapujának jobb sarkában kötött ki.

A 33. percben a hazaiakra addig nem jellemző felfordulás alakult ki a védelemben, Szabó Gergő is kilépett a kapujából, a labda viszont nem került a birtokába, az a tizenhatos előtt Zsivoczky-Pandel Péternél volt, aki eltolta a kapus mellett a játékszert, majd a kapuba visszafutó védők közé a hálóba lőtt.

Az első félidő 0-2-vel zárult, és a fordulat egyáltalán nem lógott a levegőben, nem is jött. Az 59. percben minden kétség elhárult a 3 pont sorsa felől. Torda Bence visszagurítása után Menyhei Gergely balról 12 méterről visszahúzta a labdát a rövid sarokba. Nagyon szép befejezés volt. 0-3

A 65. percben újabb találatot ért el a Csepel, Torda Bence adott újabb gólpasszt ezúttal Vörös Bencének, aki 13 méterről lőtt a hálóba.

A 74. percben a kék-piros együttes az utolsó döfést is megadta a Gázgyárnak, a szinte még alig pályán lévő Pál András egy látványos támadás végén 15 méterről a hosszú sarokba rúgta a labdát.

A csepeli csapat magabiztos 5-0-s győzelmet aratott a néha szép dolgokat mutató, de a védekezésben többször fellazuló, és az utolsó passzoknál sűrűn hibázó Gázgyár ellen, amelynek ez a mérkőzés még túl nehéz feladat volt.

Nem egyre mentek, haza mégis 1-1-el mentek!

A Budapest-bajnokság I. osztály 4. fordulójában, Rákospalotán megosztozott egymással a pontokon az újonc Issimo és az előző szezonhoz képest eddig feltűnően kevés gólt szerző Budafok II.

Habár a meccsre igyekvőknek az Illyés Gyula utcában kellett lekászálódniuk a 196-os autóbuszról, azt azért költői túlzás lenne állítani, hogy a XV. kerületi Issimo–Budafok II. bajnokin egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. És ha már a tűnél tartunk, azt is feltétlenül érdemes megemlíteni – aki ott volt, tanúsíthatja –, hogy nem „szurkálódós”, odalépegetős, durva összecsapásra került sor a REAC otthonául szolgáló Budai II László Stadionban, sokkal inkább tanulságosra, és nem feltétlenül azért, mert az eredeti időponthoz képest négy perccel később indult útjára a labda. A pályaválasztó újonc kezdte a szombati mérkőzést, méghozzá olyannyira jól, hogy az 5. percben fejessel veszélyeztetett a vendéglátó. A láthatóan kontrára berendezkedő vendéggárda azonban olyannyira nem ijedt meg ettől, hogy szép lassan már a piros-feketék fölényéről beszélhettünk – az más kérdés, hogy mindez az eredményben nem mutatkozott meg, legalábbis a 18. percig. Ekkor a rögzített szituációból jobbról betekert labdára érkezett príma ütemben Fekete Máté, aki a nemrégiben még az élvonalban és az NB II-ben védő Zöldesi Illés kapujának jobb sarkába fejelt – alighanem erre mondják, hogy a jobbnál is jobbat keresett…

Az Issimo nem zuhant össze a váratlan eseménytől, mi több, perceken belül egalizálhattak is volna Szabó Marcellék, ám vagy azért nem tették, mert a budafokiak tizenhatosa előtt egymáshoz nem szóltak, vagy azért, mert a síp maradt néma. Ugyanez nem mondható el a látogató tréneréről, aki olykor a fejét fogta labdarúgói szerény képzelőerővel végrehajtott megoldásait látva, hiszen nem túlzás, az első félidő utolsó negyedórája a Budafoké volt. A három pont viszont nem lett az övé, mert a folytatásban is hiába akadtak nagy helyzetei a BMTE II.-nek, ahogy az lenni szokott, elég volt egy hiba a hajrában, és a 88. percben megítélt 11-est Kindlik Ádám a másik irányba mozduló Ilyés Bátony mellett fejmagasságban a kapu jobb oldalába bombázta. A hátralévő időben nagyobb esélye volt az Issimónak arra, hogy egyről a kettőre, de sokkal inkább a háromra jusson, már ami a gólok, illetve a pontok számát illeti, de az végképp nem lett volna reális – csak legfeljebb még inkább tanulságos.

VÉLEMÉNYÜK SZERINT

Lengyel Iván, a XV. kerületi Issimo sportigazgatója, a betegség miatt hiányzó vezetőedző, Domján Norbert távollétében: „Nyertünk egy pontot, hiszen végig mentünk az eredmény után, mivel az elején kaptunk egy gólt. Volt nagy helyzete a Budafoknak, de mi is kihagytunk két ziccert. Ez egy ikszes meccs volt, szerencsére sikerült megrúgni nekünk is azt az egyet, hogy tényleg döntetlen legyen.”

Pozder Nenad, a Budafok II. vezetőedzője: „A srácok megcsináltak mindent, amit kértünk tőlük. Ami látszott, a kis kapkodást, illetve a néhány pontatlanságot annak a számlájára írnám, hogy a játékosok nagyon szerettek volna bizonyítani. Az előző mérkőzésünkön az utolsó utáni pillanatban kaptunk egy gólt és előtte vagy tizennyolc olyan helyzetet hagytunk ki, amiből ha berúgunk tizenhatot, akkor reális az eredmény. Ezen a találkozón is inkább mi domináltunk, de valahogy az utolsó három méteren belül nem tudunk megoldani szituációkat. Ezen mindenképpen javítanunk kell a következő hetekben, mert nagyon nehéz dolgunk lesz, ha így hullajtjuk a pontokat.”

Czerman Márk, a XV. kerületi Issimo védője: „Kellemes mérkőzés volt. A Budafok is próbált focizni, és ebben mi is partnerek voltunk. Nem lett olyan hű, de nagy tempója a meccsnek, viszont mindkét csapat játszani szeretett volna. 55–45-ös labdabirtoklású találkozó volt ez inkább oda, és bár valamivel lehet, hogy több és nagyobb helyzetei adódtak ellenfelünknek, szerintem megérdemeltük az ikszet a végén.”

Fekete Máté, a Budafok gólszerzője: „Sajnos elég nehéz volt ezt a meccset is átélni, mert nem az első olyan hét, hogy számos helyzetet hagyunk ki. A csapatban sokkal több van. Csináljuk tovább a dolgunkat és a belefektetett munka ki fog fizetődni, ahogy átszakadnak a gátjaink. Szép év várhat még ránk, ha kijavítjuk a hibákat.”

Pestifoci.hu

Issimo – BMTE II 1:1 Óriási helyzetek, nagy tévesések. A Budapest-bajnokság I. osztály 4. fordulójában sokba kerültek a kihagyott budafoki lehetőségek a remekül teljesítő újonc ellen

XV. KERÜLETI ISSIMO–BUDAFOKI MTE II. 1–1 » Lehetett volna fordítva is – szólhatna az örökbecsű, ám a sokat látott Budai II László Stadionban tényleg ez volt a helyzet, amit ugyan nem lehet kapust becsapva gólra váltani, ám a fenti fél mondat különösen igaz volt a játékvezetői tévedésekre.

 

„Ébredj fel, már délután van! Hol volt ez les, te?!” Mintha a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai filmjeiben feltűnő kanyargó autó lenne, úgy kapta az ívet a játékvezetői hármas, pedig még csak a 20. percben jártunk. A lelátó szerény létszámú népe „osztotta” a sporttársakat, nem ok nélkül, mert ez a széria sem moziban, sem otthon a laptop előtt, de még a helyszínen átélve, a Széchenyi téren sem volt nyerő, ugyanis hibás döntések sorozatának lehetett szemtanúja a meccsre tévedő révedő. Az első félidő (majdnem) felénél jártunk csupán, de már volt a „számlán” tévesen megítélt (az újonc Issimo) kapu(já)hoz közeli fault, a nyáron Pesterzsébetről visszatérő, ám újra csak a Budafoki MTE II.-ben futballozó – miközben képességei alapján az első csapathoz kellene tartoznia… – Fekete Máté egyébként pompásra sikeredett fejesgólja (csakhogy a találatot megelőző szituációnál nem az történt, ahogy az ítélet szólt…), és ezzel el is érkeztünk a 20. minutumhoz. A Budafok 16-osán belül járunk, 11-es! Ezt gondolja mindenki, de ahogy sípszó nincs, úgy büntető sincs, mert az asszisztens lest jelez. Nem álltunk vonalban, de az arcokat elnézve olybá tűnt, ezt megúszta a Promontor utcai legénység… 

És mintha a FINA budapesti „vizes” világbajnokságán lennénk, azt látjuk, hogy kisvártatva megúszta az Issimo is, mert bár jóllehet, a félpályánál csak kicsit járunk túl, ám ha Szabó Marcell szabálytalansága nincs, a Budafok előtt szinte biztosan gólhelyzet adódott volna, az pedig ugyebár nem sárga lap… 

Nem nagyon volt idő ezen elmélkedni, hiszen a csapatok szerencsére tettek róla, hogy ne így legyen. Az első félóra végén, a nyáron az újonchoz csatlakozó Zöldesi Illés mutatta meg, hogy a fővárosi élvonal sem különbözik a honi első osztályú bajnokságtól: ha védeni kell, akkor védeni kell. Márpedig a találkozót jobban kezdő pályaválasztótól az idő múlásával egyre inkább átvette az irányítást a látogató, amely sokszor helyzetbe kerülve, de azok közül csak egyet értékesítve a fentiek tükrében is megérdemelten vonulhatott egygólos előnnyel a szünetre. 

Ha a betegség miatt ezúttal hiányzó Domján Norbert vezetőedzőt helyettesítő Lengyel Iván sportigazgatón múlik, alighanem személyi változásokat eszközöl a pauza során, ám mert féltucatnyi labdarúgójára nem számíthatott az Issimo, a szakmai stábnak meg volt kötve a keze. A pályán lévők lába azonban szerencsére nem, így a 67. percben bedobás utáni hatalmas lövésnek lehettünk szemtanúi, csakhogy a labda a léc fölött hagyta el a játékteret. A mérkőzést abszolút sportszerű keretek között, kulturált formában végigkommentáló vendégedző, Pozder Nenad száját a 80. percben például semmi nem hagyta el, meglepetésre mégis kikocogott hozzá a síp indiszponált gazdája, hogy sárga lapot adjon – talán ő sem tudja, miért… 

A Budafoki MTE II. labdarúgói viszont most már tudják, hogy a kihagyott helyzeteket, az elszórakozott, három méterről sem gólra váltott ordító lehetőségeket a futball megbünteti. Elég volt egy hiba a véghajrában, így a 88. percben 11-eshez jutó Issimo köszönte a lehetőséget, a labda mögé álló Kindlik Ádám pedig a balra mozduló Ilyés Bátony mellett magasan a kapu jobb oldalába bombázott. Ezt a gólt megérdemelte a lelkesedésből jelesre vizsgázó, szimpatikusan küzdő újonc, amelynek ha mázlija van, a ráadás pillanataiban a győztes találatot is megszerezhette volna. Ami pedig az összecsapás egészét illeti, a küzdelem mellett akadtak szép megoldások és megannyi helyzet mindkét oldalon, avagy nem volt ez rossz a pályán lévőktől, ugyanakkor sokkal jobb játék…napot kívánunk mindkét együttesnek az előttünk álló hétvégére – kár lenne tagadni, rájuk fér!

A MECCS …beszólása: Az első félidőből még negyedóra sem telt el, amikor a vendéggárda szinte az egész találkozón talpon lévő vezetőedzője, Pozder Nenad így kiáltott fel: „Jó beadás, kicsi!” Amint megtörtént az ívelés, halkan csak annyit mondott: „Ez nem jó beadás…”

…találkozása: Régi ismerősök meccse volt a múlt szombati, hiszen Czerman Márk (balra), a XV. kerületi Issimo SE-t erősítő, és ha kell, több poszton is bevethető 33 éves futballistája, valamint Pozder Nenad, a Budafoki MTE II. 44 esztendős edzője a 2010-es évek elején csapattársak voltak az akkor még a Pest megyei I. osztályban szereplő Tura VSK-ban. Mindezzel kapcsolatban a pályaválasztót erősítő futballista az alábbiakat mondta: 

Nagyon jó érzés volt Nenivel találkozni, örültem neki, illetve annak is, hogy egy ilyen játszós és baráti csapatot rakott össze, nem afféle szúrós és agyonrúglak típusú focit játszanak – fogalmazott közvetlenül a bajnoki meccs után CZERMAN MÁRK. – Nem is azt mondom, hogy presztízs volt nekem, hiszen szeretem azokat az embereket, akik az őszinteséget képviselik, mert én is ilyen vagyok.

…beugrója: A neve fogalom Pasaréten – csakúgy, mint legendás édesapjáé, a Honvédhoz ezer szállal kötődő Faragó Lajosé Kispesten –, ám fájdalom, a Pénzügyőrtől tavaly novemberben elbúcsúzott. Hogy mi a trendi és mi nem, azon persze lehet vitatkozni, azon viszont aligha, hogy a PSE-nél manapság már alig találni a pasarétiekhez kötődő sportszakembereket. Hogy Faragó Zoltán nem végzi rosszul a munkáját, azt jelzi, hogy idestova három hete érkezett a felkérés az Issimótól, amit elfogadott. A Budafok II. elleni összecsapáson volt is dolga a kitűnő masszőrnek, hiszen Szabó Marcell bokáját hosszú ideig kellett ápolnia.

…korelnöke: Jóllehet, bármennyire is hihetetlennek tűnik sokaknak, csak vonalas telefonon lehet elérni, az egykori kiváló balszélső, az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző válogatottunk tagja, a Budafokon 1975 és 1979 között futballozó sportember, az Újpesten több mint másfél évtizedig masszőrként dolgozó Tóth Kálmán fiatalosabb, mint azt bárki hinné. A 78 (!) évesen is aktív masszőrnek az Issimo elleni találkozón nem volt különösebb dolga, ám abban biztosak vagyunk, ha lett volna, a lehető legjobban megoldja. 

Foci a köbön

Tabella: