Összegzés a 2022/23-as bajnoki szereplésről:

Véget ért a 2022/23-as BLSZI-es bajnoki pontvadászat. A mieink végül az őszi 5. helyet megtartva a végelszámolásnál is az 5. pozícióban végeztek. De micsoda különbség volt a két szezon között!

Ősszel 33 pontot gyűjtöttünk (11gy -d 4v) és a gólarányunk 46:14 volt. Mindössze 2 pontra voltunk a 3. és 6 pontra az 1. helytől. De méginkább szemlélteti a kiváló szereplésünket, hogy az őszi 15 fordulók több mint egyharmadában vezettük a tabellát és csak az utolsó fordulóban nem voltunk dobogón! 6 alkalommal 1. (1., 8., 9., 10., 12. és 13. fordulóban), szintén 6 alkalommal 2. (2., 4., 5., 6., 7. és 11. fordulóban), valamint 2 esetben a 3. pozíciót foglaltuk el (a 3. és a 14. fordulóban). Emellett több mérkőzésen egészen ellenálhatatlanul futballoztunk, jópár ellenfelünkre súlyos vereséget mértünk (TF 4:0, Vízművek 5:0, RKSK 7:0, SZAC 8:1, Szabadkikötő 4:1, Csepel UP 5:1). Az, hogy mégsem tudtunk dobogón telelni az elsősorban a rangadókon való gyengébb szereplésünknek köszönhető, ugyanis azokon csak a végső győztes Unione csapatat sikerült legyőzni (1:0), a többi mérkőzésen kikaptunk.

Az első  5 helyezett jócskán elszakadt a többi csapattól és borítékolható volt, hogy tavasszal ők osztoznak majd a dobogón. Mindenesetre az elmondhattuk 2022 végén, hogy emlékezetes éven voltunk túl. A tavaszi Budapest Kupa győzelem, majd az ezt követő kiemelkedő őszi menetelés örökre beírta magát az egyesület történetkönyvének legszebb lapjai közé.

Ezzel szemben a 2023-as tavaszi szezonban már csak 22 pontot gyűjtöttünk, (-4), 6gy, 4d, 5v lett a mérlegünk és a gólarányunk is negatívba ment át 26:29. A tabellán sem sikerült tavasszal már egyetlen egy alkalommal sem a dobogóra felkapaszkodni, jobbára végig az 5. helyen ragadtunk. Pedig a végső győztes Unione kivételével az egyik élbolyhoz tartozó csapat (REAC, Csepel-Csep-Gól, Budafok II) sem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.

Jól kezdtük a 2023-at, ha nem is sziporkázva, de nyertünk a TF (2:1) és a Vízművek (3:0) ellen, aztán ismét nem sikerült nyernünk az Issimo ellen (3:3), de a Pestszentimre elleni meccset hoztuk (4:2). Ezzel több pontot szereztünk a tavaszi rajton, mint ősszel, a bajnokág ugyanezen szakaszában. A bajnoki szezon középső harmadában viszont volt egy gyenge sorozatunk, amivel el is dőlt, hogy kiszállunk az éremért küzdők táborából (Ikarus 1:1,Unione 0:3, RKSK 3:3, SZAC 0:3, Gázgyár 2:3). Hiába szedtük össze magunkat a bajnokság hajrájára, az már csak a pozíciónk megtartására volt elegendő.

Hogy ennek mi volt az oka? Nyilvánvalóan objektív és szubjektív okok egyaránt számbavehetőek. Az objektív okok közül talán a legjelentősebb, hogy az előttünk végző csapatok jobb anyagi (és infrastruktúrális) lehetőségei következtében sokkal kiegyensúlyozottabb kerettel rendelkeztek, nagyobb merítési lehetőséggel. Ezzel szemben a mieink tavasszal nem számíthattak a 16 gólos Kovácsra, a középpályán meghatározó Demeterre és a kapuban Barsira, mellettük hosszú időre kiesett a bal oldali védő pozícióból (és ha játszott, akkor is jobbára sérülten tette) Gergely és különböző okok miatt csak néha napján lehetett számítani Röthyre.

Emellett is súlyos sérülés és betegség hullámmal kellett megküzdeni, sokszor – a bő keretünk ellenére – 2 bevethető cserével érkeztünk meg egy mérkőzésre, arról nem is beszélve, hogy a tavasszal kétszer nem álltunk fel ugyanazzal a csapattal és több alkalommal is döbbenetes kényszer megoldásokat kellett alkalmazni. Például jópár mérkőzésen klasszikus belső védő kettős nélkül léptünk pályára!

A szubjektív körülmények között elsődlegesen Kovács „Chivu” kiesése (súlyos sérülése még az őszi, 14. fordulóban Csepel elleni meccsen) említendő. Ugyanis vele nem csak a gólok számában estünk vissza, hanem az öltözői vezért is elvesztettük! És ez már a téli edzőtáborban is éreztette hatását. Láthatóan a csapat magabiztossága, önbizalma és a játékkedve is visszaesett. Emellett persze igazan az sem tett jó a csapat hangulatának, hogy 4 pontot levontak tőlünk, ami a végső elszámolásban matematikailag már nem osztott nem szorozott, de szezon közben a csapat hangulatára biztosan negatívan hatott.

Ennek eredménye egy igencsak hektikus tavasz lett. Szinte kiszámíthatatlanná vált, hogy mikor milyen összeállításban lépünk pályára és mikor milyen eredményt érünk el.

Mindezek ellenére az 5. helyezés (a tavalyi 8.-hoz képest is) nem rossz eredmény, sőt! A mieink legjobb BLSZI-es eredménye a 2016/17-es 2. hely. De ez még a klasszikusnak mondható BLSZI-es bajnokságban történt. Az azt követő már csak a nevében amatőr bajnokságban, az NBI-es tartalék csapatok és volt NB-s múlttal rendelkező csapatok érkeztével, a mieink középcsapattá estek vissza. Szemben az ideivel, amikor azért néhányszor megrángattuk az „oroszlán bajszát”. Ebben a pontvadászatban a tényleges riválisainkat, a velünk hasonló helyzetben lévő, lehetőségekkel bíró, „klasszikus”, jó kis blasz egyes csapatokat (Gázgyár, SZAC, Tesi, Vízművek stb.) mind, mind megelőztük. És talán ez a lényeg.

Végül a csapatunk szakmai stábját; dr. Hevesi Tamást (vezetőedzőt), Emecz Viktort (másodedzőt), Slehovszki Krisztiánt (asszisztens edzőt), Szuhai Attilát (asszisztens edzőt) és Balla Bertalant (technikai vezetőt) kérdeztük, hogy értékeljék a mögöttünk hagyott szezont:

Hogyan láttátok és értékelitek a 2022/23-as bajnoki esztendőt?

H. T.: Összességében pozitívnak! Nem vitásan ősszel voltunk nagyon fent és tavasszal pedig voltak mélyrepüléseink. Azonban a tavalyi 8. helyhez képest előrelépés a 5. helyezés és nem csak statisztikában.

E. V.: Felemás érzéseim vannak a szezonunkkal kapcsolatban. Összeségében előre léptünk, hiszen a második legjobb eredményünket értük el a bajnokságban, viszont az őszi eredményeink alapján a dobogón is végezhettünk volna.

S. K.: Összességében, ha azt mondják a bajnokság előtt, hogy az 5.helyen végzünk elfogadtam volna, de ahogy alakultak a dolgok és látszott, hogy lehetne ebben több is, én nagyon kicsit csalódott vagyok. Persze ezzel az 5. helyezessel elégedettek lehetünk.

Sz. A.: Összességében egy nagyszerű évet zártunk. Magabiztosan szereztük meg az 5. helyet. +3 hellyel előrébb végeztünk, mint tavaly. Tavaly 11-6-13 53-51-es gólaránnyal szemben idén 17 -4-9 72-43-as gólarány jól érzékelteti a különbséget. És ez csak statisztika. Nyilván, ha megnézzük, hogyan alakult ki ez az eredmény, már nagyon más a kép. Ősszel Egyre jobban elhittük, hogy jók vagyunk ebben az osztályban. Hétről hétre szintet léptünk. A Issimo elleni kisiklástól eltekintve, egyre jobb játékot produkáltunk. Jó volt a sorsolásunk is. Nem voltak hiányzóink, sérültjeink sem. Az Unione elleni győzelmet követően pedig szárnyaltunk. Elkapott mindenkit egy igazi futball láz. A kupagyőzelmet kivéve, talán ebben az időszakban volt a legjobb 43-as játékosnak, edzőnek lenni. A végén sajnos megtorpantunk és a Csepel ellen elvesztettünk szinte mindent, ami repített minket ősszel. A Chivut, a vezérünket, a hitünket.

B. B.: Nagy reményekkel indultunk neki az idei kiírásnak, mert a keretünket látva jó esélyekkel indultunk neki a szezonnak. Jól is kezdtünk, aztán volt egy kis kisiklásunk az újonc Issimo ellen, de utána elkapott minket a gépszíj és egy csodálatos menetelés következett, sajnos ezt a menetelést megszakították a bajnoki címért küzdő csapatok elleni mérkőzéseink és sajnos kiesett egy meghatározó játékosuk is egy súlyos sérülést követően. A tavaszi szezon előtt a felkészülésen is látszódott sajnos, hogy a csapatba benne maradt az őszi szezon végi forma és egész tavasszal sajnos emiatt elég hullámvölgybe volt a csapat. Voltak jó és rossz meccseink tavasszal, de összességében az 5. helyezésünk jónak mondható, mivel előrébb végeztünk a tavalyi szezonhoz képest.

Az őszi és a tavaszi szezonban véleményetek szerint ki nyújtotta a legjobb teljesítményt a csapatból?

H. T.: Az őszi szezon mindenkiről, a nagybetűs csapatról szólt, de tény, hogy Kovács Marcell karizmája (és nem mellesleg góljai) pályán belül és kívül kiemeli őt a többiek közül. Tavasszal már hiányzott a kiegyensúlyozottság, szinte mindenkinek volt jobb és rosszabb meccse egyaránt. Talán a legegyenletesebb teljesítményt Alassmi Rami és Pump Szabi hozta. 

E. V.: Az őszi csapatból egyértelműen felülről lógott ki Kovács Marcel, nem csak góljaival, de mentalitásával is. A tavaszi csapatból nem szeretnék senki kiemelni.

S. K.: Ősszel azt hiszem ez egyértelmű, hogy Kovács Marci volt a legjobb. Sajnos a sérülése mindent felülírt, mert azt hiszem, hogy végig egészséges tudott volna maradni, elképesztő szezonja lett volna. Tavasszal senkit sem tudnék kiemelni, mert huzamosabb ideig senki nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

Sz. A.: Egyértelműen Kovács Marcell volt a legjobb az őszi idényben, de mellé felzárkóztak a többiek is! Viszont már akkor is láttuk, éreztük, ha sérülés, hiányzás miatt játékosokat kell nélkülöznünk, már lesznek nehézségeink tavasszal. Sajnos így lett. Míg az ősszel komoly előrelépés volt az edzéslátogatottságban, addig ez tavaszra teljesen megváltozott. A tavaszi idényben a Rami és a Pump nyújtotta a legjobb teljesítményt. Mindent elárul a tavaszunkról, hogy az a Pump Szabi lett az egyik legjobb, akinek ősszel nem találtuk a helyét. A csapategység láthatóan megbomlott és csak időnként voltunk képesek megközelíteni az őszi teljesítményünket. Azt is inkább akkor, amikor a legtöbb egyezés volt az őszi kezdőhöz képest. A visszaesés annak is köszönhető volt, hogy azok, akik kevesebb lehetőséget kaptak ősszel, nem tudtak bizonyítani tavasszal. Hozzáállása sok játékosnak kifogásolható volt.

B. B.: Ősszel egyértelműen a Kovács Marci teljesítményét tudom kiemelni a szerzett gólok és a csapathoz való hozzáállása miatt, tavasszal pedig számomra Alassmi Rami volt az, aki kiegyensúlyozott és kiemelkedő teljesítményt nyújtott szinte minden mérkőzésen ha nyertünk, ha vesztettünk.

Melyik volt a csapat legjobb és leggyengébb mérkőzése?