Mol Magyar Kupa 1. forduló: MÁRTÉLY SK – 43. SZ. ÉPÍTŐK SK 0:1 (0:0)

Sz. Varga 5,5 –

Kovácsréti 5, Gyurkó 5,5, Varga R. 5, Scheiber 5 –

Jakab 5,5, Kmetykó (csk) 5,5, Radócz 5 (Mártonfi 57p 6)

Erdős 6 (Pálmai 77p 0), Kocsis 6 (Ancsin 90p 0), Laukó 6

további csere: Meszlényi, Csillag,

Gól: Kocsis (64p)

Gólpassz: Mártonfi

Sárga: Jakab (65p), Laukó (75p), Kmetykó (81p)

Sólyom Ferenc (vezetőedző):”Tisztességgel megbirkóztunk a kritikán aluli pályával, és a nagyon színpatikus ellenféllel! Dicséret illeti a játékosokat, hogy próbáltak alkalmazkodni a körülményekhez, és a játékkal törődtek. Ennek eredménye, hogy sikerült a továbbjutás!”

Örkényi Bence (asszisztens edző):”Nagyon küzdelmes, nehéz mérkőzést játszottunk. A legfontosabb, hogy a sikerült a továbbjutás. Köszönjük szépen a Mártély csapatának a vendéglátást és sok sikert kívánok nekik a szezonra.”

Nagy kalanddal indult a 2025/26-os szezon. A „tavalyi” Budapest kupa szereplésünknek köszönhetően, 3 év után ismét Magyar Kupa mérkőzéssel nyithattuk meg az idényt.

Ellenfelünk a Csongrád-Csanád Vármegyei II. osztályú Mártély csapata volt. Aktuális ellenfelünkről előzetesen csak igen keveset tudtunk. Talán csak annyit, hogy az előző pontvadászatban a 3. helyen végeztek, meg hát, hogy 2,5 óra hozzájuk „lelérni”.

Ezért is, vasárnap 11:30-kor gyülekezett a csapat a III. Kerület TVE sporttelepen és 12-kor már indult is a busz a mérkőzés helyiszínére. Mondjuk a busz is megért egy misét…

Sajnos igencsak szűkös kerettel vágtunk neki a nagy útnak. Mondhatjuk, hogy kissé korán talált meg bennünket ez az első tétmérkőzés. A vezetőség még teljes erőbedobással dolgozik a távozók és leállók pótlásán és az újak közül pedig jópáran még folyamatban lévő átigazolásnak minősülnek (Oláh, Borbély).

Mellettük, Molnár Dávid, Bereczki sérülés, Csesznok, Marosi nyaralás, Tóth M. pedig egyéb elfoglaltság miatt nem tarthatott a kerettel. Így mindössze 16 játékos (2 kapus és 14 mezőnyjátékos) alkotta a keretet.

Ha azt gondoltuk, hogy fel vagyunk készülve mindenre, akkor tévedtünk. Mártélyon elképesztő körülmények vártak. Mind az öltöző, mind a pálya látványa visszarepített bennünket a legendás 80-as évekbe. Korábban sokszor alaptalanul használtuk a „libalegelő” kifejezést, de ez most tényleg igaz volt erre a játéktérre.

Na de ennyit a kesergésből, mert minden másban nagyon kellemes hatások értek bennünket. 

Az első 20 perc az ismerkedésről szólt. Fölényben játszottunk, folyamatosan a hazai térfélen pattogott a labda. Ismerkedtünk a talajjal és szenvedtünk is tőle rendesen. Elsősorban a pontrúgásokban lett volna lehetőség veszélyt okoznunk, de ezek meg igencsak pontatlanok voltak.

Az első igazi lehetőséget a 21. perc hozta el. Ekkor Laukó bal oldali beadása teljesen tisztán találta Kocsist középen, akinek 4 méteres léc alá tartó fejesét Papp D. bravúros reflexszel fölé ütőtte!!!

A 26. percben megrázta magát a hazai csapat. Egy gyors bedobást Papp E. kapott meg a jobb szélen, egy-két befelé csellel felfűzte Vargát és Kovácsrétit, majd 14 méterről egy kicsit eltörve a labdát a rövid sarok mellé lőtt!

A 39. percben Erdős 35 méterről végezhetett el szabadrúgást a „hulló falevél” jellegű lövése (kapu elé ívelése) meglepte a – hátráló – kapust, a labda a keresztléc éléről pattant a kapu elé, ahol a védők reagáltak gyorsabban és szögletre mentettek!

A 41. percben Kocsis egy kényszerítőt követően gyorsított kapura, de összezártak előtte a védők, így a támadónk nem jutott a büntetőterületen belülre.

A félidő utolsó momentuma is a miénk volt. Laukó bal oldali szögletére Varga érkezett a hosszún és 1 lépésről, a kapufa mellől, mellé sodorta a labdát!!

Az első játékrész a mieink nyomasztó és egyben meddő fölényével telt. Igyekeztünk ugyan járatni a labdát, de ez nem egy labdajáratós pálya volt. Finomkodásnak pedig nem volt helye, ennek ellenére szokszor, egyérintőből nyesegettünk, pörgettünk, ráadásul túl keveset mentünk kapu felé is. A pontrúgások viszont veszélyesek lehettek volna, de ezek pedig nem igazán sikerültek.

Fordulás után az első lehetőségek a hazaiak előtt adódtak.

A 48. percben egy szabadrúgást a saját térfélről ívelhetek fel fekete mezesek. A hosszan szálló labda teljesen egyedül találta (!) a 16-oson belül Papp Ernőt, a szélső támadó mellre vette a labdát, majd félfordulásból a kivetődő Sz. Varga mellett fölé bombázott!!

Az 50. percben ismét a hazaiak kiváló bal oldali támadója veszélyeztetett. Papp E. most a bal szélen ültette hintába Kovácsréti-Varga kettőst, majd az alapvonal közeléből, éles szögből centikkel lőtt a hosszú jobb alsó mellé!!

A gól előtti pillanat. A szabadrúgás mögött, Laukó és Mártonfi.

Végül Mártonfi rúgta el a labdát…

A 64. percben megszereztük a vezetést! Kovácsréti cselezgetett befelé a 16-os jobb sarka közelében amikor akasztották. A 18 méteres szabadrúgás mögé a csereként pályára lépő Mártonfi állt és a sorfal fölött a rövid sarok irányába nyeste a labdát, amit kapus vetődve maga mellé ütött, amire Kocsis reagált a leggyorsabban és egy lépésről, a kapufa mellől a léc alá vágta a labdát 1:0!

Mezőnyjáték következett, a pálya középső harmadában „birkóztak” egymással a csapatok. Bár a szándék megvolt, de a kapuk egyáltalán nem forogtak veszélyben. Sem a hazaiak direkt támadásai, sem a mieink kontrái egyáltalán nem ültek.

A 84. percben Pálmai forgolódott a büntető területen belül, majd ballal 14 méterről méterekkel a kapu hosszú bal oldala mellé lőtt.

A 88. percben megint csak Papp E. cselezgetett balról befelé, de végül gyengén, laposan lőtt, amit Sz. Varga könnyen szedett fel.

A 89. percben Kocsis előtt adódott két lehetőség. Azonban elsőre a 16-oson belül Pálmai ellőtte előle a labdát(!?), másodjára pedig kedvező lövőhelyzetben 17 méterről (a pálya adottságai miatt) magasan fölé lőtt.

Összességében egy rendkívül sportszerű, de férfiasan kemény mérkőzésen a minimális célt, a továbbjutást teljesítettük. Nem játszottunk jól, de erre a pálya, a körülmények nem is adtak lehetőséget. Az első félidőben nagy, de jobbára meddő fölényben játszottunk, a második játékrész már kiegyenlítetettebb játékot hozott.  Talán több direkt, előre futballal, átlövéssel és pontos beadással (és érkezéssel) könnyebbé tehettük volna a dolgunkat. Mi viszont a nehezebb utat választottuk, sok kis (oldal) passzal, labdajáratással próbálkoztunk, ami ezen a játéktéren eleve halálra volt ítélve.

A hazaiak rendkívül fegyelmezetten játszottak, nehéz volt áttörni a védelmi vonalukat. A bal szélről induló Papp Ernő pedig egymaga veszélyes tudott lenni, bizonyítva, hogy a tavalyi szezonban szerzett 54 gólja egyáltalán nem a véletlen műve volt.

A hazaiak sportszerűség mellett példát mutattak alázatból, futball szeretetből. Rendkívül szerény körülmények között léteznek, de csinálják, akarják a focit. És nem mellesleg tudnak is futballozni. Kívánjuk nekik, hogy sikerüljenek a felújítási terveik, mert ez a Csapat megérdemeli a jobb körülményeket, egy jobb létesítményt.

Az pedig egy külön misét is megér, hogy a budapesti agyonszabályozott körülményekkel szemben, itt minden a sportszeretetről, a szurkolásról szólt. A szépszámban megjelenő nézők sportszerűen buzdították a sajátjaikat. Itt nem volt (komoly) beszólás, itt nem volt konfliktus. Itt csak baráti, családias hangulat. Jó volt látni az a sok kisgyermeket, akik a szünetben és a meccs végén örömmel vették birtokba a pályát. Ez Budapesten komoly büntetést érne!

A neheze azonban még hátra volt, mert az „uszodai” szállításra alkalmas busz igazi lélekvesztő volt, szerencsére hazafelé legalább a kondenzvíz nem folyt a fiúk nyakába, ellenben sörből nem volt hiány.

Köszönjük, hogy a szurkolóink ilyen szépszámban elkísértek és buzdítottak bennünket! A kaland folytatódik. A 2. forduló sorsolása augusztus 7.-én csütörtökön lesz majd.