A nyolcvanas években még nem volt szokás a hazai kluboknál, hogy külföldi játékost szerződtessenek. Ez nem is csoda, hiszen negyven éve a Videoton döntőt játszott az UEFA-kupában és már formálódott az a válogatott, amely aztán máig utoljára kiharcolta a világbajnoki részvételt. Ráadásul ugye ez az időszak még a kommunizmusról szólt, vagyis nem volt olyan egyszerű külföldről igazolni.
Éppen ezért keltett jelentős meglepetést, amikor az Újpesti Dózsa 1983-ban leigazolta a nigériai Patrick Bernard Umoh-t. A Népsport január 30-i számában meg is szólaltatta a játékost. A beszélgetésből kiderült, hogy miként került hazánkba a fiatalember.
„Tanulni jöttem. Építészmérnöknek készülök, a Műszaki Egyetemre járok”
– mondta a játékos, aki az Újpest előtt a 43. számú Építők igazolt futballistája volt.
Később az áprilisi Ifjúsági Magazinban arról is nyilatkozott, hogy miként kezdett nálunk futballozni: „Magam jelentkeztem az egyetem szomszédságában levő 43. sz. Építők SC csapatánál, akik a kerületi bajnokságban játszanak. Ebben az osztályban elég jól ment a játék. Minden mérkőzésen külön őrzőt kaptam, mégis sorra rugdostam a gólokat.”
Nagyot is lépett előre…
És Labdarúgás című havilap júniusi kiadásából az is kiderült, hogy ki segítette hozzá az újpesti lehetőséghez: „Bevallom, Umoh Patrick Barnard, az újpestiek újdonsült csatára a szívügyem. Tavaly ősszel többször láttam játszani a 43. Építők csapatában.
Utána hívtam fel Temesvári Miklós figyelmét a fekete, villámgyors, atlétikus felépítésű fiúra.” A cikket Kemény György jegyezte, vagyis ő állt az egész ügy hátterében.
No, de vissza a bemutatkozó interjúra.
Umoh elárulta, hogy hétgyermekes családból származik, az átigazolás időpontjában 22 évesnek vallotta magát és elárulta, hogy labdarúgó múltja is van: „A Jeetimo FC együttesében, amelynek játék ereje olyan volt, mint egy magyar NB II-es csapaté. És többször szerepeltem az ifjúsági válogatottban.”
Ezzel együtt is optimistán tekintett a jövőbe és elmondta, szerinte megállja a helyét a magyar élvonalban is: „A gyorsaság, a keménység, a harcosság az erényem.”
Az is kiderült róla, hogy nincs kedvenc posztja, mert „A korszerű labdarúgás megköveteli, hogy az ember a pálya minden területén feltalálja magát.” No meg az is, hogy miért „Csomó” a beceneve: „Szeretek cselezni. Ahogy itt találóan és tréfásan mondani szokták: csomót kötök a védők lábára.”
Umoh valóban optimista volt, mert a nyilatkozatát azzal zárta, hogy ha beilleszkedik a Dózsába, akkor Magyarországon marad.
A tavaszi rajton, a Népsport beszámolója szerint, Umoh bánatosan üldögélt a lelátón, mert nem kapott helyet a csapatban. Ellenben a Magyar Népköztársaság Kupa soros találkozóján, a Nagykanizsai Olajbányász ellen már kezdő volt és a 2–2-re végződött találkozón végig a pályán volt.
Aztán eljött 1983. április 2-a és a nigériai szélső bemutatkozott az NB I-ben is, amivel történelmet írt, hiszen így ő lett az első afrikai légiós, aki pályára lépett a magyar élvonalban. A Debrecen–Újpest (2–1) találkozó 81. percében Szabó Andrást váltotta Umoh. Tudják, mit írt ezzel kapcsolatban a Népsport? Semmit!
Egy hét múlva a Vasas elleni kettős rangadón már kezdő volt és 55 percet kapott Temesvári Miklós vezetőedzőtől, aki talán tovább is a pályán tartotta volna, de a légiós cserét kért. Nem sokkal később a sportnapilap a szélsők játékát elemezte, így szó esett Umoh teljesítményéről is: „A nigériai Umoh volt a (Vasas elleni) mérkőzés egyetlen olyan játékosa, aki helyezkedésével – és nem a játékával (!) – a régi szélsőket villantotta fel. Nem tágított a bal oldalon a partvonal mellől, egy ötméteres sávban futott fel-le, a pálya belseje felé csak a legritkább esetben húzódott. Emiatt aztán egyszerűen kikapcsolódott játékból, nehéz volt neki labdát adni.”
Nem neveznénk dicséretnek a fentieket.
Ezzel együtt az év május 4-én Umoh Magyar Népköztársaság Kupa-győztes lett, hiszen a sorozatban kétszer is pályára lépett, igaz a Honvéd ellen 3–2-re megnyert döntőt kihagyta, de ezzel együtt is részese volt a sikernek.
Jó is volt a sajtója, a Népsport csaknem egy oldalt adott „az ébenfekete legénynek” a május 12-i számában. Aki amúgy „élvonalbeli labdarúgásunk nyolc évtizedének első színes bőrű képviselője.”
A szélső aztán elárulta, hogy nincs baja az újságírókkal, de „először jól focizni, utána a nagy propaganda. Csak utána…”
A légiós kritikát is megfogalmazott az NB I színvonalával kapcsolatban. A véleményét alá is támasztotta az alábbiakkal: „Én Nigériában is komoly csapatban játszottam. FC Jeetimo… Harmadik liga… Minden meccsen 20-30 ezer néző volt…”
Maradjunk annyiban, hogy egyikünk sem volt nigériai harmadosztályú meccsen és messziről jött ember, azt mond, amit akar. Ennél talán fontosabb Temesvári Miklós véleménye a focistáról:
„Rendkívül gyors és rettenetesen kemény. Edzésen egyszer úgy megrúgott, hogy napokig sántikáltam. Csiszolható. Ha azt mondanám: szaladgálj négykézláb, nem kérdezne vissza: miért? Jó alany, de sok egyéni foglalkozást igényel.
Kár, hogy tanulmányai miatt rendszertelenül jár edzésre.”
Aztán június elején már „Hol van Umoh?” címmel közölt cikket a Népsport. Temesvári elmondta, hogy „a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatos hallgatója az elmúlt hetekben vizsgakötelezettségeinek tett eleget. A vizsgaidőszak lezárulásával sem állhatott csapata rendelkezésére, mert combizomhúzódása akadályozta az edzésmunkában.”
Umoh aztán kezdő volt az utolsó fordulóban a Rába ETO ellen – a harmadik percben le kellett cserélni – és véget is ért az újpesti pályafutása.
Szeptemberben újra feltette a kérdést a Népsport, hogy „Hová tűnt Umoh?”, amit aztán meg is válaszolt a lap: „A magyar labdarúgás élvonalában az első színes bőrű játékos, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen el is tűnt a színről. A nigériai származású Patrick Bernard Umoh három NB I-es bajnokin összesen 67 percig viselte az Ú. Dózsa mezét, és úgy tűnik, többet nem is fogja. A műszaki egyetemen tanuló Umoh izomsérülése nem jött rendbe. Ha felgyógyul – a hírek szerint – anyaegyesületében, a 43. Építők gárdájában kívánja folytatni a játékot.”
Aztán nem ott folytatta, hanem az NB III-as III. kerületi TTVE-ben, majd az NB I-es Csepelben és 1985. október 9-én meg is szerezte az első élvonalbeli gólját a Pécsi MSC elleni 2–1-es vereség alkalmával. Egyben az utolsót is…
Magyarországi pályafutását 10 NB I-es meccsel, 1 góllal, 1 piros lappal és egy MNK-győzelemmel zárta.