Kérdez-felelek Gyurkó Tamással!

A kérdésekre az Év Labdarúgója 2024 győztese, Gyurkó Tamás válaszolt:

6 éves koromban Újpesten, az UTE-ban kezdtem el megismerkedni a sportág alapjaival, ahol szűk 4 évet pallérozódhattam. Ezt követően két komolyabb sérülés, és közel egy év kényszerpihenő után egy másik IV. kerületi csapat, az Újpesti Haladás kötelékébe kerültem, ahol ismét egy nagyobb lélegzetvételű időszak következett. A legszebb utánpótlásévemet viszont már Zuglóban töltöttem, ahol a BVSC U17-es csapatával nyertünk bajnokságot a koronavírus árnyékában. Innen elévülhetetlen emlékekkel, és már némi felnőtt tapasztalattal álltam tovább a Vasas Kubala Akadémiára. Bár kevesebbet játszottam, így is rengeteget fejlődtem az ott eltöltött időszak alatt, ezért is fájó, hogy ideje korán kettétörtem a már felnőtt megyei I. osztályú Gyömrőbe igazolásommal. Egy szakmailag és emberileg is kérdőjeles közegbe kerültem, az egyetlen pozitívum, hogy 18 évesen  végigjátszhattam életem első felnőtt szezonját. A következőt pedig már Óbudán kezdhettem meg.

2023 nyarán kerültél a 43-as kötelékébe. Milyenek voltak az első benyomásaid a csapatról?

A kudarcba fulladt gyömrői év után nagyon fontos volt, hogy felnőtt pályafutásom alkonyán a következő már ne ballépés legyen, és azt gondolom, hogy az Építőkbe igazolással ezt maximálisan sikerült elkerülni. A szintén ezen a nyáron csapathoz kerülő barátom, Unger Vendel korai tapasztalatai sokat nyomtak a latba, és nem is kellett csalódnom, hiszen végtelenül rendezett körülmények, és egy fantasztikus öltöző fogadott, telis-tele értékes emberekkel, akik alaposan megkönnyítették a beilleszkedést.

Megérkezésed óta a 13-as mezszámban láthatunk téged a pályán, van ennek bármiféle különleges oka?

Korábban több állomáshelyemen is 6-os mezszámban játszottam, kijelenthető, hogy ez a legkedvesebb szám az életemben. Viszont a csapatkapitány, Gergely Viktor által már foglalt volt, így esett a választásom a 13-asra, ami sokak számára babonával bír, nekem viszont kellőképpen különleges szám. A miértjének titkát őrizze az én babonám.

Az első évedben 26 bajnoki mérkőzésen játszottál a csapatban. Végül a 8. helyen zártunk. Hogyan értékeled ezt a évet?

Csapatszinten egy felemás bajnoki évet tudhattunk magunk mögött, aminek a végén azt gondolom, hogy a tabella ebben az esetben a közhelyt erősítve valóban nem hazudott. A mögöttünk levőket nagy százalékban legyűrtük, viszont a felsőházas csapatok ellen egész évben hiányzott a jó teljesítmény, ami elengedhetetlen lett volna a merészebb álmokhoz. Személy szerint bár nagyon jól sikerült a felkészülésem, sajnos egészségügyi okok miatt csak néhány forduló elteltével léphettem pályára tétmérkőzéseken is a csapatban, ami után némi időbe telt, hogy újra felvegyem a ritmust. A tavaszt szerencsére már végigjátszottam, így bizakodva tekintettem az új idény elé.

Ősszel új edzőnk lett és tulajdonképpen kicserélődött a fél csapat. Te szinte már régi játékosok közé tartoztál. Milyen volt ez a szezon?

Nagyon izgalmasan alakult a nyár, hiszen valóban jelentős vérátömlesztésen esett át a csapat, új edzővel, és egy kezdőcsapatnyj új játékossal. Azt gondolom, hogy a nyáron nemcsak kiváló futballisták, de nagyszerű karakterek is érkeztek az öltözőbe, ez elmondható a rutinosabb érkezőkről és a tehetséges fiatalokról egyaránt. Ezért is óriási arculcsapás és csalódás az őszi szereplésünk, hiszen jócskán alul teljesítve ismét a hamisítatlan középmezőnyben találjuk magunkat. Az okokat most kár lenne boncolgatni, ami biztos, hogy a csapat a valódi arcát, és a benne rejlő potenciált csak két-három mérkőzés erejéig tudta megmutatni, gondolok itt különösképpen a Szabadkikötő, Testvériség meccsekre, vagy épp a bajnokaspiráns REAC elleni második félidőre. A jelenlegi Építőknek nem a szürke középcsapatok közt van a helye, és azon leszünk, hogy ezt a tavasszal a pályán is bebizonyítsuk.

Ebben a félévben középről inkább szélre kerültél. Hogyan érezted magad ezen a poszton?

Kissé kalandos úton kerültem az ősz elején a szélső védő posztra, de utólag nagyon hálás vagyok azért, hogy így alakult, hiszen új távlatokat nyitott saját magam előtt is. A mai modern futballban a szélső védőé az egyik legizgalmasabb poszt, hiszen gyakorlatilag elvárás, hogy a védőfeladatai mellett a támadásokat is előszeretettel segítse, én pedig nagyon élveztem, hogy a korábbiaknál többször tűnhetek fel az ellenfél kapuja közelében. Úgy érzem, hogy bizonyos erényeimet jobban kidomborította a szélen való játék, így, ha a közeljövőben ismét arra kerülne sor, szívesen futballoznék a vonal mellett.

Az egész évet tekintve 26 mérkőzésen léptél pályára és az átlagok alapján (6,019) te lettél az Év Labdarúgója. Gondolom futball szempontból nem vagy elégedetlen a 2024-es esztendővel?

Jó a megfogalmazás, hiszen elégedetlen valóban nem lehetek az évvel, álszerénységre is vallna ezt mondani, mégis alakulhatott volna még kerekebbül a futballesztendő. Rosszul érintett, hogy sérülés miatt az utolsó három mérkőzésen már csak külső szemlélője lehettem a csapat szereplésének, és bár védőként nem ez az elsődleges feladatom, ősszel a gól sem jött össze, ami miatt szintén maradt bennem hiányérzet. Alapvetően a fiatal játékosok sajátja, hogy igencsak hullámzó teljesítményre lehetnek képesek, így az mindenképp bíztató, hogy a visszajelzések alapján is tettem egy nagy lépést a kiegyensúlyozottság felé, és sikerült jelentős negatív irányú kilengés nélkül zárni az évet. A teljesítményem elismeréseként kapott díjat pedig azon szeretteimnek szeretném ajánlani, akik feltétel nélkül bíznak és hisznek bennem, ez a kitüntetés az ő támogatásuk gyümölcse is.

2025 új év, új kihívások és nem mellesleg (ismét) új edző a csapatnál. Állunk a kupában és van mit törlesztenünk a bajnokságban. Mit vársz magadtól és a csapattól a tavaszi szezonban?

Hiszek benne, hogy az ősz folyamán elhulajtott pontokat a tavasszal hatványozottan megszerezzük, ezzel közelítve az élbolyhoz. Eszem ágában sincs hátrafelé tekintgetni, és bár a pontokat nézve még közelebb is van a veszélyzóna, nem gondolom, hogy a csapatban van még egy félszezonnyi komoly alulteljesítés. Ami a kupát illeti, nem is lehet kérdés, hogy a lehető legmesszebb szeretnénk jutni, ami ebben az esetben a sorozat megnyerését jelentené. Néhány jelenlegi csapattársam már átélt hasonlót a csapat három évvel ezelőtti kupasikere alkalmával, szeretném én is megélni ennek a varázsát, ebben a szellemiségben várom a rossz emlékű BEAC elleni februári rajtot. Az új vezetőedzőnek nem lesz könnyű dolga, hiszen viszonylag rövid idő áll rendelkezésre a tétmeccsekig, de azt gondolom, hogy az osztályban a legjobbakhoz közelítő garnitúrát örökölhet meg elődjétől. Egyénileg semmi más nem lehet a célom, mint egészségesnek maradni, és a tavaszi Építőkben is meghatározó szerepet betölteni. Szeretnék továbbra is hétről-hétre játszani, utána jöhet minden más.