MK selejtező, 2. forduló: PESTSZENTIMREI SK – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 4:0 (2:0)

2017.08.09. szerda 17:45, Vilmos Endre sportközpont:

Szendrei 5 –

Juhász 4 (Varga 64p 4), Pásztor Á. 4, Kóródi 4, Gergely 5 –

Mészáros 4, Keglovics 5, Szabó Zs. 4 (Kablawi 60p 5), Balazsin 5 –

Kocsis 4 (Nagy D. 51p 0), Vécsi 4

Sárga: Keglovics (18p), Balazsin (20p), Kóródi (31p), Szabó (38p)

Dr. Hevesi Tamás:“Egy motivál és egy motiválatlan csapat összecsapása máshogy nem is végződhetett. Ami külön fájó, hogy ráadásul még buták is voltunk. Képtelenek voltunk a meccs közben változtatni, fejben helyrebillenni. Kakaskodtunk, vitatkoztunk, de nem futballoztunk. Hagytak bennünket kizökkenteni, aztán már mi magunk lettünk a saját magunk legnagyobb ellenségei. Jellemző, hogy már az első negyedóra végén arról tanakodtunk a kispadon, hogy milyen módon tudnánk kihasználni leggazdaságosabban a három cserelehetőségünket. Remélem, hogy jókor jött ez a pofon és legalább saját kárunkból tanulunk a bajnoki rajtig.”

Molnár Zoltán (a PSK vezetőedzője): „Nagyon erős ellenfelet sikerült legyőzni, amely tavaly nem véletlenül lett második a BLSZ1-ben. Ezen a napon úgy érzem, hogy mi voltunk a jobbak. Büszke vagyok a csapatomra, és nagyon örülünk a továbbjutásnak. Ez volt a célunk, és készülünk a következő fordulóra!”

Rendhagyó helyen és időpontba került sor a Magyar Kupa selejtezőjének 2. fordulójára. A hazaiak pályáját felújítják, ezért került a mérkőzés a Vilmos Endre sportközpont füves pályájára. A kezdés pedig nem túl baráti 17:30 lett, ami azt jelentette, hogy már legkésőbb 15-órakkor indulni kellett a munkahelyekről, hogy a 16:30-as találkozóra odaérjenek a játékosok a Ferihegy közelében lévő volt Malév pályára.  Sajnos ez a gyakorlatban nem igazán sikerült, 15 perccel a kezdés előtt még volt érkező a csapatból. A mieink keretéből, a szokásos, állandó sérültek mellett Demeter nyaralás miatt hiányzott. A hazaiak fiatal csapata az elmúlt 1 évben sokat fejlődött. Ez a két csapat egymás elleni eredményeiben is megmutatkozott. A bajnokságban tavaly 4:1-re, tavasszal 3:2-re, nyertünk, de néhány hete edzőmérkőzésen már 3:3-lett a végeredmény. A hazaiak a kupa 1. fordulójában a szintén Blsz1-es Kelent búcsúztatták 3:0-al.

Sajátos volt még, az amúgy sem tökéletes füves pálya „szántási” módja, a fű nyírása közben komoly barázdák kerültek a játéktérre, ez tovább nehezíthette a folyamatos játékot. Óvatosan kezdtek a csapatok. Ennek ellenére az első percekben Balazsin révén több alkalommal is a védelem mögé tudtunk kerülni a bal szélen. Ezek közül egyszer a visszagurítás meg is találta Vécsit, akinek 8 méteres lövése egy védőről fölé pattant. Az 5. percben egy nagy hiba után előnybe kerültek a hazaiak. Juhász ügyetlenkedett a jobb bekk pozícióban, a tőle elcsent labdát a hazaiak szélsője az alapvonalról visszagurította és a rövid ötösön érkező Cséka a belsőinket megelőzve a kapu közepébe helyezett 0:1. A korai gól, a hidegzuhany után két Vécsi akció futott a pályán. Csapatkapitányunk előbb Mészárostól kapott jó labdával került helyzetbe az ötösön, de lövés helyett kicselezte magát onnan. A második alkalommal viszont már jó döntést hozott, nem rajta múlott, hogy nem lett gól a helyzetből. Bevezette a labdát egészen az ötös-alapvonal találkozásáig, onnan a kapus felett hosszú oldalra löbbölt, az átadás a hosszú kapufánál egyedül találta Balazsint, akinek 1 lépésről sikerült eltalálni a kapuba tartózkodó egy szem védő lábát!

Már ekkor látszódott, hogy ma nem vagyunk a helyzet magaslatán. sokszor lassan körülményesen szövögettük az támadásainkat. A tanácstalanságot az is mutatta, hogy a legtöbb esetben felíveléssel, beíveléssel kísérleteztünk ami semmiképpen se a mieink játéka. Ennek ellenére, majdnem egy beívelés, egy Balazsin szöglet után sikerült egalizálni, de Pásztor 6 méteres bólintását Ilcsik bravúrral ütötte ki a bal alsó elől. A folytatásban a hazaiak is veszélyeztettek, előbb egy távoli lövéssel, ami kiperdült Szendrei kezéből és alig pattant fölé, később pedig egy megugrás után, aminek körülményei jellemző volt az egész csapat aznapi mentális állapotára. Történt, hogy egy Szendrei kirúgás után a hazai térfél közepén Nagy fejelte vissza a mezőnybe a labdát, ami 30 métert gurult, pattogott a pálya közepén, senki nem ért hozzá (!), amíg a térfelünk közepén egy hazai támadó „felszedte”, majd a kapu felé fordult és végül a 16-oson belül csak a kifutó kapusunk tudott csak üggyel-bajjal tisztázni előle.

A félidő hajrájában egy szerencsés góllal megduplázta az előnyét a Pestszentimre. A 38. percben egy jobb oldali szöglet után a rövid ötös előterében Gergely és Vécsi egyszerre akart tisztázni, de a labdával egymást rúgták meg, a lecsorgó Erdei elé került, aki köszönte szépen és 5 méterről a kapunkba passzolt 0:2. Sajnos sem dinamikában, sem mentálisan nem voltunk ma toppon. Kívülről úgy tűnt, hogy a hazaiak jobban akarják ezt a győzelmet. Harcosabbak és koncentráltak voltak ezen a napon. Ők a győzelemért mentek, miközben a mieinket sokszor sikerült sok apró (vagy aprónak látszó) szabálytalansággal kizökkenteni. Miközben a mieink a felesleges kis csatáikat vívták az ellenféllel, vagy éppen a játékvezetőnél reklamáltak, az ellenfél játékosaik visszaértek, vagy éppen elrúgták a labdát, ezzel tördelve a játékot. Fordulás után sem sokban változott a játék képe. Talán csak annyiban, hogy most már egyértelműen áttevődött a játék a hazaiak térfelére. De ez sokkal inkább a hazaiak visszahúzódó taktikájának, mint a mieink nyomásának volt köszönhető.

Lehetőségünk sem adódott túl sok a felzárkózásra. A félidő közepén Vécsi egy 20 méteres bal lábas lövéssel veszélyeztetett, amit a kapus látványos vetődéssel a kapu bal oldala elől szögletre ütött. Nem sokkal később Mészáros beadása után ismét Vécsi került helyzetbe, de 5 méterről tiszta helyzetben gyengén fölé fejelt. A hazai kontrák viszont ültek. Talán ha három alkalommal veszélyeztettek a második játékrészben, de abból további két gólt is szereztek. Hiába voltunk hátul létszámfölényben, messze voltunk az emberektől, így a lendületből érkező játékosokat sokszor csak kínkeservesen tudtuk megállítani.

Így aztán a 81. percben egy bal oldali elfutás és vissza visszagurítást után még menteni tudták a belsőink az érkező támadó elől, de a lecsorgót a második hullámban tisztán érkező Zeis 12 méterről, kapásból a rövid alsó sarokba vágta 0:3. Hamar jöhetett volna a 4. is, de egy hasonló tiszta helyzetből most magasan fölé szállt a labda. A 90. percben jött a kegyelemdöfés, egy nem túl bonyolult akciót sem sikerült lekövetniük a védőinknek, ennek végén Balázs 11 méterről laposan a hosszú jobb alsóba lőtt 0:4. A hosszabbítás perceiben összejöhetett volna a szépítés, de Keglovics betörése és akasztása után megítélt büntetőt, Vécsi flegmán, amolyan Panenkásan a felső lécre pörgette.

Minden fél évben van egy olyan meccsünk, amikor nem egy-két játékos, hanem a teljes csapat csődöt mond. Reméljük mos ezzel letudtuk azt. Rendkívül lassan, körülményesen és tanácstalanul játszottunk végig. És ezen a mérkőzés közben sem tudtunk változtatni. Talán még felvillanásaink sem voltak. Szinte a párharcok mindegyikét elvesztettük. A hazaiak jobban akartak és ami legalább ennyire fontos, láthatóan fejben is jobban ott voltak ezen a mérkőzésen. Külön fájó (és meglepő) meghatározó embereink kilátástalan játéka. Vécsi és Szabó Zs. nagyon harmatos volt, de Kóródi és Mészáros sem lehet büszke erre a napra. Ezzel véget ért számunkra a Magyar Kupa szezon, nem tudtuk megismételni a tavalyi menetelést. Sok sikert kívánhatunk a Pestszentimrének, megérdemelten jutottak tovább.

További eredmények:

Hidegkút – TFSE 0:1

Hegyvidék – RAFC 1:1 büntetőkkel 5:6

Újbuda – Gázgyár 2:0

Testvériség – Vízművek

II. Kerület UFC – Unione